2018-04-18 14:21:00

Szerdai katekézis: a keresztségben Isten személyesen megjelöl bennünket egy életre


A keresztség értelmezése a liturgia gesztusain és szavain keresztül

Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott szerda délelőtti általános kihallgatás során tovább folytatta a keresztségről szóló, két hete megkezdett sorozatát. Minthogy a keresztség jelentése világosan kitűnik annak a szertartásából, éppen ezért most a pápa a keresztelési liturgia bevezető elemeit értelmezte. A liturgia gesztusainak és szavainak a megfontolása révén ugyanis megérthetjük ennek a szentségnek a kegyelmét és a belőle fakadó elkötelezettséget, melynek további értelmezése állandó feladat marad számunkra.           

Keresztségünk liturgikus emlékeztetői a keresztvízzel meghintés és a keresztségi fogadalmaink

A pápa arra utalt, hogy a vasárnapi szentmise kezdetén a szenteltvízzel való meghintés, valamint a húsvéti virrasztás során a keresztségi fogadalmak megújítása valójában felidézi a keresztségünket. A keresztség szertartásában nagy lelki dinamika rejlik, mely a megkereszteltek életében olyan folyamatokat indít el, melyek lehetővé teszik a Krisztussal egyesült életet az egyházban. Éppen ezért a keresztény élet forrásához való visszatérés arra indít minket, hogy jobban megértsük a keresztségünk napján megkapott adományt és hogy megújítsuk elkötelezettségünket a konkrét körülmények közötti válaszadásra. Megújítani elkötelezettségünket, jobban megérteni a megkapott adományt és emlékezni a keresztségünk napjára – foglalta össze a katekézis első részét a pápa, visszautalva a múlt heti katekézisre, amikor nyomatékkal kérte, hogy őrizzük meg emlékezetünkben és szívünkben a keresztségünk napját, mert az mintegy második születésnapunk.  

A keresztség lángra lobbantja a személyes hivatást

Ferenc pápa a keresztségi befogadás szertartását vette sorra, melyben az egyház megkérdi a jelölt nevét, hiszen a név a személy azonosságát jelöli. Bemutatkozáskor rögtön megmondjuk a nevünket s a nevünk által kilépünk az ismeretlen névtelenségből. Név nélkül ismeretlenünk maradunk, jog és kötelezettség nélkül. Isten azonban nevünkön szólít mindnyájunkat, személyesen, konkrét történelmi összefüggéseink közepette. A keresztség lángra lobbantja a személyes hivatást, hogy azt valóban keresztény hivatásként éljék, ami aztán az egész élet során fejlődik.

A keresztség személyes választ igényel 

Mindez személyes választ igényel, nem lehet kölcsönvenni, hogy „átmásoljam és beillesszem” – utalt a pápa a számítógépes szövegszerkesztés világából vett példára. A keresztény élet ugyanis meghívások és válaszok sorozatának szövedéke: Az Isten továbbra is nevünkön szólít bennünket az évek során, ezer módon visszhangozva a meghívását, Fiával, Jézussal megegyező módon. Nagyon fontos tehát a név! – szögezte le a pápa. Példa erre, hogy a szülők már a születés előtt gondolnak arra, hogy milyen nevet adjanak a gyermeküknek, mert ez a gyermekvárás részét képezi. A gyermek majd a saját nevében nyeri el saját identitását a keresztény élet számára.  

Kereszténnyé válni, az egy adomány fentről – utalt a pápa a János evangéliumra, Jézus és Nikodémus beszélgetésére.

Hitet nem lehet vásárolni, csak kérni és ajándékba fogadni. Hitet nem lehet vásárolni, de kérni, azt igen, és ajándékba fogadni, azt igen! Uram, add meg nekem a hit ajándékát! – ez egy szép imádság. Add, Uram, hogy higgyek! Ez is – tette hozzá szabadon a pápa, majd idézett a „gyermekkeresztelés szertartásának bevezetőjéből: „A keresztség annak a hitnek a szentsége, amellyel az emberek, a Szentlélek kegyelmétől megvilágítva, Krisztus evangéliumára válaszolnak. A katekumenek képzése és a szülők felkészítése segítik a hit felébredését az evangéliumra adott őszinte válaszként”.

A kereszt jele a homlokon Krisztus pecsétje és a megváltás kegyelmét jelenti

Ha felnőtt keresztelendők saját személyükben nyilvánítják ki, hogy szeretnék megkapni a keresztség kegyelmét az egyház ajándékaként, a gyermekek számára ezt a szülők és keresztszülők képviselik. A velük való beszélgetés lehetővé teszi számukra, hogy kifejezésre juttassák szándékukat, hogy a kicsik megkapják a keresztséget, az egyház pedig készségét nyilvánítja annak megtartására. Mindennek a kifejezésére szolgál a kereszt jele, amivel a keresztelő pap vagy diakónus és a szülők jelölik meg a gyerekek homlokát. „A kereszt jele kifejezi Krisztus pecsétjét annak, aki kész hozzátartozni, továbbá a megváltás kegyelmét jelenti, melyet Krisztus szerzett meg számunkra a keresztjével. Ferenc pápa ismét szóvá tette a keresztvetés fontosságát, melyet a szülők és sokszor a nagyszülők tanítanak meg a családban.                     

A felnőtt katekumenátus felvett jelei

A kereszt megkülönböztető jele nyilvánvalóvá teszi, hogy mik vagyunk: egész beszédünk, gondolkodásunk, tekintetünk, cselekedetünk mind a kereszt jele alatt áll, vagyis Jézus szeretetének a jele alatt. A gyerekeket a homlokukon jelölik meg. A keresztelendő felnőtt katekumenek az érzékszerveikre veszik a jeleket ezekkel a szavakkal: „Vegyétek a kereszt jelét a fületekre, hogy meghalljátok az Úr Szavát!; szemeitekre, hogy meglássátok az Úr arcának ragyogását!; ajkatokra, hogy válaszoljatok Isten Szavára!; a kebletekre, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjon!; a vállatokra, hogy az Úr könnyű igáját el tudjátok hordani!”.

Keresztvetés minden szükségben – identitásunkra emlékeztet

Kereszténnyé olyan mértékben válik az ember – folytatta a pápa, amennyiben a keresztben kifejeződik a mi húsvéti jelünk, benne láthatóvá válik, külsődlegesen is, az a keresztény mód, ahogy az élettel szembesülünk. Keresztet vetni ébredéskor, étkezések előtt, veszélyhelyzetben, a gonosz ellen, este lefekvéskor elalvás előtt, azt jelenti, hogy elmondjuk magunknak és másoknak is, hogy kihez tartozunk, és hogy mivé szeretnénk lenni. Éppen ezért is olyan fontos, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek, hogyan is kell szépen keresztet vetni! – sürgette a pápa. Keresztet vetünk, amikor belépünk egy templomba, de otthon is megtehetjük, amikor hazatérünk, vagy amikor elmegyünk otthonról, magunkra véve a kereszt jelét azzal a vízzel, mely bennünket a keresztségünkre emlékeztet. Ne felejtsétek ezt, talán túl sokszor is mondom: Tanítsátok meg a gyerekeket a keresztvetésre – kérte a pápa ismét és ezzel a kéréssel fejezte be katekézisét.

Felhívás a Világbank washingtoni ülésére

A katekézist követően a Szentatya a különféle zarándokcsoportokat köszöntötte, majd végül felhívással fordult a Világbank közeli washingtoni ülése kapcsán az illetékesekhez. Április 21-én szombaton Washingtonban tartják a Világbank tavaszi értekezletét. Arra bátorítom az erőfeszítéseket, hogy pénzügyi záradék révén vegyék figyelembe a legszegényebbek életét, ezáltal is segítve az emberi méltóság átfogó és tisztességes fejlődését.

(vl)

                           

 

 








All the contents on this site are copyrighted ©.