Pedro Tarres atyaéletútja

Az orvos és pap Tarres atya a spanyolországi Barcelona közelében született egyszerű, ám hívő katolikus családban. A piarista és jezsuita tanítványként felnövő Pedro Tarres vidám és szeretetre méltó természetét már gyermekkorától áthatja a Szűzanya szeretetétől megszentelt, mély hit. Kiváló, erényes és szeretetteljes diák, aki 22 évesen tisztasági fogadalmat tesz, majd találkozik a Keresztény Fiatalok katalán Egyesületével és a Katolikus Akcióval. A fiatalok előtt az imának, a jócselekedeteknek és az önfeláldozásnak szentelt életről tesz tanúbizonyságot. Orvosi tanulmányai befejezése után megalapítja a barcelonai Miasszonyunk szanatóriumot. Orvosi hivatása gyakorlása közben is megtartotta a szeretet és a teljes élet példáját, sosem vesztette el a másokra is átragadó jókedvét, amelynek köszönhetően betegeit mindig tiszteletteljes barátsággal kezelte. 1936-ban megtapasztalja a spanyol polgárháború gyűlöletét és üldöztetését. 1938-ban besorozzák mint a republikánus hadsereg orvosát; a katonáknak titokban csempészi be az Oltáriszentséget, hogy áldozhassanak. Pedro Tarres elhatározza, hogy életét végérvényesen Istennek ajánlja. Egy évvel később belép a barcelonai szemináriumba és 1942-ben szentelik pappá. A Katolikus Akció előbb fiatal férfi, majd női tagjainak lelkésze lesz. Jelmondata: „Mindent, vagy semmit”. Az igazán nagy egyéniségek nem tudják csak félig átadni magukat hivatásuknak – méltatja őt az Olasz Katolikus Akció. Nyolc éves papi szolgálata alatt számtalan megbízatást és munkát vállal Tarres atya, akinek egészségét ugyan aláásta a betegség, de apostolkodásában mindvégig fáradhatatlan volt. 45 évesen hunyt el.