Ferenc pápa imája Szeplőtelen Fogantatás ünnepén: köszönjük, hogy mindig meghallgatsz minket

A Szentatya december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén délután lerótta tiszteletét a Santa Maria Maggiore-bazilika Mária-ikonja előtt, majd a Spanyol lépcső közelében található Szűzanya szobornál így imádkozott:

Szeplőtelen Anya,

ötödik alkalommal jövök lábaid elé, mint Róma püspöke,

hogy lerójam tiszteletem előtted e város minden lakója nevében.

Meg akarjuk köszönni neked állandó gondoskodásodat,

mellyel kísérsz minket utunkon,

a családokat, a plébániákat, a szerzetesi közösségeket;

mindennapos útjukon, melyet olykor fáradsággal

járnak Rómát átszelve, hogy munkába menjenek;

a betegeket, az időseket és minden szegényt,

annyi bevándorlót, akik a háborúk és az éhség elől jönnek.

Köszönjük, amiért elég rád gondolnunk,

vagy rád tekintenünk vagy egy röpke Üdvözlégyet elmondanunk,

és mindig érezzük anyai jelenlétedet, mely gyengéd és erős.

Ó, Anyánk, segítsd meg ezt a várost, hogy „antitesteket” termeljen

korunk vírusai ellen:

a közöny ellen, mely azt mondja: „Nem tartozik rám”;

az emberek közötti neveletlenség ellen, mely lebecsüli a közjót;

a másságtól és az idegenektől való félelem ellen;

a szabálysértésbe bújtatott konformizmus ellen;

a képmutatás ellen, mely másokat vádol, miközben ugyanazokat a dolgokat csinálja;

a környezet és az etika lepusztulása ellen;

oly sok férfi és nő kihasználása ellen.

Segíts, hogy elutasítsuk ezeket és más vírusokat

az evangéliumból jövő ellenanyagokkal.

Tedd, hogy fölvegyük a jó szokást,

hogy mindennap elolvassunk egy szakaszt az evangéliumból,

és a te példádra őrizzük meg szívünkben Isten Szavát,

hogy  - mint a jó mag - gyümölcsöt hozzon életünkben.

Szeplőtelen Szűz,

175 évvel ezelőtt nem messze innen

a Sant’Andrea delle Fratte templomban

megérintetted Regensburgi Alfonz szívét, aki abban a pillanatban

ateistából és az egyház ellenségéből kereszténnyé lett.

Neki úgy mutattad meg magad, mint a kegyelem és az irgalom Anyja.

Hagyd, hogy mi is, különösen a próbatétel és a kísértés idején

kitárt kezeidre függesszük tekintetünket,

amelyek révén az Úr kegyelmei leszállnak a földre,

és fossz meg minket minden büszke arroganciától,

hogy rádöbbenjünk, kik vagyunk valójában:

kicsik és szegény bűnösök, de mindig a te gyermekeid.

És kézen fogva vezess minket Jézushoz,

testvérünkhöz és üdvözítőnkhöz,

és a mennyei Atyához, aki soha nem fárad bele, hogy várjon minket,

és megbocsásson nekünk, amikor visszatérünk Hozzá.

Köszönjük, ó, Anyánk, hogy mindig meghallgatsz minket!

Áldd meg római egyházadat,

áldd meg ezt a várost és az egész világot.

Ámen.

(gá)