József felvállalta az apaság és a misztérium terhét: Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Szent József magára vette az apaság terhét, mely nem tőle, hanem az Atyától származott. Fölnevelte a gyermek Jézust és elvezette az érett férfikorba. Ferenc pápa erről beszélt hétfőn reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A gondok, az aggodalmak közepette, életünk sötét időszakaiban tanuljunk Szent Józseftől, aki tudja, hogyan kell a „sötétben járni”, „hogyan kell meghallgatni Isten hangját”, „hogyan lehet csöndben előre haladni”. Máté evangéliumának mai szakasza (Mt 1,18-24) arról szól, hogy Jézus Máriától, József jegyesétől fog születni, aki Dávid fia.

Józsefet emberi kételyek gyötrik, mégis engedelmeskedik

Vajon mit érezhetett József, amikor Márián kezdtek mutatkozni az anyaság látható jelei, miután hazatért Erzsébettől? A férfit kétségek gyötrik, fájdalmat érez, szenved, míg körülötte a város lakói elkezdenek pusmogni. Ugyan nem értette, de tudta, hogy Mária Isten embere, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el, nem szégyeníti meg nyilvánosan. Ekkor azonban közbelép az Úr, egy angyal megjelenik álmában és elmagyarázza neki, hogy a Máriában fogant élet a Szentlélektől van. József pedig elhiszi és engedelmeskedik.

József nem pszichiáterhez ment, hanem hitt az álomnak

Lelkében harc dúlt, és ebben a belső harcban megszólalt Isten hangja: „Kelj föl! – ezt a „kelj fölt” sokszor halljuk a Bibliában egy-egy küldetés elején. Kelj föl, fogd Máriát és vedd házadba. Vállald föl a helyzetet: vedd kézbe a szituációt és menj tovább. József nem ment el a barátaihoz vigaszért, nem ment pszichiáterhez, hogy értelmezze az álmát… nem: hanem hitt. És haladt előre. Kézbe vette a helyzetet. De mit is kellett kezelnie? Mi is volt a szituáció? Mit kellett fölvállalnia Józsefnek? Két dolgot: az apaságot és a misztériumot – magyarázta a pápa.

Szó nélkül felvállalja az apaságot, fölneveli a gyermeket

Józsefnek magára kellett vennie az apaság terhét. Ezt már Jézus családfájában is megsejthetjük, amelyben azt hitték, hogy ő József fia. Magára vette tehát az apaság terhét, amely nem tőle, hanem az Atyától származott. És végigvitte az apaságot minden velejárójával együtt: nemcsak támogatta Máriát és a kisdedet, hanem fölnevelte a gyermeket, mesterségre tanította, elkísérte az érett felnőtt korig. „Vedd magadra az apaság terhét, mely nem a tiéd, hanem Istené”. És mindezt egyetlen szó nélkül. Az evangéliumban József egyetlen szót sem szól. A hallgatás, a csöndes engedelmesség embere ő.

Isten népének hazavezetése az új teremtés felé

De kézbe veszi a másik dolgot, a misztériumot is, ahogy a mai olvasmányban (Jer 23,5-8) hallottuk  – folytatta gondolatmenetét a Szentatya. Mi ez a misztérium? Isten népének hazavezetése, „újra teremtése”, ami csodálatosabb lesz magánál a teremtésnél is. József kézbe veszi ezt a misztériumot és segít: hallgatásával, munkájával egészen addig a pillatanig, amikor Isten magához hívja őt. Erről a férfiról, aki fölvállalja az apaságot és a misztériumot azt mondják, hogy az Atya árnyéka: az Atya Isten árnyéka. És ha az ember Jézus megtanulta azt mondani: „apu”, „apa” Atyjának, akit Istenként ismert, azt az életből, József tanúságtételén keresztül tanulta meg. Az ember, aki megőriz, növeszt, előrevisz minden apaságot és minden misztériumot, de nem tart meg belőle magának semmit. Ő a nagy József, akire Istennek szüksége van ahhoz, hogy előre vigye a nép hazavezetésének misztériumát az új teremtés felé – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(gá)