Kereszténynők küldöttsége Szudánban

Az Egyházak Világtanácsa és az Afrikai Egyházak Konferenciája a közelmúltban nőkből álló ökumenikus delegációt küldött a sokat szenvedett észak-afrikai országba. Az öt tagú, afrikai, európai és amerikai nőkből álló küldöttség felkereste a szudáni főváros menekülttáborait és egyházi közösségeit. Látogatásuk után közleményt adtak ki, amelyben beszámoltak tapasztalataikról. Egyértelműen leszögezték, hogy a szudáni nőkre vár a legfontosabb feladat a háború befejezése után. A férfiakat ugyanis vagy megölték, vagy még mindig harcolnak, így a nők azon túl, hogy gyermekeiket nevelik, egyben kenyérkeresők és családfők is. Ennek ellenére annak a reménységüknek adnak hangot, hogy a béke hamarosan beköszönt hazájukba és visszatérhetnek otthonaikba.
A 21 éve tartó polgárháború mély sebeket hagyott a nemzet lelkén – állapítják meg az ökumenikus nőküldöttség tagjai. A Darfur térségében tovább folytatódó harcok során ismét világossá vált, hogy a nők megerőszakolását rendszeres és tudatos háborús fegyverként alkalmazzák. A szexuális erőszak egyben az etnikai tisztogatás eszköze is. A kormány támogatását élvező fegyveres csoportok, az elmúlt több mint két évtized során, lakóhelyük elhagyására kényszerítették az ország déli részének lakóit. Az Egyesült Nemzetek jelentése szerint Darfur nyugati részét továbbra is a világ legtragikusabb humanitárius válsága sújtja, amelynek idáig már 10 ezer halálos áldozata volt, több mint egy millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Egy Khartúm melletti börtönben a foglyok nagy többségét a Szudán déli részéről áttelepített nők alkotják, akik gyermekeikkel együtt összezsúfolva várják kiszabadulásukat. A háború mellett a másik legfőbb kihívást az AIDS elleni küzdelem jelenti. A nehézségek ellenére az ökumenikus nőküldöttség optimizmussal hagyta el az észak-afrikai országot. A szudáni nők ugyanis megértették, hogy, fajra, etnikai hovatartozásra és vallásra való tekintet nélkül együtt kell működniük, gyermekeik jövője érdekében. A háború megtanította őket arra, hogy le kell küzdeniük az eddig fennálló, hagyományos korlátokat, és közösen kell felépíteniük lerombolt otthonaikat, amelyet csak a nemzetközi közösség segítségével valósíthatnak meg.