II. János Pál pápa beszéde a szerdai általános kihallgatás során

Szerdán délelőtt az általános kihallgatás során II. János Pál pápa folytatva a vesperásról szóló katekézisét, a 109. zsoltárhoz sorait elemezte.

Ősi hagyomány szerint a 109. zsoltár a vasárnapi vesperások fontos elemét alkotja, négy hetenként szerepel azima órák liturgiájában. A zsoltár rövid, mivel a keresztény liturgia elhagyja hatodik, a pogányok ítéletére vonatkozó sorát.

A szöveg a királyi zsoltárok közé tartozik, amely minden bizonnyal az uralkodó trónra lépésének szertartására utal. A júdeai és akeresztény hagyomány a felszentelt királyban Krisztust, a Messiást fedezi fel. A keresztény liturgiában ezért a zsoltár ragyogó himnuszként dicsőíti a Feltámadott Krisztust vasárnaponként, Urunk Húsvétjára emlékezve.

A zsoltár két részre osztható, mindkettőben jelen van egy isteni kinyilatkoztatás. Az első az uralkodóhoz fordul, azon a napon, amikor ünnepélyesen sor kerül beiktatására Isten jobbján, azaz a jeruzsálemi templomban a Szövetség Frigyládája mellett: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul!” A király isteni származásának emlékezete a koronázási szertartás hivatalos részét alkotta és Izrael számára jelképes értékkel rendelkezett, mivel a király Isten helynöke az igazságosság megvédésében: „Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta”. A keresztény olvasatban a „királyi méltóság” Jézus Krisztusra vonatkozik, aki Isten Fia. A zsoltár második próféciája a papságra vonatkozik: „Te pap vagy mindörökké, Melkizedek rendje szerint”. A király, ősi hagyomány szerint kultikus szerepet is betöltött, Melkizedek papságából következően, aki az Izrael előtti Szálem uralkodója és papja volt. A kereszténység számára a Messiás a tökéletes és legfőbb pap példaképe. A Zsidókhoz írt levél központi része magasztalja fel a papi szolgálatot, Melkizedek rendje szerint.

Az első kinyilatkoztatást az Új szövetség gyakran alkalmazza annak hangsúlyozására, hogy Jézus a Messiás. Maga Krisztus is, a zsidó főtanács előtt, a zsoltárra emlékeztető szavakkal hirdeti, hogy „az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin”.

Szent Ágoston, 412 nagyböjtjében a zsoltárhoz fűzött magyarázatában arra mutatott rá, hogy minden kétséget kizáróan 109. zsoltár szavai Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus eljövetelét jövendöli meg.

A francia nyelvű zarándokokhoz szólva a Szentatya hálát adott Istennek, hogy lehetővé tette Lourdes-i zarándokútját, majd köszönetét fejezte ki a Szűzanyának a találkozóért, amelyet a mély, áhítat, a buzgó ima légköre jellemzett. Meghatottan emlékezett vissza a zarándokok tömegére, közöttük első sorban a betegekre, akik a lourdes-i Szűzanyánál támaszt és reményt kerestek. Bárcsak a kegyhelyen jelenlévő fiatalok megőriznék ennek a zarándoklatnak az emlékét és erőt merítenének abból, hogy Krisztusban szabad emberekké válhassanak! – mondta a Pápa, majd köszönetét fejezte ki Jacques Perrier Tarbes és Lourdes püspökének szeretetteljes fogadtatásáért, minden francia főpásztornak, valamint a köztársasági elnöknek és a hatóságok képviselőinek. A Szeplőtelen Fogantatás Szűzanyja őrködjön mindnyájuk fölött, irányítsa lépteiket a Fiával való találkozás felé.