A 2017-es év fő „Ferenc pápás” eseményei dióhéjban - 2. rész

Április 14-én a Colosseumnál tartott Via Crucis során Ferenc pápa bocsánatot kér az emberiségre nehezedő mai bajok miatt: „a pusztításról, rombolásról, hajótörésről érkező minden kép miatt, melyek a mindennapok életének megszokott eseményeivé váltak…, az ártatlanok vére miatt, az üldözött gyermekek, férfiak és nők miatt…”

A húsvéti szentmise során (április 16-án), XVI. Benedek 90. születésnapján Ferenc pápa kitér a leselejtezés kultúrájára és a Feltámadás eseményével összehasonlítva megjegyzi: „Az elvetett kő misztériuma ez, mely végül oda jut, hogy életünk alapja legyen.”    

Április végi egyiptomi útján (április 28-29) a kairói záró misén megállapítja: „A hívő ember egyetlen elfogadható szélsőségessége a szeretet!”

Május 4-én az újonnan felállított Kommunikációs Titkárság első közgyűlése kihallgatásán: „A reform nem a dolgok lemeszelése, hanem új formát ad azoknak, új módon szervezi meg őket.”

Fatimában (május 12-13-án) a Mária jelenések centenáriumán, Boldog Marto Ferenc és Jácinta pásztorgyerekek szentté avatásakor: „Minthogy Szűzanyánk a mennyben vigyáz ránk, nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el ide Anyánk köszöntésére és őreá bízzam fiait és lányait. Köntöse alatt nem veszünk el, karjaiból reménység és erő árad, amire nagy szükségünk van, és most kérjük őt különösen is a betegekért, a fogvatartottakért, a munkanélküliekért, a szegényekért és az elhagyottakért.”   

Genovai látogatásakor május 27-én, amikor egy gyártó üzemet (Ilva) keresett fel: „A munka világa emberi elsődlegesség, ennélfogva keresztény prioritás is, mindnyájunké, és így az a pápa számára is.”

Pünkösd vigíliáján (június 3-án) a Circus Maximus-ban virrasztva a karizmatikus megújulás tagjaival így buzdít Ferenc pápa: „Megosztani mindenkivel az egyházban a Szentlélekben való megkeresztelkedést, szünet nélkül dicsérni az Urat, együtt a különféle keresztény egyházak híveivel imádságban és a rászorultak szolgálatában”.

Június 10-én a Quirinalis-palotában az olasz államelnöknél tett látogatásakor az „együttműködés és a kezdeményezések szövetségéről” szól, hogy „azok folyamatokat indítsanak el, melyek helyet adnak a méltó munka új lehetőségeinek.”

Június 20-án két szentéletű olasz plébános (Primo Mazzolari és Lorenzo Milani) sírjánál imádkozik. Önmagáról úgy szól, mint aki a két plébános nyomdokain jár, akik fényes nyomot hagytak maguk után, ami még ha kényelmetlen is, mégis az Úr és az Isten népe szolgálatában áll.”

Június 28-án az új bíborosok kinevezésének konzisztóriumán arra kéri őket, hogy „tekintsenek a kereszt valóságára a világban, a háborúk és a terrorizmus miatt szenvedő ártatlanokra, a mindent leselejtezés valóságára, mely elveti a többé már nem hasznosat, beleértve a személyeket is.”       

(vl)