Kilencedik nagyböjti elmélkedés: Jézus keresése a perifériákon

Ferenc pápa és a római kúria lelkigyakorlatának utolsó előtti, kilencedik elmélkedését tartotta Josè Tolentino Mendonça atya csütörtökön délután a „Jézus keresése a perifériákon” gondolat jegyében, ami valójában a Hol van a testvéred? bibliai kérdés továbbgondolása.

Hol vannak a testvéreid?     

Tolentino atya érdeklődése a szomjúság témakörében járja végig az egyház útját, mindig figyelmes tekintettel a bennünket körülvevő világ valóságára. Sajátos figyelemmel keresi a testvéreinket, főként azokat, akik a világ szegényei és utolsói között élnek, de közben soha el nem választva a spirituális szomjat a fizikai szomjúságtól. A központot és a perifériát megkülönböztető szempontok egyike az ivóvízhez jutás szükséglete, mely minden ember elidegeníthetetlen joga. Ahogy a Laudato si’ pápai enciklika és sok nemzetközi szervezet is leszögezi, a világon jelenleg két milliárd ember nem jut hozzá ivóvízhez. Ez egy szó szerint kiszomjaztatott hatalmas tömeg, amely előtt sürgősen szükség van az életforma és a szív megtérésére. Ez az irány azonban teljesen ellentétes a leselejtezés  és a társadalmi egyenlőtlenség kultúrájával. Amíg a gazdag országok elherdálják az erőforrásaik készleteit, addig a szegények nyomorúságban élnek – hangoztatta szociológiai olvasatát a szónok.           

Jézus a periféria embere             

Ebben az összefüggésben az egyház ne féljen prófétai szerepet magára vállalni és bátran tegye ujját a sebhelyekbe. Nem tehát mást, mindenképpen a perifériák felé kell fordulnia. Krisztus tanítványának meggyőződéssel kell vallani, hogy Jézus maga a periféria embere – hangoztatta Ferenc pápa kedvenc gondolatát a szónok. Jézus Krisztus maga nem volt római polgár és nem is tartozott korának elit zsidó köreihez: Júdea peremvidékén született, Izrael és a római birodalom perifériáján. És a periférián fordul a betegekhez, a megszállottakhoz, a szegényekhez, az idegenekhez és a bűnösökhöz.

A periféria a keresztény ember DNS lánca – emelte ki a portugál pap költő –, mely a keresztényt eredeti összefüggéséhez és egyúttal annak a programjához közelíti. Ez egy nélkülözhetetlen kulcs a spirituális és személyes értelmezés számára. A periféria marad minden korban az a hely a keresztény értelmezés számára, ahol Jézussal találkozni lehet – vélte a szónok.

A keresztény terv életképessége a perifériákon  

A kereszténység természeténél fogva periférikus valóság. Ezt konkrétan lehet látni a városok központjaiban, melyek napjainkban a bürokrácia és a kereskedelem központjaivá váltak, egy elmúlt kor vitrinjévé lettek a turisták számára, miközben a keresztény szándék a perifériákon valósul meg. Ezeken a helyeken sokszor nincs téglából emelt templom, hanem minden csak átmeneti és kezdetleges. Az egyház számára a periféria egy távlat és nem egy probléma, ahová kimehet, hogy önmagára találjon – állította Tolentino atya.

A perifériák választása a találkozás helyeként nem egyedül a szeretet kötelessége, hanem történelmi és földrajzi mozgósítás, mely lehetővé teszi a találkozást azzal, ami a kereszténység volt és ami most napjainkban.  Az egyház perifériája is szomjas és meg kell hallgatni – nyomatékosította Tolentino atya, majd Aranyszájú Szent Jánosra, Konstantinápoly főpüspökére hivatkozott, aki szerint az egyháznak el kell kerülni azt a szörnyűséges szakadást, mely elkülöníti az oltár szentségét az embertestvér szentségétől, attól, ami veszélyesen távol tartja az eucharisztia szentségét a szegény ember szentségétől.

Az emberi lélek, mint periférikus hely                  

Az egzisztenciális perifériák azonban nemcsak gazdasági jellegűek, hiszen köztünk éppen úgy vannak távolságok, melyeket szintén át kell ölelnünk – tágított a horizonton a portugál szónok. Éppen ezért kell átölelni az emberiséget és ha nem is tudjuk letörölni a felebarát könnyét, legalább egy zsebkendőt nyújthatunk feléje. A perifériák ugyanis nem csak fizikai helyek, hanem létezésünk benső pontjai is, a lélek olyan pontjai, amit szintén gondoznunk kell – zárta utolsó előtti, kilencedik elmélkedését Josè Tolentino Mendonça atya az ariccai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban.

(vl)