2018-03-06 16:25:00

Nichols bíboros a pápa küldötte a gnieznói érsekség prímási alapításának 600 éves évfordulóján


Ferenc pápa hétfőn kinevezte Vincent Gerard Nichols bíborost, Westminster érsekét pápai legátusnak a lengyel gnieznói érsekség prímási alapítása 600 éves évfordulójának záróünnepére, melyet április 29-án az egykori lengyel fővárosban, Lengyelország bölcsőjében tartanak. Az ünnepségek már tavaly elkezdődtek, hiszen a prímási alapítás az 1414 és 1418 között Konstanzban ülésező zsinaton történt meg 1417-ben.   

Gniezno a lengyel politikai és egyházi élet „fészke”

Gniezno – régi magyar nevén Gnézna – az egyik legősibb lengyel város, nagyjából a mai Lengyelország közepén fekszik, mintegy 70 ezer lakossal. A város alapításának legendája a szomszédos szláv népek egyik eredetmítosza. Eszerint három testvér, Lech, Cseh és Rusz vándorlásaik során áthatoltak egy erdőrengetegen, alkalmas helyet keresve, ahol letelepedhetnek. Egyszer csak egy dombot vettek észre, melynek magaslatán egy magányos tölgyfán egy sas fészkelt. Ekkor Lech azt mondta: Ez a fehér sas lesz a népem címere, a tölgyfa köré várat építek és a sas fészkéről Gneizdónak nevezem. Gniazdo ugyanis lengyelül fészket jelent. A többi testvér tovább ment helyet keresni népüknek, Cseh dél-nyugatnak tartott, Rusz pedig keletnek indult.

A lengyel állam formális fővárosa Gniezno, királykoronázási székhely

A legenda által említett helyen a 8.- és 9. század fordulóján a polánok kultikus központja működött, melynek területén törzsi fejedelmek uralkodhattak. A 10. században Gniezno lett a lengyel államalapító Piast- nemzedék egyik székvárosa Poznań és Giecz mellett. Székvárosból, vagyis olyan helységből, ahol fejedelmi palota állt, több is volt, azonban a „Dagome iudex” szerint a lengyel állam formális fővárosa Gniezno volt.

Szent Adalbertet Gnieznóban temették el

A tízedik század végének fáradhatatlan európai térítője a cseh származású Szent Adalbert bencés szerzetes, akit 997-ben a poroszok közötti térítőmunkája során öltek meg a mai Gdansk közelében. A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan elzarándokoltak csodatévő sírjához, többek között barátja, III. Ottó császár is, éppen 1000-ben. A császár ekkor a szent iránti tiszteletből Gnieznót érsekséggé avatta. A 11. században öntötték a székesegyház bronz kapuját, mely a rendkívül súlyos történelmi pusztítások ellenére megmaradt és a bronzplakettek máig híven mesélik Európa nagy térítője életének eseményeit. Gniezno volt az első érsekség a lengyel történelemben és noha alapítója germán császár, a gnieznói lengyel érsekek pontosan ezt a tekintélyüket használták fel arra, hogy függetlenségüket biztosítsák éppen a Német-római Császársággal szemben.

A gnieznói székesegyház koronázási templom

A gnieznói székesegyház koronázási templom lett, 1025-ben itt koronázták Vitéz Boleszlávot Lengyelország első királyává. Amikor 1038-ban a várost I. Břetislav cseh fejedelem megtámadta és feldúlta, ezért Nagy Kázmér fejedelem a fővárost áthelyezte Krakkóba. Három évszázaddal  később a Német Lovagrend rabolta ki és pusztította el a Gniezno városát. Az újjáépítés és gazdasági fejlődés is Nagy Kázmér nevéhez fűződik. Az 1414-1418 között Konstanzban ülésező zsinaton II. Ulászló uralkodása alatt 1417-ben döntést hoztak arról, hogy a gnieznói érseknek Lengyelország prímása címét, valamint kardinális rangot adományoznak. Beszédesek Gniezno testvérvárosi kapcsolatai: a sorban ott találjuk Esztergomot, az ősi magyar királyi és prímási székvárost, Speyert, a német császárvárost, a Róma alatti Anagnit, a pápák városát a 13. században        

Magyar vonatkozások: Boldog Jolán sírja

Magyar szempontból Gniezno azért jelentős, mert itt helyezték örök nyugalomra Árpád-házi Boldog Jolán klarissza szerzetesnővért 1298-ban, akinek apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária, testvérei pedig Szent Margit és Szent Kinga.

(vl)

 

 








All the contents on this site are copyrighted ©.