A Hittani Kongregáció Placuit Deo kezdetű levele a mai kulturális átalakulások kihívásairól

Március elsején tették közzé a Vatikánban a Hittani Kongregáció Placuit Deo, Úgy tetszett az Istennek kezdetű öt oldal terjedelmű levelét, melyet Luis Ladaria érsek, a Hittani Kongregáció prefektusa és Giacomo Morandi érsek-titkár írt alá. A levél bevezetője a II. Vatikáni Zsinatnak a kinyilatkoztatásról szóló Dei Verbum konstitúciójára utal: „Úgy tetszett Istennek a maga jóságában és bölcsességében, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1,9) mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek (vö.Ef 2,18; 2Pt 1,4). Az Istenről és az ember üdvösségéről így kinyilatkoztatott mélységes igazság Krisztusban ragyog föl, aki az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége.

Tisztázni néhány kérdéses szempontot

A Krisztusban nyert üdvösségről szóló tanítás állandóan igényli az új elmélyítést. Az Úr Jézusra szegezett tekintettel az egyház anyai szeretettel fordul minden ember felé, hogy hirdesse nekik az Atya szövetségének teljes tervét, ami a Szentlélek által mindent vissza akar vezetni Krisztushoz, az egyetlen Főhöz. A levél nyilvánvalóvá akarja tenni – az egyház nagy hagyományát követve, különös tekintettel Ferenc pápa tanítására – a keresztény üdvösség néhány szempontját, melyeket ma nehezen lehet értelmezni a jelenlegi kulturális átalakulások miatt.

Problémafelvetés és tisztázás

A Hittani Kongregáció dokumentuma négy lényegi részből áll. Az első a jelenkori kulturális átalakulásoknak a  keresztény üdvösség értelmezésére gyakorolt hatását elemzi, a második szempont az ember egyetemes üdvösségre vágyakozását vizsgálja. A harmadik fejezet válaszként Krisztust mutatja be, aki maga a Megváltó és az Üdvösség. A negyedik rész az egyház, mint Krisztus teste szerepét és küldetését tárgyalja az üdvösség elnyerése szempontjából. A levél zárórésze a hit átadásának a feladatára tekint az Üdvözítőre várakozás közben.

Az én magam Isten nélkül és az én magam egyedül az Istennel utak kísértései  

A mai világ egyfelől individualista szemlélettel tekint az önálló emberre, aki megvalósulásában csak saját erőitől függ és Krisztusban csak nagylelkű cselekedetek erkölcsi példáját látja. Ezzel szemben áll az üdvösség kizárólagos benső értelmezése, mely jóllehet erős egyéni meggyőződéssel egyesül Istennel, de nem vállalja magára a másik emberrel és a teremtett világgal való kapcsolatban a gyógyítás és megújítás feladatát. Ebben a távlatban így nehézzé válik az Ige megtestesülésének az értelme, aki pedig az egész emberi család részévé vált.

Jelenkori palegianizmus és gnoszticizmus 

A levél Ferenc pápa tanítóhivatali gyakorlatára utal, melynek vissza-visszatérő mai eleme két kortárs eltévelyedés, mely valójában régi eretnekségek frissítései. Az egyik a pelagianizmus, mely az ember radikális önállóságát és a megváltásbéli önelégségességét hirdeti. Az üdvösség Isten nélkül, pusztán az emberi erőforrásból elérhető. A másik egy új-gnosztikus irányzat, mely az üdvösséget csak bensőleg, az egyéni szubjektivizmusban akarja megélni. Az üdvösséget olyan tudásnak,ismeretnek tartja, mely az egyént Jézus testén túl emeli, egy ismeretlen istenség titkai felé.  Ez a régi-új nézet meg akarja szabadítani az embert a testtől és az anyagi világtól, mely immár többé nem a Teremtő teremtett világa.

Megváltásunk a Krisztussal való egyesülésünk: megtestesülése, élete, halála és feltámadása által

Ezek a nézetek eltorzítják a hitünket Krisztusban, az egyedüli és egyetemes Megváltónkban. Hogyan is kehet Krisztus közvetítő, ha ez ember elszigeteli magát és önmagát váltja meg? És hogy is jut el hozzánk az üdvösség a közénk megtestesült Krisztussal, ha csak a benső a fontos, mert a test rossz? Ezekre a kérdésekre ad választ a kongregáció levele, leszögezve, hogy megváltásunk a Krisztussal való egyesülésünkből ered, aki megtestesülése, élete, halála és feltámadása által adta nekünk az Atyjával való kapcsolat új rendjét.       

Emberi vágyakozás a végtelenre

A mai ember is érzi azt, hogy titkot hordoz – folytatja a levél –, hogy nagyobb a benne rejlő vágyakozás, mint annak a betöltése. Sokan ezt az egyetemes boldogság utáni vágyat a fizikai egészség, egy bizonyos jóléti szint, biztos gazdasági helyzet vagy egy bizonyos benső békesség reményével kapcsolják össze, vagy akár a szenvedés és a fájdalom megszűnésével.  Ezekkel a vágyakozásokkal szemben a Krisztusban való hit elutasít minden önelégségességet és önmegvalósítást. Az üdvösség teljességét semmiféle dolog, tudomány, technika, ismeret, hatalom, befolyás nem adja meg.

Jó Isten teremtett egy jó világot, a rossz az ember szívéből ered

Az ember végső hivatása isteni hivatás – szögezi le  a kongregáció dokumentuma. A bibliai hit erejében hivatkozik a rossz eredetére, mely nem az anyagi és testi világban rejlik, mint egy börtönben, amitől szabadulni kellene. Ellenkezőleg, a hit hirdeti, hogy a kozmosz, a teremtett világ jó, mert a jó Isten jónak teremtette és Jézussal valljuk, hogy a rossz az ember szívéből ered.    

Az üdvösség jóhírének neve és arca van: Jézus Krisztus             

A levél közepe Krisztus megváltói művét tárgyalja. Isten előrelátásában egy népet választott ki társul és eszközül, hogy kegyelmi felszereléssel ellátva küzdjön a bűn ellen és hozzá közeledjen. Ebben a népben született az Atya egyetlen Fia, aki jeleivel megalapozta az Isten Országát. Az evangélium tanítása szerint az összes nép üdvössége Jézus személyének befogadásában áll: Az üdvösség jóhírének neve és arca van: Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus egyszerre megvilágosító és kinyilatkoztató, valamint szövetségkötő, megváltó   

 Az egyház a története során számtalan formában és sokféle módon mutatta fel a megtestesült Fiú üdvözítő művét, de sohasem választotta el az üdvösség gyógyító, bűntől szabadító művét a megváltás felemelő művétől. Jézus Krisztus egyszerre megvilágosító és kinyilatkoztató, aki alászállt az Atyjától az emberiséghez, másfelől pedig ő az új szövetség főpapja, aki az egész emberiség nevében bemutatja az áldozatot, mely a világ megváltására szolgál. A Krisztusban hozott üdvösség bensőséges kapcsolat, de ugyanakkor konkrét személy, valóságos testtel, valóságos emberi kapcsolatokkal, szavakkal és tettekkel, gesztusokkal. De ezen túl ő maga lett az Utunkká, akiben járnunk kell, vagyis ő maga lett bizonyos módon az embersége szerint minden kegyelemnek a kútfője.     

Az egyházban érinthetjük meg Krisztus testét 

A dokumentum negyedik fejezete az egyház Istentől rendelt szerepét tekinti, mely Krisztus testeként az üdvösség közvetítője. A Krisztus szerezte üdvösség a megtestesült Isten Fiával kapcsolatot tartó emberek közösségében, mint látható közösségben rejlik, benne érinthetjük meg Krisztus testét, mert ahogy a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója tanítja, az egyház az üdvösség egyetemes szentsége. Az üdvösség  elnyerése az egyház kapuján való belépést jelent a keresztség révén és táplálék lesz az a többi szentség által. A hét szentség által él és gyarapodik az egyház.

(vl)