Ferenc pápa a Prado világi intézmény papi tagjaihoz: A szegényeknek joguk van az evangéliumra

Az alapító kikérte az ars-i plébános véleményét 

A Prado Intézmény egy pápai jogú férfi világi intézmény, részben papi, részben világi ággal. Alapítója Antoine Chevrier francia pap (1826-1879), aki Lyon gyárváros peremvidékén Camille Rambaud segítségével fogott hozzá a munkások spirituális és anyagi megsegítéséhez. Harmincéves korában a Lyon melletti Ars-ban felkereste az idős ars-i plébánost, Vianney Szent Jánost, aki megerősítette őt elhatározásában. A munkásokkal való találkozásaik otthonául 1860 december 10-én szerezte meg a Le Prado lepusztult báltermét, ahol a karitász tevékenységen és közösségi találkozókon túl Chevrier atya gondolt a papképzésre is. Ebben a Prado otthonban szemináriumot indított olyan papok számára, akik késznek mutatkoztak a szegény gyári munkáscsaládok evangelizálására. A papnövendékek tanulmányaik befejezésére és papszentelésükre Rómába utaztak.     

Szolgálatukat a szegények és a hitüket vesztett emberek javára fordítják

A pradói munkás lelkipásztorok 1924-ben egyházmegyei elismerést nyertek, a közösség 1930-ban a ferences szerzetesrendhez társult, míg végül XXIII. János pápa 1959-ben pápai dekrétummal a megszentelt élet világi intézményévé nyilvánította.  II. János Pál pápa 1986-ban az alapító Antoine Chevrier atyát Lyonban boldoggá avatta. A Prado intézménynek nincs különleges célkitűzése, hanem püspökeik rendelkezésére állnak, azzal a felajánlással, hogy szolgálatukat a szegények és a hitüket vesztett emberek javára fordítják. Központi székhelyük Lyonban van, prokurátori képviseletük pedig Rómában.

Az alapító ültette hajtás terebélyes fává nőtt

Ferenc pápa szombaton délelőtt a Konzisztórium teremben fogadta a Prado Intézmény papi ágának Rómába elzarándokolt harminc tagját. Hozzájuk intézett beszédében megköszönte nekik az alapítás óta eltelt időszakot, melyet a közösség tagjai a szegények szolgálatára szenteltek. Kiemelte a boldog alapító példáját, aki a legnyomorúságosabb körülmények között élő dolgozók társaivá szegődött, hogy megossza velük életüket. Attól kezdve ez a hajtás terebélyes fává nőtt és az egykori férfi ág szerzetesnővér és világi női hivatások ágával is bővült - emelte ki a pápa.    

Ferenc pápa jóváhagyta és megerősítette azt a lelkipásztori elkötelezettséget  

A mi korunk is ismeri a szegénységet, annak új fajtáit is, az anyagi mellett ma inkább a spirituális szegénységet. Nagyon sokan vannak ők körülöttünk, akik életükben megtapasztalják a szenvedést, a sérüléseket, a nyomorúságot és a szorongást, anélkül, hogy ismernék az evangélium vigasztalását. Az egyháznak, mint anyának óriási a feladata ebben a tekintetben és szerencsés, hogy számíthat Chevrier atya tanítványainak mai segítségére is. Ferenc pápa jóváhagyta és megerősítette azt a lelkipásztori elkötelezettséget, mellyel a közösség tagjai az alapító karizma jegyében tovább viszik az örökségüket. Utalt az Evangelii gaudium apostoli buzdítására, mely szerint szoros kapcsolat áll fenn az evangelizáció és az emberi haladás között, aminek szükségképpen jelen kell lennie és ki kell fejeződnie az egész evangelizáló szolgálatban.    

A szegényeknek joguk van az evangéliumra és az egész evangéliumra      

Utalt a pápa Szent II. János Pálra, aki Chevrier atya boldoggá avatásakor 1986-ban Lyonban különféle iránymutatásokat adott, melyek közül egyet külön meg is említett: „Jézusról olyan hitbéli meggyőződéssel beszéljetek, ahogy egykor Chevrier atya tette. A szegényeknek joguk van arra, hogy beszéljenek nekik Jézusról. Joguk van az evangéliumra és az egész evangéliumra”. Ferenc pápa örömmel hangsúlyozta, hogy a szegények nagy többsége különösen is nyitott a hitre, mert szükségük van az Istenre. „Lelki szükségleteik elhanyagolása éppen ezért a legnagyobb fokú diszkriminációt jelenti számukra. A szegények melletti döntésnek ekképpen az elsődleges vallási figyelem megtestesítéséként kell megjelennie” – utalt Ferenc pápa ismét az Evangelii gaudium apostoli buzdítására. Végül arra buzdította őket, hogy hétköznapi szolgálatuk számára erőforrásként buzgón tanulmányozzák alapítójuk lelki hagyatékát, majd Szűz Mária közbenjárását kérve apostoli áldását adta rájuk.

vl)