A Szentatya hétfőn délelőtt Castel Gandolfóban kihallgatáson fogadta az ad limina
látogatásra érkezett új-zélandi főpásztorokat, akik nevében Denis Browne, a püspöki
kar elnöke intézett köszöntő szavakat a Pápához. Az új-zélandi püspök beszédében azt
hangsúlyozta, hogy a szigetország főpásztorait a nagy földrajzi távolság nem akadályozza
meg abban, hogy teljes egységben érezzék magukat Krisztus római helytartójával. A
püspök kar elnöke örömmel szólt még arról, hogy az új-zélandi egyházat mélyen elkötelezett
papok, szerzetesek és laikus hívek szolgálják, ám a nyugati világ más országaihoz
hasonlóan itt is hiányt szenvednek papi és szerzetesi hivatásokban. Beszédében
a Szentatya, Ecclesia in Oceania k. szinódus utáni buzdításának szavai nyomán emlékeztetett
arra, hogy az új évezredben tett első ad limina látogatásuk mily szép alkalom a hálaadásra
azért a hatalmas kincsért, amelyet a Jézus Krisztusba vetett hit jelent az ország
népe számára. Új-Zéland népéneksokszínűsége által gazdag kulturális örökséggel
bír, ám sok más országhoz hasonlóan a megállíthatatlan szekularizmus hatásai miatt
szenved. Az Evangélium és a valós élet közötti szakadék számos megjelenési formája
közül a Szentatya megemlítette az élet valódi értelmének elveszítését, egyes csoportok
sajátságos érdekeinek előtérbe helyezését, a túlzott individualizmust. Amint a püspökök
maguk is megfogalmazták: az új-zélandi társadalomnak szüksége van Jézus megszabadító
üzenetére. Az Istenbe vetett hit elveszítése ugyanis tragikus következményekkel jár:
az emberek eltávolodnak az egyháztól, nem tartják becsben a családot és az életet
kizárólag a sikerre és az élvezetekre alapozzák. Mindezek ellensúlyozására a keresztény
hívek legyenek a társadalom előtta reménység emberei, hirdessék és tanítsák Krisztus
igazságának ragyogását, amely eloszlatja a sötétséget és megvilágítja az élet útját.
Tanítsák az embereket arra, hogy az Úr közel áll hozzájuk és ezt mondja nekik: „Én
vagyok, ne féljetek.” A püspökök feladatai között szerepel, hogy híveiknek hangsúlyozzák
a vasárnap szentmise fontosságát, az ünnep megszentelését. A Pápa idézte a zsidókhoz
írt levél szavait: „Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk hitvallásában… és buzdítsuk
egymást szeretetre és jótettekre.” A vasárnap a hit megvallásának és a keresztény
reménynek kivételes napja. Ám egyre inkább alárendelik a hétvége népszerű felfogásának,
amelyben egyedül a szórakozás és a sport uralkodik. Ennek következménye az újdonság
értelem nélküli hajszolása. Ezt az utat követve azonban az emberek soha nem fogják
élvezni Krisztus élő vizének frissességét. A Szentatya még említést tett arról
is, hogy az új-zélandi főpásztorok nagy kitartással igen jó kapcsolatokat építettek
ki a kormányhatóságokkal. Mindez lehetőséget ad, arra, hogy a közös ügyekben egységes
álláspontot alakítsanak ki. Ennek szellemében a Szentatya a számos kihívást jelentő
kérdés kapcsán hangsúlyozta a házasság szentségének, természetének és céljának védelmét,
amely a Teremtő tervei szerint a természettörvényben gyökerezik és amelyet soha nem
lehet az együttélés más formáival azonos szintre helyezni. A katolikus iskolák szerepét
méltatva azt emelte ki a Pápa, hogy nagy mértékben hozzájárultak a nemzet kibontakozásához.
Ma rendkívül aktív szerepet tölthetnek be az új evangelizálásban, amelyre nagy szükség
van. A Pápa végül Mária, az Új Evangelizálás Csillaga oltalmát kérte Új-Zéland egyházára,
a papokra, a szerzetesekre és a hívekre.