Általános pápai kihallgatás szeptember 15-én

II.János Pál pápa szerdán délelőtt helikopteren tette meg az utat nyári rezidenciája és a Vatikán között. A nyári időszakban most először a Szent Péter tartotta meg a szokásos általános kihallgatást. Az utóbbi 2 évben a Pápa többnyire személygépkocsival utazott Castel Gandolfóból a Vatikánba, ám ezen a szerdán a több órás általános tömegközlekedési sztrájk miatt lehetetlennek tűnt az autós út. A Szent Péter térre érkező Pápát több, minttízezer hívő várta ésa bersaglieri, vagyis a rohamlövész olasz hadtest katonáinak fanfárjaköszöntötte. A nagy hívőseregből kiviláglottatengerész katonák fehér egyenruhája és a szamoa-szigeteki zarándokok hagyományos háncs-ruhája. Ők az ad limina látogatásra érkezett új-zélandi püspökök kíséretébenjöttek az Örökvárosba.

A Szentatya szokása szerint anyanyelvükön szólt a különböző zarándokcsoportokhoz. A világnyelvek mellett cseh, szlovák, szlovén szó is felhangzott a Szent Pétet téren. Honfitársait a Pápa lengyelül köszöntötte. A Jog és Igazságosság párt tagjaihoz szólva kifejezte azt a reményét, hogy munkásságukkal a haza javát szolgálják. A fennállása 50. évfordulóját ünneplő Szczecin-i Agrár Akadémia tagjainak pedig sikeres tudományos eredményeket kívánt. Végül olaszul a fiatalokhoz, betegekhez és újházasokhoz intézte köszöntését a Szentatya. A Fájdalmas Szűzanya ünnepére emlékezve azt mondta, hogy mindennapi életük során Máriában találjanak vigaszt és támaszt az akadályok leküzdésére.

Az általános kihallgatás során II. János Pál pápa a Jelenések könyvéből vett sorokról elmélkedett. Az Apokalipszis szövegében számos himnuszt találhatunk, amely Istent, a világegyetem és a történelem Urát dicsőíti. A Bárány menyegzőjéről szóló szakaszban ötször is előfordul a héber eredetű Alleluja szó, amely annyit jelent: dicsőítsétek az Urat. Megjegyzendő, hogy ez a kifejezés az Újszövetségben csak a Jelenések könyvének ebben a fejezetében található meg. A vesperás liturgiája ebből az újszövetségi szakaszból csak néhány sort vett át, amelyek kifejezik a mennyei „nagy sereg” örömujjongását, a kiválasztottak kórusának nagy erejű éneke hangzik fel az Urat ünnepelve.

A föld zarándok egyháza összhangba hozza dicsőítő énekét az igazak kórusával, akik már Isten dicsőségét szemlélik. Ezáltal kapcsolat jön létre a történelem és az örökkévalóság között: kiindulópontja a földi liturgiában az egyházi közösség, célpontja pedig a mennyek országa, ahová már megérkeztek azok a testvéreink, akik megelőztek bennünket a hit útján.

Ebben a közös dicsőítő énekben alapvetően három témát ünnepelünk. Mindenekelőtt Isten üdvözítő mindenhatóságát, transzcendenciáját. „Alleluja, Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek!” Az ima az isteni dicsőség, a kimondhatatlan misztérium, Isten végtelen világosságának és szeretetének szemlélése.

Másodszor a himnusz az Úr országát dicsőíti, vagyis a megváltás isteni tervét az emberi nem számára. „Az Úr, mindenható Istenünk, átvette a hatalmat” – vagyis legfőbb hatalmával beavatkozik az emberi történelembe. Ez utóbbit ugyanis az emberi szabadságra bízta, amely jót és rosszat is szül, de amelyet legvégül az isteni gondviselés pecsétel meg. A Jelenések könyve éppen azt a végső megérkezési pontot ünnepli, amely felé Isten hatékony műve révén a történelem halad, még ha viharok és szenvedések,az ember és a Sátán által végbevitt pusztításokon keresztül is.

Végül a himnusz harmadik témája a Jelenések könyvének és jelképrendszerének tipikus alkotóeleme. „Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Jegyese fölkészült.” A Biblia utolsó könyve a Bárány, vagyis Krisztus és a megtisztult és új életre született Jegyes, vagyis a megváltott emberiség közötti menyegző végső célja felé vezet el bennünket – mondta katekézisében a Szentatya.

Amikor ez a pillanat bekövetkezik, az üdvösség örömében és békéjében létrejön a teremtmény és a Teremtő közötti bensőséges kapcsolat.

A Szentatya végül Szent Ágoston szavaival zárta le gondolatait. Az egyházdoktor szerint az Alleluja, az örömujjongás földi életünkben olyan, mint az úton lévő éneke, ezen a fárasztó úton végig haladva azonban a felé a haza felé tartunk, ahol megpihenhetünk, ahol eltűnnek mindazok a dolgok, amelyeken most fáradozunk, és semmi más nem lesz, mint Alleluja, Istent dicsőítő ének.