Félelem vagy bizalom? Milyen az Istenhez fűződő kapcsolatunk? – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, a Szegények Első Világnapján bemutatott szentmisét követően Ferenc pápa a Vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. A liturgikus év utolsó előtti vasárnapján a talentumokról szóló evangéliumi példabeszédet elemezte (vö. Mt 25,14-30). Egy ember, mielőtt hosszú útra kelne, talentumokat bíz szolgáira, amelyek abban az időben jelentős értékű pénzérmék voltak. Az egyik szolgának öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet ad át, „kinek-kinek rátermettsége szerint”. A szolga, aki öt talentumot kapott, vállalkozó szellemű, befekteti a pénzt és újabb öt talentumot nyer. A második szolga is hasonlóan viselkedik, és két talentumot szerez. A szolga azonban, aki csak egy talentumot kapott, egy gödröt ás, és ott elrejti urának a pénzét.

A félelem mindig megbénít, a kezdeményezésekhez bizalomra van szükség

Ez a szolga, ura visszatértekor saját maga magyarázza el, hogy miért cselekedett így: „Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat”. Ez a szolga fél urától, nem a bizalomra épül a vele való kapcsolata, ez tartja vissza attól, hogy cselekedjen. A félelem mindig lebénít és gyakran helytelen választásokra indíttat. A félelem elbátortalanít, nem merünk kezdeményezni, arra késztet, hogy biztos és garantált megoldásokba meneküljünk, és így végül semmi jót nem tudunk létre hozni. Ahhoz, hogy előrehaladjunk és növekedjünk életutunkon, szükség van a bizalomra – fejtette ki Ferenc pápa.

Legyen hiteles képünk Istenről, aki szerető Atya

Ez a példabeszéd megérteti velünk, milyen fontos, hogy hiteles képet alkossunk Istenről. Ne gondoljuk azt, hogy Ő egy rossz, kemény és szigorú Úr, aki meg akar bennünket büntetni. Ha bennünk Istenről ez a téves kép él, akkor életünk nem lehet termékeny, mert örökös félelemben élünk és ez nem vezet el semmiféle építő jellegű cselekedethez. Arra kaptunk meghívást, hogy elgondolkozzunk és felfedezzük, milyen valójában az Istenről alkotott elképzelésünk. Már az Ószövetségben Isten úgy nyilatkoztatta ki magát, mint „irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6). És Jézus mindig megmutatta nekünk, hogy Isten nem egy szigorú és ellentmondást nem tűrő Úr, hanem szeretettel, gyöngédséggel, jósággal teli Atya. Ezért tehát legyen határtalan bizalmunk Őbenne!

A talentumok példabeszéde a személyes felelősségre figyelmeztet

Jézus számos módon megmutatja nekünk az Atya nagylelkűségét és gondoskodását: szavával, gesztusaival, azzal, hogy mindenkit befogad, különösen a bűnösöket, a kicsinyeket és a szegényeket – mint ahogy erre emlékeztet ma bennünket a Szegények Első Világnapja – tette hozzá a Szentatya. De megmutatja ezt intelmeivel is, amelyeket azért intéz hozzánk, hogy ne pazaroljuk el haszontalanul életünket. Ez annak a jele, hogy Isten nagyra becsül bennünket: ennek a tudata hozzásegít ahhoz, hogy minden tettünkért felelős személyek legyünk. A talentumok példabeszéde a személyes felelősségre hívja fel a figyelmünket és arra a hűségre, amelynek révén képesek leszünk szüntelenül új utakra lépni, anélkül, hogy „elásnánk a talentumot”, vagyis azokat az adományokat, amelyeket Isten ránk bízott, és amelyeket számon kér majd tőlünk.

Mária segítségével gyümölcsöztessük adottságainkat

Szűz Mária járjon közbe értünk, hogy hűségesek maradjunk Isten akaratához és gyümölcsöztessük a nekünk adományozott talentumokat. Így hasznosak leszünk mások számára és az utolsó napon az Úr fogad majd minket és meghív, hogy vegyünk részt örömében.

A szegények az evangélium középpontjában állnak

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy szombaton Detroitban a boldogok sorába iktatták Francesco Solano kapucinus atyát. Krisztus alázatos és hűséges tanítványa kitűnt a szegények fáradhatatlan szolgálatában. Tanúságtétele segítse a papokat, szerzeteseket és világi híveket, hogy örömmel éljék meg az evangélium hirdetése és a szegények szeretete közötti kapcsolatot.

„Erre akartuk felhívni a figyelmet ma a Szegények Első Világnapjával, amely Rómában és a világ minden egyházmegyéjében az ima és a javakban való osztozás számos kezdeményezésében nyilvánul meg” – mondta Ferenc pápa, majd annak a kívánságának adott hangot, hogy a szegények álljanak a keresztény közösségek középpontjában, ne csak az ehhez hasonló pillanatokban, hanem mindig. Ők ugyanis az evangélium szívében vannak, őbennük találkozunk Jézussal, aki megszólít bennünket szenvedésük és szükségleteik által.

A nemzetközi közösség segítse elő a békét, főleg a Közel-Keleten

A pápa külön emlékeztetett azokra a népességekre, amelyek a háború és a konfliktusok következtében fájdalmas szegénységben élnek. Megújította a nemzetközi közösséghez intézett aggódó felhívását: kötelezzék el magukat minden lehetséges erőfeszítéssel, hogy elősegítsék a békét, különösen a Közel-Keleten. A pápa gondolatban a kedves libanoni néphez fordult. Biztosította őket arról, hogy imádkozik az ország stabilitásáért, hogy Libanon továbbra is a kölcsönös tisztelet és az együttélés „üzenete” lehessen a térség és az egész világ számára.

A pápa továbbá imádkozik a nyoma veszett argentin katonai tengeralattjáró személyzetének tagjaiért, akikkel megszakadt minden kommunikációs kapcsolat. 

Ma, az ENSZ kezdeményezésére világszerte megemlékeznek a közúti balesetek áldozatairól. A pápa arra buzdította a közintézményeket, hogy kötelezzék el magukat a balesetek megelőzésében. Az autóvezetők legyenek óvatosak, tartsák tiszteletben a közlekedési szabályokat, ami önmaguk és a többiek testi épsége védelmének első formája.

A pápa végül köszöntötte a családokat, plébániákra, társulatokat, a világ számos részéről érkezett híveket. Külön megnevezte a Dominikai Köztársaság zarándokait, a Kassa-Róma közötti szolidaritási futás résztvevőit, valamint a Rómában élő ecuadori közösség tagjait, akik az El-Quinche-i Szűzanya ünnepét tartják.

(vm)