P. Kozma Imre: Búcsú Giovanni Battista Morassi hegedűkészítő mestertől

Búcsúzunk Gia Battista Morassitól, a cremonai hegedűkészítő mesterek doyenétől, talán világelsőnek is mondható, aki egyik könyve előszavában így vallott: Szívem fele magyar! Noha vér szerint nem tartozott hozzánk.

Kedves Mester!

Köszönöm Istennek, hogy ismerhettelek, s hogy beengedtél szíved rejtekébe. Engem, a magyar papot, aki a szegények barátja.

Köszönöm, hogy engedted, hogy érintse szívedet a XX. század kárvallottjainak, a magyaroknak a sorsa.

Köszönöm, hogy az 1956-os Szabadságharc menekülésre kárhoztatott hős fiai közül többeket felkaroltál, közülük egy Cremonában élhette, élheti életét közeledben, Kónya István, aki segítségeddel a világban ismert hegedűkészítő mesterré emelkedett.

Köszönöm, hogy magyarországi látogatásaid bátorítást jelentettek magyar nemzetemnek, s nagyságodat és támogatásodat kitüntetésekkel ismerhettük el.

Köszönöm, hogy a betegség miatt elkínzott szívedből idős korodban is tellett a barátságra, a szeretetre, az önzetlen szeretetre.

Búcsúzom Tőled a görög egyházatyák halált-értelmező vigasztalásával: A tengerbe vissza-visszatérő vizek hazatalálnak.

Hitemmel intek utánad: A halál burka alatt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.

Béke Veled!

2018. március 3.