A Pápa beszéde az ad Limina látogatásukat végző amerikai püspökökhöz

Köszöntésében a Szentatya együttérzését fejezte ki az amerikai népnek és csatlakozását imáikhoz a terrorizmus fenyegetésének megszűnéséért valamint a szeretet birodalmának növekedéséért. A pennsylvaniai és new jersey-i püspökökhöz fordulva a Szeplőtelen Szűz, országuk patrónusa, közbenjárását kérve kívánt nekik bölcsességet és erőt az egyház vezetéséhez.
Beszédében kiemelte az apostoli szolgálat fontosságát, amely során a hit igaz és hiteles tanítóivá kell válni. Ma figyelmünket a „munus regendi”, azaz a kormányzás szolgálata felé kell fordítanunk, ahogy a Szentlélek az apostolok útra bocsátásakor is a nyáj őrzőinek és Isten egyházának pásztorainak nevezte őket. Ez az apostoli tekintély Krisztus teste szolgálatának egy formája, melyet az Úr önfeláldozó szeretete kell, hogyáthassa, aki szolgaként jött el közénk. Az apostolok utódaira bízott kormányzás joga és kötelessége az egyház Isten által akart hierarchiájának fontos része. Az apostoli tekintély határozott és bölcs gyakorlása, különösen a válságpillanataiban, a történelem során mindig képessé tette az egyházat arra, hogy megőrizze integritását, függetlenségét és hűségét az Evangéliumhoz a belső vagy külső fenyegetések között is.
A püspök mindenek fölött tanú, tanár és az életszentség példája, továbbá az egyházi javak hűséges gondnoka. A szent hatalom, melyet jog szerint gyakorol, épüljön erkölcsi tekintélyre. A püspököknek a találkozások során korábban kifejtett aggodalmára reagálva a szexuális visszaéléseket követő bizalomvesztést illetően a Pápa hangsúlyozta, hogy az egyházi irányítás minden szintjén szükség van a felelősségre vonásra. Nagy Szt. Gergely, Borromeo Szt. Károly és Szt. X. Piusz példáját emelte ki a nagy reformerek közül, akik az apostoli hagyományra támaszkodva, az Evangélium tükrében újították meg az egyházi intézményeket. A jelenleg kialakult helyzet az amerikai egyházban a kormányzási módszerek kritikus felülvizsgálását teszi szükségessé, amely magával vonhatja azt a kockázatot, hogy a pásztort eltávolítja a nyájtól. Éppen ezért nagyon fontos, egy olyan lelkipásztori stíluskialakítása, mely még nyitottabb az együttműködésre mindenkivel. Kötelezzék el magukat a részvétel, konzultáció és a megosztott felelősség jobb struktúrái kialakítására egy egészséges szeretetközösségen belül. Ez nem azt jelenti, hogy átveszik a világi „demokratikus” kormányzási modelleket, hanem a püspöki tekintély gyakorlásának belülről fakadó elvárása illetve megerősítésének egy szükséges eszköze.
A „munus regendi”, azaz a kormányzás szolgálata két dolgot jelent: a nyáj összegyűjtését egy, a hitét megélő látható egységbe az egyház szentségi közösségén belül, illetve a nyáj irányítását egy közös cél felé: az Evangélium hirdetése a Föld minden részén. Ebből következően minden egyes egyházi kormányzás lépése irányuljon a szeretetközösség és a misszió elősegítésére. A közös célokat tekintve tehát a tanítás, a megszentelelés, és a vezetés szolgálata elválaszthatatlanok egymástól.
Az elmúlt két év eseményei által kiváltott önvizsgálat fájdalmas időszaka akkor válhat csak eredményessé amennyiben az egész amerikai katolikus közösséget elvezeti az egyház valódi természetének és missziójának mélyebb megértéséhez. A Pápa megismételten hangsúlyozta mély meggyőződését, hogy alaposan tanulmányozni kell a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait, mely az egyház valódi megújulásának alapja.
Végül a Szentatya azt kívánta püspöktestvéreinek, hogy találjanak vigaszt, támaszt és erőt találjanak a paptársaik, a szerzetesek és világi hívők körében. A szolgálat nagy és akadályokkal teli kihívás, de ugyanakkor végtelen lelki öröm forrása is és nélkülözhetetlen Krisztus tanítványai növekedjenek a hit, remény, szeretetben.