Elhunyt Nagy Ferenc jezsuita, a Vatikáni Rádió magyar adásának egykori munkatársa

87 éves korában, 68 év rendi szolgálat után, március 17-én szombaton elhunyt Nagy Ferenc jezsuita atya a Pilisvörösvári idősek otthonában. Nagy Ferenc 1931. január 8-án született a Somogy megyei Szőlőskislakon. 1941-49 között Keszthelyen járt gimnáziumba. Érettségi után felvételét kérte a Jézus Társaságába  és a noviciátust a budai Manréza képzési házban kezdte el 1949 augusztusában. A kommunista diktatúra zűrzavaros és vérzivataros időszakában 1950 májusában Szegedre került, és innét az ÁVO a jászberényi kényszer-tartózkodási helyre vitte, ahonnan sikerült megszöknie. Két évig teológiát tanult a Központi Szemináriumban, majd 1952–54 között Budapesten segédmunkásként dolgozott. 1954–56 között külsős hallgatóként tanult a Hittudományi Akadémián. 1956-ban elhagyta az országot. 1958–60 között a hollandiai Maastrichtben folytatta tanulmányait, ahol 60 évvel ezelőtt pappá szentelték 1958. augusztus 22-én. 1960–61-ben a magyar menekülteket segítette lelkipásztori szolgálatával. 1961–64 között Rómában tanult és morális teológiából doktorált a Pápai Gergely Egyetemen. 1964–70 között Montrealban az „Immaculée Conception” kollégiumban volt morális professzor, utána két évig a leuveni magyar egyetemista kollégium, a későbbi Mindszenty kollégium igazgatója, majd 1972 és 1980 között a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1980 és 1987 között a kanadai Hamiltonban szerkesztette A Szív folyóiratot, közben lelkipásztori munkát végzett. 1987–89 között Torontóban a novíciusmester segítője, sociusa volt. 1989–92 között Bécsben a Szolgálat című folyóiratot szerkesztette, majd 1992-ben hazaköltözött Budapestre, ahol a Távlatok társszerkesztője volt, valamint az első években A Szív szerkesztője. Később a szerkesztőbizottság elnöke lett. E munkák mellett rendszeres kisegítő lelkipásztori feladatokat vállalt, mint például a pestszentlőrinci plébánián. 1993 és 2005 között minden évben megszervezte és vezette a pap és szerzetes szülők számára tartott lelkigyakorlatokat. Munkája a Távlatoknál 2007 végén, a lelkipásztorkodásban pedig 2012-ben fejeződött be. 2014-től élt a Pilisvörösvári idősek otthonában haláláig.

1972-1980 között a Vatikáni Rádió magyar műsorának társszerkesztőjeként P. Szabó Ferenccel együttműködött a Xavier Léon-Dufour által szerkesztett Biblikus Teológiai Szótár fordításában és szerkesztésében (Róma, 1976), valamint a Teológiai Kiskönyvtár – sorozat 34 kötetének szerkesztésében és kiadásában. Ezek a könyvek jelentették az ateista „vasfüggöny korszakában” a magyar katolikus papság számára azt a szellemi orientációt, amely a II. Vatikáni Zsinatot új lelkiségét hozta el a magyar egyházba. Nagy Ferenc atya mindig nagy pontossággal, szellemi igényességgel dolgozott. Szerette az egyházat, hűségesen celebrálta a liturgiát és rendjében kitüntetett módon ápolta annak fegyelmezett végzését. Kedves Ferenc atya! A vatikáni rádió munkatársai és hallgatói nevében hálásan köszönjük az itt végzett értékes szolgálatodat és kérjük az Urat, hogy teljes öröm töltse el szívedet az Isten Házában, ahová, hittel reméljük, megérkeztél földi utad megjártával!

(vl)