Ferenc pápa a Jézus Szent Szíve missziós nővérekhez, alapítójuk halála centenáriumára: Nem Keletre, hanem Nyugatra!

Egy misszióra rendelt lélek

Az Észak-Olaszországból származó Cabrini Szent Franciska száz évvel ezelőtt, 1917. december 17-én hunyt el Chicagóban, maga után hagyva az általa alapított Jézus Szent Szíve nővérek kongregációját és mindazt a művet, amit a Gondviselő Isten e nagyszerű lélek által végbevitt. Élete folyamán Cabrini anya hatvanhét házat alapított, halálakor rendházaikban 1.500 volt a nővérek száma, 5.000-nél több árva gyermek állt a nővérek oltalma alatt, és több mint 100.000 beteget kezeltek a „Colombus” nevet viselő kórházaikban. Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció hatáskörét. 1964-ben a nővérek száma 3.500 volt. Cabrini anyát 1938-ban boldoggá, 1946. július 7-én szentté avatták. Ő volt az első nő az USA-ban, akinek ez a megtiszteltetés osztályrészül jutott.   

XIII. Leó pápa: Misszió igen, de nem Keletre, hanem Nyugatra!

Ferenc pápa a missziós nővérekhez intézett beszédében mindenekelőtt arra emlékeztette őket, hogy Alapítójuk összesen 24 alkalommal kelt át az óceánon az Újvilág partjai felé, ahol eljutott a déli Andok magaslataira és Argentínába is, bár tényleges működési területe az Egyesült Államok volt.  Cabrini Szent Franciska igazi misszionárius volt, aki Xavéri Szent Ferenc lelkületével Kínába akart menni, ám elhatározása sajátos módon találkozott XIII. Leó pápa szándékával, aki szellemesen így válaszolt neki: „Misszió igen, de nem Keletre, hanem Nyugatra!” Így aztán Cabrini anyának ebben az új távlatban kellett felfedeznie az Isten akaratát és meg is találta azt az akkori Amerika szegény olasz bevándoroltjaiban.     

Mindenekelőtt szeretetre és emberi közelségre van szükségük

Sok év után a migránsok valósága ma aktuálisabb, mint valaha. Férfiak, nők, gyerekek szegénység és erőszak gyötörte új arcai tűnnek fel, kezüket nyújtják felénk, ti pedig Cabrini anya karizmájával válaszoljatok erre az új kihívásra – kérte a pápa a nővérektől. A migránsoknak bizonyára szükségük van jó törvényekre, a fejlődés programjaira és szervezetekre, de mindig és mindenekelőtt szeretetre és emberi közelségre van szükségük, arra, hogy meghallgassák őket, hogy szemükbe nézzenek, hogy lelkileg kísérjék őket. Szükségük van az Istenre, akit megtalálnak egy megszentelt női személy szívében, aki nekik nővérük és anyjuk.  

Jézussal együtt lássák meg a másik ember szívét

Az Úr tegye figyelmessé a szemeteket a szegények iránt, akik városainkban és országainkban élnek. Cabrini anya belenézett az árva gyerekek, a bűnözésre kényszerülő munka nélküli fiatalok és a munkától kizsákmányolt férfiak és nők szemébe és éppen ezért köszönjük meg az Istennek őt az életszentségéért. Bárkiben képes volt felismerni Jézus arcát és azonnal meg tudta gyümölcsöztetni az Úrtól rábízott talentumot. Életműve annak köszönhető, hogy Pál apostol példája nyomán teljesen egyesült Jézussal: „Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4,13). Végül Ferenc pápa arra kérte a Jézus Szent Szíve misszionárius nővéreket, hogy mindig ebből a lelkiségből merítsenek és Jézussal együtt lássák meg a másik ember szívét.

(vl)