A szeretet alapján ítél majd meg bennünket az Úr: Ferenc pápa Úrangyala imádsága Krisztus Király ünnepén

A liturgikus év utolsó vasárnapján Krisztus, a Mindenség Királya főünnepét tartjuk. Krisztus királysága vezetés és szolgálat, egyben olyan királyság, amely az idők végezetén ítéletként jelenik meg. Ma úgy áll előttünk Krisztus, mint király, mint lelkipásztor, és mint ítélőbíró, aki megmutatja, hogy melyek az Isten országához való tartozás feltételei – kezdte beszédét a pápa, majd elemezte Krisztus Király ünnepének nagyszabású látomással kezdődő evangéliumi szakaszát (Mt 25,31-46).

Jézus tanítványaihoz fordulva így szól: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján” (Mt 25,31). Ez az utolsó ítéletről szóló elbeszélés ünnepélyes bevezetése. Miután földi létét alázatban és szegénységben leélte, Jézus most isteni dicsőségében mutatkozik meg, körbevéve angyalok seregével. Az egész emberiség összegyűlik Jézus előtt, aki hatalmát gyakorolva különválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor különválasztja a bárányokat a kecskéktől.

Jézus az igazakat jobb oldalára állítja

Azoknak, akiket jobb oldalára állít, ezt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek”. Az igazak meglepődnek, mert nem emlékeznek rá, hogy valaha is találkoztak volna Jézussal, még kevésbé, hogy segítettek volna rajta. Jézus azonban kijelenti:  „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”.

Isten végtelen szeretetében azonosítja magát szenvedéseinkkel

Ezek a szavak mindig nagy hatással vannak ránk, mert kinyilatkoztatják, hogy mekkora Isten szeretete: eljut egészen addig a pontig, hogy azonosítja önmagát velünk, de nem akkor, amikor egészségesek és boldogok vagyunk, hanem akkor, amikor szükséget szenvedünk. És ezen a rejtett módon hagyja, hogy találkozzunk Ővele, koldusként nyújtja felénk a kezét. Jézus így kinyilatkoztatja ítéletének döntő szempontját, ami nem más, mint a nehézségben lévő felebarátunk iránti konkrét szeretet. És így kinyilatkoztatja a szeretet hatalmát, Isten királyi mivoltát: szolidáris a szenvedővel, hogy mindenütt az irgalmasság műveit keltse életre.

Örök élet vagy örök büntetés a szeretet konkrét tettei szerint

Az utolsó ítélet példabeszéde a továbbiakban arról szól, hogy a király eltávolítja magától mindazokat, akik életükben nem törődtek testvéreik szükségleteivel. Ebben az esetben is sokan meglepődnek és felteszik a kérdést: „Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?” Hozzáértendő, hogy „Ha láttunk volna, minden bizonnyal segítettünk volna rajtad!” A király azonban ezt feleli: „Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” Életünk végén a szeretet alapján ítélkeznek majd felettünk, vagyis arról a konkrét elkötelezettségünkről, hogy Jézust legkisebb és leginkább szükséget szenvedő testvéreinkben szeressük és szolgáljuk. Az a koldus, az a szükséget szenvedő, aki felénk nyújtja a kezét, maga Jézus; az a beteg, akit meg kell látogatnom, Jézus; Jézus az a bebörtönzött; Jézus az az éhező. Gondolkozzunk el erről – buzdította a híveket Ferenc pápa.

Minden nap fogadjuk be Jézust, hogy majd Ő is befogadjon minket örökkévalóságába

Jézus eljön majd az idők végén, hogy megítéljen minden nemzetet, de eljön hozzánk számos formában minden nap és kéri, hogy fogadjuk be. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy találkozzunk vele és befogadjuk őt Szavában és az Eucharisztiában, ugyanakkor éhségtől, betegségtől, elnyomástól, igazságtalanságoktól szenvedő fivéreinkben és nővéreinkben is. Bárcsak ma befogadná Őt szívünk, hogy majd Ő befogadjon minket az örökkévalóságban Országába, a fény és a béke birodalmába.

A pápa imája a pénteki egyiptomi terrorcselekmény áldozataiért

Az Úrangyala elimádkozása után mondott beszédében Ferenc pápa nagy fájdalmának adott hangot a pénteken történt mészárlás miatt, amelyre Egyiptomban, a Sínai-félsziget északi részén lévő mecsetben került sor. A pápa továbbra is imádkozik a számos áldozatért, a sebesültekért és a nagy megpróbáltatást szenvedett közösségért. Isten szabadítson meg bennünket ezektől a tragédiáktól és támogassa mindazok erőfeszítéseit, akik a béke, az egyetértés és együttélés érdekében munkálkodnak. Azok az emberek abban a pillanatban imádkoztak – most mi is, csöndben, imádkozzunk értük – kérte Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveket.

Boldog Catalina szenvedélyesen szerette Jézus Szívét és az emberiséget

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy szombaton Argentínában, Córdobában a boldogok sorába iktatták Catalina de María Rodríguez anyát, a Jézus Szíve Szolgálóleányai kongregáció alapítónőjét. Ez az első női szerzetesrend, amely az apostoli élet társaságaiba tartozik Argentínában. A XIX. században élt új boldog, Catalina, miután megözvegyült, Istennek szentelte életét a legszegényebb és legsebezhetőbb nők spirituális és anyagi gondozása révén. Dicsőítsük az Urat Boldog Catalináért, aki szenvedélyesen szerette Jézus Szívét és az emberiséget – mondta Ferenc pápa.

A pápa megemlékezett az ukrajnai Holodomor tragédiájáról

A Szentatya ezután köszöntötte az Itáliából és a különböző országokból érkezett családokat, plébániai csoportokat, társulatokat. Külön megemlítette az ukrán közösséget, akik a Holodomor tragédiájára emlékeznek. A sztálini rendszer által előidézett éhínségnek milliók estek áldozatul. A pápa imáiról biztosította Ukrajnát: a hit ereje járuljon hozzá a múlt sebeinek begyógyításához és mozdítsa elő ma a béke útját.

Ferenc pápa végül bejelentette, hogy vasárnap este megkezdi mianmari és bangladesi apostoli látogatását. Arra kérte a híveket: kísérjék el útját imáikkal, hogy jelenléte az együttérzés és a remény jele legyen az ott élő népek számára. 

(vm)