Kövessétek Jézus csillagát – Ferenc pápa homíliája Vízkereszt ünnepén

Epifánia, vagyis Urunk Megjelenésének ünnepén délelőtt Ferenc pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában. Homíliájában arra buzdította a híveket, hogy kövessék a napkeleti bölcsek példáját, akik megpillantván a betlehemi csillagot, útra kelnek és ajándékokat kínálnak fel Jézusnak.

Meglátni a csillagot – ez a kiindulási pont

Miért csak a Három Királyok látták meg a csillagot? – tehetnénk fel a kérdést. Talán azért, mert csak kevesen emelték fel tekintetüket az égre. Gyakran megelégedünk azzal, hogy a földet nézzük: elég, ha egészségesek vagyunk, van egy kis pénzünk, egy kicsit szórakozunk. A napkeleti bölcsek nem elégedtek meg azzal, hogy csak éldegéljenek. Megérezték, hogy a valódi élethez szükség van egy magasabb rendű célra, ehhez pedig fel kell emelni tekintetünket.

Jézus csillagának fénye nem vakító, nem bódít el, hanem kedvesen hív. Mi milyen csillagot választunk? Vannak kápráztató fények, amelyek erős érzelmeket ébresztenek, de nem adnak útmutatást. Így van ez, amikor a siker, a pénz, a karrier, a gyönyörök keresése az életcélunk. Ezek meteoritok, amelyek egy kis ideig ragyognak, de hamar lezuhannak, majd felvillanó fényük eltűnik. Hullócsillagok, amelyek tévútra vezetnek. Az Úr csillaga azonban, bár nem mindig szikrázó fény, mindig jelen van. Szelíd, kézen fog és elkísér. Nem ígér anyagi fizetséget, de biztosítja a békét és nagy öröm forrása, mint ahogy a bölcsek esetében volt, akik „A csillagot megpillantva nagyon megörültek” (Mt 2,10).

A második lépés, hogy útnak indulunk

A napkeleti bölcsek második tette, hogy útnak indulnak. Ez alapvetően fontos, hogy megtalálják Jézust. Csillaga ugyanis megkívánja, hogy határozottan útra keljünk, vállalva a menetelés mindennapi fáradságát. Igényli, hogy megszabaduljunk a felesleges súlyoktól, a fényűzés akadályaitól és elfogadjuk az előre nem látható eseményeket, amelyek nem tűnnek fel a nyugodt élet térképén. Ahhoz, hogy megtaláljuk Jézust, meg kell mozdulnunk, el kell indulnunk. Ne várakozzunk, hanem kockáztassunk. Ne álljunk mozdulatlanul, haladjunk előre. Jézus igényes: aki keresi őt, annak azt javasolja, hogy hagyja ott az evilági kényelem karosszékét és a kandalló megnyugtató langymelegét. Kockáztatni kell, hogy találkozzunk egy Gyermekkel, de mérhetetlenül megéri a fáradozás, mert megtalálva az isteni Gyermeket, felfedezve gyöngédségét és szeretetét, önmagunkat találjuk meg – mondta homíliájában Ferenc pápa.

Útra kelni nem könnyű. Ezt az evangélium is megmutatja a különböző személyek révén. Heródes megriadt, mert hatalmát félti egy új királytól, Jeruzsálemet félelem tölti el Isten újdonsága miatt. A főpapok és írástudók, bár ismerik a Messiás születésének a pontos helyét, nem tesznek egyetlen lépést sem Betlehem felé. Beszélnek, de nem imádkoznak, panaszkodnak, de nem cselekszik a jót. A napkeleti bölcsek ezzel szemben keveset beszélnek, de nagy utat tesznek meg. Mindig mozgásban vannak.

A harmadik lépés: ingyenes ajándékok felkínálása

Jézushoz érve egy hosszú út után, a Három Királyok úgy tesznek, mint Ő: adakoznak. Jézus életét kínálja fel, ők pedig értékes javaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Az evangélium akkor valósul meg, amikor életutunkon eljutunk oda, hogy az Úrért ingyenesen ajándékozunk, anélkül, hogy viszonzást várnánk. „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8) – mondja Jézus. Tegyünk jót, számítgatás nélkül, ezt kéri tőlünk az Isten. Ő kicsinnyé lett értünk és azt kéri, hogy ajánljunk fel valamit kisebb testvéreinkek, azoknak, akik nem tudják viszonozni az ajándékot, mint a szükséget szenvedők, az éhezők, az idegenek, a bebörtönzöttek, a szegények (vö. Mt 25,31-46). Ma tekintsünk gyakran szeretet nélküli kezünkre és gondolkozzunk el azon, hogy milyen ingyenes ajándékot tudnánk adni, anélkül, hogy viszonzást várnánk. Ez kedves lesz az Úrnak. Fohászkodjunk hozzá így: „Uram, fedeztesd fel velem újból az ajándékozás örömét!”

Kedves fivérek és nővérek, tegyünk úgy, mint a Napkeleti bölcsek: tekintsünk a magasba, induljunk útnak és kínáljunk fel ingyenes ajándékokat felebarátainknak.

A szentmisén a hívek első könyörgését filippínó nyelven olvasták fel a pápáért és minden püspökért.

A hívek második könyörgése, amelyben a bírákért fohászkodtak, magyar nyelven hangzott fel Érszegi Márk Aurél, a szentszéki magyar nagykövetség első beosztottja tolmácsolásában: „Isten bölcsessége, mely megtestesült Betlehemben, őrizze meg őket minden igazságtalanságtól, és adjon nekik alázatot és szelídséget!”

Krisztus nyelvén, arámul az idősekért és a magányosakért, burmai nyelven az üldözött keresztényekért, végül kínaiul a tudósokért és a kulturális élet képviselőiért imádkoztak.

(vm)