Ferenc pápa szerdai katekézise: az első keresztény oltár a kereszt volt

Kihallgatás két helyszínen a nagy hideg miatt

Jóllehet két hete, a pápa nagyböjti lelkigyakorlata előtt még a Szent Péter téren tartották meg a szerdai általános kihallgatást, most február utolsó napján a rendkívüli hidegre fordult időjárás miatt – éjszaka mínusz tíz fokot mértek Róma belvárosában – a VI. Pál aula és a Szent Péter bazilika fogadta a zarándokokat. Ferenc pápa a VI. Pál aulából üzent át és tapssal köszönttette a bazilikában lévő résztvevőket.     

A téma az adományok bemutatása

A pápa katekézisében folytatta a szentmiséről szóló tanítását. Most e tizenegyedik alkalommal az „eucharisztikus liturgiát” kezdte magyarázni az „adományok bemutatása” témával. „Jézus megkérdezte a tanítványait: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét” (Mk 6, 38-39.41)

A szentmise másik alkotó része az „eucharisztikus liturgia”

A pápa bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy a szentmisében az Ige, Isten Szava liturgiáját annak  másik alkotó része követi, vagyis az „eucharisztikus liturgia”. Ebben a szent jeleken keresztül az egyház folyamatosan jelenvalóvá teszi az újszövetség Áldozatát, melyet Jézus a kereszt oltárán pecsételt meg. (vö . II. Vat. Zsinat, Sacrosanctum Concilium, 47).

Az első keresztény oltár a Kereszt volt

A Szentatya szabadon hozzáfűzte: az első keresztény oltár a kereszt volt és amikor mi az oltárhoz járulunk a szentmise bemutatására, akkor emlékezetünk a kereszt oltárára tekint, mely az első áldozat volt. A pap, aki a szentmisén Krisztust képviseli, betölti azt, amit az Úr maga cselekedett és amit az apostolokra bízott az utolsó vacsora során: vette a kenyeret és bort, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt: Vegyétek, egyétek és … igyátok: ez az én testem…, ez az én vérem kelyhe. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”.        

Újra átéljük az Apostolok tapasztalatát

Krisztus parancsának engedelmeskedve az egyház azokban a mozzanatokban helyezte el eucharisztikus liturgiát, melyek a legjobban megfelelnek a Húsvét vigíliáján mondott szavainak és cselekedeteinek. Így az adományok előkészítése során viszik az oltárra a kenyeret és a bort, vagyis a színeket, amiket Jézus a kezébe vett. Az eucharisztikus imádságban hálát adunk az Istennek a megváltást művéért és az adományok Jézus Krisztus testévé és vérévé válnak. Ezt követi a kenyértörés és a szentáldozás, ami által újra átéljük az Apostolok tapasztalatát, akik az eucharisztikus adományokat magának Krisztusnak a kezéből vették (vö A római Misekönyv általános rendelkezései, 72).     

Jó, ha a hívek nyújtják át a papnak a kenyeret és a bort

Jézus első gesztusának „vette a kenyeret és a bor kelyhét”, megfelel tehát az adományok előkészítése. Ez az eucharisztikus liturgia első része – emelte ki a pápa. Jó, ha a hívek nyújtják át a papnak a kenyeret és a bort, mert azok az egyház lelki felajánlását jelentik, melyet az Eucharisztia számára gyűjtöttek össze. A pápa hangsúlyosan megismételte ezt a mondatot, a hívek szolgálatot az adományok felajánlásában, kiemelve annak fontosságát. Jóllehet a hívek ma már nem a saját kenyerüket és borukat ajánlják fel a liturgia számára, mint egykor régen, mindazonáltal az adományok felajánlásának a rítusa megőrzi az értékét és lelki jelentőségét. Jelentős ebben a tekintetben a papszentelési liturgia, amikor a püspök átadja a felszentelt papnak a kenyeret és a bort: „Vedd a szent nép adományait az eucharisztikus áldozathoz”             

Isten szent népe ajánlja fel az adományt, a kenyeret és a bort

Isten szent népe ajánlja fel az adományt, a kenyeret és a bort, tehát a kenyér a bor jeleiben a hívő nép felaján ja saját adományait a pap kezébe, aki azokat az Úr oltárára helyezi, „ami az egész eucharisztikus liturgia központja”.  Vagyis a szentmise központja az oltár és az oltár maga Krisztus. Éppen ezért kell az oltárra úgy tekinteni, mint a szentmise központjára. A föld termése és az emberi munka gyümölcse kerül így felajánlásra mint a hívek elkötelezettsége, hogy saját magukat tegyék az isteni Ige iránt engedelmessé, mely a mindenható Atyaistennek tetsző áldozat mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára. Így a hívek élete, áldozata, imádsága és munkája egyesül Krisztuséval és az ő teljes áldozatával, melyek ebben új értelmet nyernek – idézett a pápa a katolikus egyház katekizmusából.     

Keveset kér az Úr, de  sokat ad nekünk

Biztosan, kicsi dolog a mi adományunk, folytatta a pápa, de Krisztusnak szüksége van erre a kevésre is. Keveset kér az Úr, de  sokat ad nekünk – szót ismét rögtönözve a pápa. Egy rendezett életet vár tőlünk, jóakaratot, nyitott szívet, annak a szándékát kéri, hogy javuljunk meg, hogy fogadjuk be őt, aki önmagát adja nekünk az Eucharisztiában. Ezeket a jelképes ajándékokat kéri tőlünk, amelyek aztán a testévé és vérévé válnak.  Úgy mint a kenyérszaporítás alkalmával, hogy azt eucharisztikus adománnyá alakítsa, hogy az mindannyiunkat tápláljon és egymás testvérévé tegyen a testben, ami az egyház.      

A tömjénezés az imádság felajánló jellegének a képe 

A pápa külön kitért a tömjénezés jelentésére, mint az imádság felajánló jellegének a képére, amit a tűzben elemésztődött tömjén illatos füstje mutat, amint az ég felé száll. A tömjénezés szokása ünnepnapokon a kereszt, az oltár, a pap és a papi nép felé azt a felajánló köteléket mutatja, mely ezeket a valóságokat Krisztus áldozatával egyesíti. Majd megismételte, hogy el ne felejtsük: az oltár Krisztust jelenti, de mindig az első oltár, a Kereszt vonatkozásában. Hozzá visszük a mi kevéske adományunkat, melyet ő mindenné tesz, hiszen önmagát adja nekünk – zárta katekézisét Ferenc pápa.   

(vl)