A jövő kapuit a fiatalok nyitják, de a kulcsokat az öregek őrzik - Ferenc pápa gyertyaszentelői homíliája

Február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján Ferenc pápa a Szent Péter bazilikában este fél hatkor szentmisét mutatott be a templomot megtöltő szerzetesnők és szerzetesek jelenlétében. Beszédében arra emlékeztette őket, hogy az Istennek szentelt élet a Jézus Krisztussal való találkozásból fakad, amire úgy kell emlékezni, hogy közben megmaradjon a nyitottság a jövő felé.

A találkozás együtt történik és a történelemben          

Karácsony után negyven nappal köszöntjük a templomba belépő Urat, aki elébe megy népének – kezdte homíliáját a pápa, majd azzal folytatta, hogy Keleten ezt a napot éppen ezért a „Találkozás ünnepének” tartják. A találkozás az újdonságot hozó Istengyermek és a várakozó emberiség között jön létre, akit a két idős személy testesít meg a templomban. Ott történik meg ez a találkozás két pár között: egyfelől a fiatal Mária és József, másik részről az idős Anna és az agg Simeon között. A találkozás során kölcsönösen merítenek egymásból. Mária és József a templomban találnak rá a gyökereikre és ebből adódik, hogy Isten ígérete nem valósul meg egyénileg és egy szempillantás alatt, hanem együtt és a történelemben.

A találkozásban a fiatalok rátalálnak küldetésükre, míg az öregek megvalósítják álmaikat

Rá is találnak hitük gyökereire, mert a hit nem könyvből merített ismeret – hangsúlyozta a pápa –, hanem az Istennel való együttélés művészete, amit az úton járó lét tapasztalataiból lehet meríteni. A két fiatal az idősekkel való találkozásban végül önmagára talál. A két öreg pedig, életük vége felé, megkapja Jézust, életük értelmét és ezzel valósággá válik Joel próféta látomása: „Álmokat látnak az öregjeitek és a fiataloknak látomásuk támad”. Mindez annak a találkozásnak köszönhető, melynek a középpontjában ott áll Jézus.  

A Bibliában a fiatalok csöndben várnak és az idősek szólnak

A bibliai kép megszemlélése után Ferenc pápa a szerzetesekre fordította a figyelmét. Hiszen minden hivatás az Úrral való találkozásból született. Egy találkozásból és egy meghívásból született a megszentelődés útja, amire emlékezni kell. Ebben az emlékezésben kitűnik, hogy a találkozáskor nem voltunk egyedül Jézussal, mert ott volt Isten népe, az egyház, fiatalok és öregek, ahogy az evangéliumban. A pápa egy érdekes szempontra hívta fel a szerzetesek figyelmét. Miközben a fiatal Mária és József hűségesen betöltik a Törvény előírásait, erről négyszer is említést tesz az evangélium, addig ők maguk nem szólnak egy szót sem, ellenben az idős Simeon és Hanna beszélnek és jövendölnek. Mi pontosan fordítva várnánk – emlékeztetett a pápa –, mert általában a fiatalok szólnak lendülettel a jövőről, miközben az idősek a múltat őrzik. Az evangéliumban fordítva történik, hiszen amikor ott az Úrral találkozunk, rendre érkeznek a meglepetések. Hogy ez megtörténjen a mi életünkben, szükség van arra, hogy ne mások nélkül érkezzünk az Úrral való találkozásra – emelte ki a pápa.

Nincs jövendölés emlékezet nélkül és nincs látomás emlékezés nélkül                     

Soha ne hagyjuk magunk mögött őket, ne selejtezzük le az öreg nemzedéket, hanem napról napra kísérjük őket az Úrral a középpontban. A fiatalok ugyanis arra hivatottak, hogy új ajtókat nyissanak meg, miközben a kulcsokat az öregek őrzik. Egy intézmény fiatalsága a gyökerek keresésére figyel, de közben az idősekre hallgat. Nincs jövő a fiatalok és öregek közötti ilyen találkozás nélkül, nincs növekedés gyökerek nélkül és nincs virágzás új sarjak nélkül. Nincs jövendölés emlékezet nélkül és nincs látomás emlékezés nélkül.  

Tervek, technikák és struktúrák helyett figyeljünk az Úrra és a gyökerekre                      

A mai féktelen élet arra vezet, hogy sok ajtó bezárul a találkozás előtt, gyakran a másiktól való félelem révén – húzta alá a pápa –, miközben mindig nyitva maradnak a bevásárlóközpontok és a közösségi hálók kapui. Ám az Istennek szentelt életben ne így legyen! – ajánlotta, hiszen az Isten adta testvérek és nővérek mind a mi történelmünk részét alkotják, ők ajándékok, amit őrizni kell. Ne történjék meg soha, hogy jobban figyelünk a mobiltelefonunk képernyőjére, mint testvéreink szemére, vagy a terveinkre az Úr helyett. Mert amikor a terveket, a technikát és a struktúrákat állítjuk a középpontba, akkor a szerzetesi élet elveszti a vonzerejét, nem tart kapcsolatot már, nem virágzik és elfelejti a földalatti gyökereit.

Az Istennek szentelt élet követi a szegény, szűz és engedelmes Jézust

Az Istennek szentelt élet a Jézussal való találkozásból születik, aki szegény, szűz és engedelmes – szögezte le a pápa, majd három képben bontotta ki a tartalmát e kijelentésének. Kettős vágányon haladunk, egyik oldalon az Isten kezdeményező szeretete, amiből minden kiindul és amihez mindig vissza kell térni. A másik oldalon ott áll a válaszunk, ami akkor igaz, amikor követjük a szegény, szűz és engedelmes Jézust. Így, miközben a világ megkaparintásra törekszik, a szerzetesi élet elengedi az elmúló gazdagságot, hogy átkarolhassa Jézust, aki megmarad. A világ élete az élvezetet és az én követeléseit követi, a megszentelt élet pedig szabadulni akar a birtoklástól, hogy teljesen az Isten és a többiek tetszésére éljen. A világ élete azt teszi, amit akar, a megszentelt élet az engedelmes életet választja, ami a legnagyobb szabadság. Végül pedig amikor a világ élete üres kézzel és szívvel elenged mindent, a Jézus szerinti élet végül békével telik meg, mint az evangéliumban, ahol az öregek boldogan érkeznek életük alkonyához, az Úrral a karjukon és örömmel a szívükben.

Ha minden nap találkozunk Jézussal és testvéreivel, akkor nem polarizálódunk a múlt vagy a jövő felé

Milyen jót tesz nekünk, ha mint Simeon, az Urat mi is karjainkba vesszük! Nem csak fejben és szívben, hanem kezeink között is, minden dolgunkban, amit csinálunk, imádságban, munkában, íróasztalnál, iskolában, szegények között, bárhol! – ajánlotta Ferenc pápa. Az Urat a karjainkban tartani az ellenszere az elszigetelt misztikusságnak és minden féktelen aktivizmusnak, mert a Jézussal való igazi találkozás egyenessé teszi a vallásos érzelmeinket. A Jézussal való együttlét meggyógyítja a tárgyilagosság bénaságát és megnyit a kegyelem mindennapi rendszertelensége előtt. Ha megengedjük magunknak, hogy találkozzunk Jézussal, akkor ez megteremti a találkozást vele és egyúttal ez a titka a lelki élet lángja életben tartásának. Ez nem engedi meg, hogy bezárkózzunk egy fulladásos, panaszkodással teli életbe, mert túl kell lépni a régi szép idők terméketlen retorikáján. Ha minden nap találkozunk Jézussal és testvéreivel, akkor nem polarizálódunk a múlt vagy a jövő felé, hanem Isten jelenét éljük a mában, békében mindenkivel.   

Ti vagytok az Egyház örök hajnala

Végül Ferenc pápa arra emlékeztette a megszentelt élet képviselőit, hogy a Jézus sírjához siető asszonyok találkozására figyeljenek, mely ellenjárat a világgal szemben. Ennek a világnak, mely elveti a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet, örömtől sugárzó arccal hirdessétek a Feltámadottat, és így maradtok az Egyház örök hajnala, mert ti vagytok az Egyház örök hajnala.

(vl)