Ima, kicsinység, bölcsesség – Ferenc pápa homíliája San Giovanni Rotondóban

A pápa a szentmisén elhangzott olvasmányokból kiindulva erre a három témakörre építette fel szentbeszédét: Ima, kicsinység, bölcsesség.

„Szüntelenül imádkozzatok” – Szent Pio buzdítása lelki gyermekeinek

Ima. A mai evangélium az imádkozó Jézust mutatja be nekünk. Szívéből ezek a szavak fakadnak: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad” (Mt 11,25). Jézus keresetlen szavakkal imádkozott, de számára ez nem egy választási lehetőséget jelentett: szokása volt, hogy visszavonult egy „elhagyatott helyre” imádkozni (vö. Mk 1,35). Az Atyával folytatott párbeszéd az első helyen állt Jézus számára. A tanítványok így magától értetődően felfedezték, hogy mennyire fontos az ima, majd egy napon megkérték az Urat: „taníts meg minket imádkozni” (Lk 11,1). Ha követni akarjuk Jézus példáját, akkor mi is ott kezdjük el, ahol ő, vagyis az imánál. Feltehetjük a kérdést: mi, keresztények, eleget imádkozunk? Gyakran, amikor eljön az ima ideje, olyan sok kifogást találunk, olyan sok sürgető dolgunk akad...Olykor azért tesszük félre az imát, mert magával ragad bennünket a cselekvési láz, amely eredménytelennek bizonyul, ha elfelejtkezünk a „jobbik rész”-ről (Lk 10,42), amikor elfelejtjük, hogy Nélküle semmit sem tehetünk (vö. Jn 15,5). Szent Pio, 50 évvel mennyei születése után is segít bennünket, mert az imát akarta ránk hagyni örökségül. Ezt tanácsolta: „Imádkozzatok sokat, gyermekeim, szüntelenül imádkozzatok, soha ne fáradjatok bele” - idézte a pápa Pio atya szavait, amelyeket az imacsoportok második nemzetközi kongresszusán mondott 1966. május 5-én.

Az ima kezdődjön Isten dicsőítésével

Jézus az evangéliumban azt is megmutatja nekünk, hogy hogyan kell imádkoznunk. Mindenekelőtt ezt mondja: „Dicsőítelek Atyám”; nem azt mondja, hogy „erre és arra van szükségem”, hanem dicsőíti az Atyát. Nem ismerhetjük meg az Atyát anélkül, hogy ne nyílnánk meg a dicsőítésnek, hogy ne szentelnénk időt csak Őneki, nem ismerhetjük meg imádás nélkül. A személyes kapcsolat, a csöndben az Úr elé borulás a titka annak, hogy egyre inkább szeretetközösségbe lépjünk Ővele. Az ima születhet, mint gyors beavatkozás kérése, de mindig a dicsőítésben és az imádásban érlelődik meg. Akkor valóban személyessé válik, mint Jézus számára, aki azután szabadon párbeszédet folytat az Atyával: „Igen, Atyám, így tetszett neked” (Mt 11,26). És akkor a szabad és bizalommal teli párbeszédben az ima feltöltődik az egész élettel és azt Isten elé viszi.

Az ima a lelki irgalmasság nélkülözhetetlen cselekedete

Tegyük fel tehát a kérdést: imáink hasonlítanak-e Jézuséhoz, vagy alkalmi segélykéréssé redukálódnak vészhelyzetekben? Vagy úgy tekintjük imáinkat, mint nyugtatókat, amelyeket szabályos adagokban veszünk be, hogy enyhítsünk stresszes állapotunkon? Nem, az ima a szeretet gesztusa, azt jelenti, hogy Istennel vagyunk és elvisszük elé a világ életét: az ima a spirituális irgalmasság nélkülözhetetlen műve. És ha mi nem bízzuk testvéreinket, az élethelyzeteket az Úrra, akkor ki teszi ezt meg? Ki fog közben járni, ki fog Isten szívén kopogtatni, hogy nyissa meg a szükséget szenvedő emberiség számára az irgalmasság kapuját? Ezért hagyta ránk Pio atya az imacsoportokat. Ezt mondta nekik: „Az ima, ez a jó lelkek egyesült ereje az, ami mozgatja a világot, megújítja a lelkiismereteket, meggyógyítja a betegeket, megszenteli a munkát, rangra emeli az egészségügyi ellátást, erkölcsi erőt ad, széles mosolyt fakaszt, és Isten áldását hozza el minden lankadtságra és gyengeségre”. Őrizzük meg ezeket a szavakat és tegyük fel ismét a kérdést: én imádkozom? És amikor imádkozom, tudok dicsőíteni, imádni, el tudom vinni az életet Isten elé? – folytatta homíliáját Ferenc pápa.

Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát

A kicsinység a második szó. Az evangéliumban Jézus dicsőíti az Atyát, mert kinyilatkoztatta Országát a kicsinyek számára. Kik ezek a kicsinyek, akik be tudják fogadni Isten titkait? A kicsinyek azok, akiknek szükségük van a nagyokra, akik nem önellátók, akik nem gondolják, hogy elegendők önmaguk számára. Kicsinyek azok, akiknek alázatos és nyitott a szívük, akik szegények és szükséget szenvednek, akik érzik a szükségét, hogy imádkozzanak, hogy Istenre bízzák magukat és hagyják, hogy elkísérje őket. Ezeknek a kicsinyeknek a szíve olyan, mint egy antenna, amely veszi az Istentől érkező jelzéseket. Mert Isten mindenkivel keresi a kapcsolatot, de aki magát nagyra tartja, hatalmas vételi zavart okoz: amikor tele van saját magával, akkor nincs hely Isten számára. Ezért Isten a kicsinyeket helyezi előtérbe, nekik nyilatkoztatja ki magát. A Vele való találkozás útja, hogy kicsinnyé tegyük magunkat lelkünkben és elismerjük, hogy szükséget szenvedünk. Jézus misztériuma, amint minden szentmisén látjuk a Szentostyában, a kicsinység, az alázatos szeretet misztériuma, amit csak akkor tudunk észrevenni, ha kicsinyekké válunk, és a kicsinyekkel érintkezünk.

A kicsinyek oldalán állva legyőzzük a leselejtezés kultúráját

És akkor most tegyük fel a kérdést: tudjuk keresni Istent ott, ahol található? Itt van egy különleges szentély – a Szenvedés Enyhítésének a Háza, ahol jelen van, mert itt van sok kis kedvence. Szent Pio úgy hívta ezt a helyet, hogy az „ima és a tudomány temploma”, ahol mindenki meghívást kapott, hogy legyen a „szeretet tartaléka” a többiek számára – idézett Ferenc pápa Pio atya beszédéből, amelyet a Ház megnyitásának első évfordulóján mondott 1957. május 5-én. A betegben Jézust találjuk, a felebarát sebei fölé hajló szeretetteljes ápolás a Jézussal való találkozás útja. Aki gondját viseli a kicsinyeknek, az az Isten oldalán áll, legyőzi a leselejtezés kultúráját, amely éppen ellenkezőleg a hatalmasokat kedveli és hasztalannak ítéli a szegényeket. Aki a kicsinyeket részesíti előnyben, az az élet kultúráját hirdeti minden idők halál prófétájával szemben.

Ne csak csodáljuk, hanem kövessük is a szentek példáját

Végül a harmadik szó, a bölcsesség. Az első olvasmányban, Jeremiás könyvében Isten ezt mondja: „Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős” (Jer 9,22). Az igazi bölcsesség nem abban áll, hogy nagy képességekkel rendelkezünk, az igazi erő nem a hatalomban van. Nem az a bölcs, aki erősnek mutatkozik és nem az az erős, aki a rosszra rosszal válaszol. Az egyetlen bölcs és legyőzhetetlen fegyver a hittel áthatott szeretet, mert hatalma van arra, hogy lefegyverezze a rossz erőket. Szent Pio egész életében küzdött a gonosz ellen és ezt bölcsen tette, min ahogy az Úr: alázattal, engedelmességgel, a kereszttel, szeretetből felkínálva fájdalmát. És mindenki csodálja ezért, de kevesen követik példáját. Sokan dicsérik, de hányan teszik azt, amit ő? Sokan készségesen „lájkolják”, kedvelik a nagy szentek (web)oldalait, de ki teszi azt, amit ők? Mert a keresztény élet nem egy „nekem tetszik”, hanem azt jelenti, hogy „ajándékba adom magamat másoknak”. Az élet akkor áraszt jó illatot, amikor azt ajándékként felajánljuk, elveszti ízét, ha megtartjuk önmagunknak.

A gyóntatószékben Istennel találkozunk

Az első olvasmányban Isten elmagyarázza azt is, hogy honnan merítsük az élet bölcsességét: „Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek és ismer engem” (Jer 9,23). Ismerni Őt, vagyis találkozni vele, mint az üdvözítő és megbocsátó Istennel: ez a bölcsesség útja. Az evangéliumban Jézus leszögezi: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok” (Mt 11,28). Ki érezheti magát közülünk kizárva ebből a meghívásból? Ki mondhatja el, hogy „nekem nincs rá szükségem”? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Szent Pio feláldozta életét és számtalan szenvedését, hogy testvérei találkozhassanak az Úrral. És a gyónás, a kiengesztelődés szentsége volt a találkozás döntő eszköze. Ott kezdődik, és újra kezdődik egy bölcs élet, amelyet Isten szeret, és amelynek megbocsátott, ott veszi kezdetét a szív gyógyulása. Pio atya a gyóntatószék apostola volt. Ma is oda hív bennünket és így szól: „Hová mész? Jézushoz, vagy a szomorúsághoz? Kihez térsz vissza? Ahhoz, aki üdvözít téged, vagy csüggedéseidhez, fájdalmaidhoz, bűneidhez? Gyere, az Úr vár téged. Bátorság, nincs semmi olyan súlyos ok, ami kizárna téged irgalmasságából”.

Ima, kicsinység, bölcsesség – három értékes örökség

Az imacsoportok, a Szenvedés Enyhítésének a Házában a betegek, a gyóntatószék; három látható jel, amelyek emlékeztetnek a három érték, az ima, a kicsinység és az élet bölcsessége örökségére. Kérjük a kegyelmet, hogy minden nap ápoljuk őket – hangzott végül Ferenc pápa buzdítása.

(vm)