Leljük meg újra gyökereinket: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája a Szent Márta-házban

Boldog az az ember, aki újra rátalál saját gyökereire. Ezzel szemben az, aki saját magát „pszichés száműzetésbe” küldi, sokat árt. Erről beszélt Ferenc pápa csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Fontos, hogy visszataláljunk saját származásunkhoz, ahogyan azt megvilágítja a mai olvasmány Nehémiás könyvéből vett szakasza (Neh 8,1-4a.5-6.7b-12). Egy nagy liturgikus gyülekezetről olvashatunk benne, amely Jeruzsálemben a Víz-kapu előtti térségen gyűlt össze. Ez egy 70 éve tartó időszak végét jelentette – mutatott rá Ferenc pápa -, vagyis a babiloni fogság végét, amely miatt sírt Isten népe. Miután a perzsák leverték a babiloni birodalmat, a perzsa király, Artaxerxész észreveszi, hogy pohárnoka, Nehémiás szomorúan tölti ki borát, és beszédbe elegyedik vele. Nehémiás elmondja neki, hogy szeretne visszatérni Jeruzsálembe, és sír, mert vágyódik városa után.

Nosztalgia a szülőhaza után

Ferenc pápa fölidézte a 137. zsoltár szavait, amelyik így szól: „Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk”. Nem tudtak énekelni, a fűzfákra akasztották citeráikat, de nem akartak felejteni. A pápa ekkor a migránsok nosztalgiájára utalt, akik távol vannak hazájuktól és szeretnének visszatérni oda. Genovai látogatásakor a szentmise végén a kórus a „Ma se ghe penso” – kezdetű dalt énekelte (amely a XIX-XX. század fordulóján Latin-Amerikába emigrált genovai történetét beszéli el, akinek olyannyira hiányzik szeretett hazája, hogy vissza akar térni oda. A dal mára a ligúr kulturális zenei hagyomány szimbóluma lett – a szerk.). Ezzel a dallal azokra a migránsokra emlékeztek, akik szerettek volna jelen lenni a pápai szentmisén, de távol voltak.

Rá kell találni gyökereinkre, különben megbetegszünk

Nehémiás tehát úgy dönt, hogy visszatér és visszaviszi a népet Jeruzsálembe. Nehéz útról volt szó, mert sok embert kellett meggyőznie, és sok mindent kellett vinnie, hogy újjáépítse a várost, a falakat, a templomot, de mindenekelőtt arra szolgált az út, hogy újra megleljék a nép gyökereit. Annyi év után meggyengültek a gyökerek, de nem vesztek el. Újra rátalálni a gyökerekre azt jelenti, hogy felgöngyölítjük egy néphez való tartozásunkat – magyarázta a pápa. Gyökerek nélkül nem élhetünk: egy gyökértelen nép, vagy amelyik hagyja elveszni gyökereit, megbetegszik.

Egy gyökértelen ember, aki elfeledte saját gyökereit, beteg. Újra meg kell lelni, fölfedezni gyökereinket, hogy legyen erőnk tovább menni, gyümölcsöt hozni, vagy ahogy a költő mondja: virágozni, mert a fa virágja abból jön, ami a föld alatt van. Éppen a gyökér és a jó közötti kapcsolat az, amit mi tehetünk. Ezen az úton azonban sok ellenállással találkozunk, sok a „nem lehet”, a nehézség.

Azok állnak ellen, akik a száműzetést választják, és amikor ez fizikailag nem lehetséges, akkor a pszichés száműzetést: önmaguk kiűzését a közösségből, a társadalomból. Ők azok, akik gyökértelen nép akarnak inkább lenni. Gondolnunk kell erre a „pszichés önkiűzetésre”, mely sok kárt okoz. Elveszi tőlünk a gyökereinket. Elveszi hovatartozásunkat.

A bánatos sírás helyét átveszik az örömkönnyek: hazataláltam!

A nép azonban megy előre, és eljön a nap, amikor elkészül az újjáépítéssel. Akkor összegyűlik, hogy helyreállítsa gyökereit, vagyis meghallgassa Isten Szavát, amit Ezdrás pap olvas föl nekik. A nép pedig sírt, de ez nem a babiloni sírás volt: az öröm könnyei, amiért találkoztak gyökereikkel, saját hovatartozásukkal. A felolvasás után Nehémiás ünneplésre buzdítja őket. Annak az embernek az öröméről van szó, aki megtalálta gyökereit. Az a nő és az a férfi, aki rálel saját gyökereire, aki hű származásához, az örül, és ez az öröm erőt ad neki – magyarázta a pápa. A bánatos sírás örömkönnyekké változik; a gyökereiktől, népüktől való elszakadás miatt érzett gyengeség könnyei helyébe az odatartozás sírása lép: Itthon vagyok. Itthon vagyok.

Kérjük a sírás kegyelmét és találkozzunk gyökereinkkel

Ferenc pápa tehát arra buzdította a csütörtök reggeli szentmisén résztvevő híveket, hogy olvassák el újra Nehémiás könyvének 8. fejezetét, amelyből a mai olvasmány származik. Kérdezzék meg maguktól, hogy nem veszítik-e el az Úr emlékét? Hogy elindulnak-e a saját gyökereik után, vagy inkább önmagukba zárkóznak és a „pszichés önszáműzetést” választják-e? Aki fél a sírástól, az félni fog a nevetéstől is. Ugyanis amikor bánatunkban sírunk, utána örömünkben fogunk könnyet ejteni. Kérni kell tehát a bűnbánó sírás kegyelmét, a bűneink miatt érzett szomorúság kegyelmét, de az öröm könnyeit is, amiért az Úr megbocsátott nekünk és megvalósította életünkben azt, amit népével tett. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy útnak induljunk és találkozzunk gyökereinkkel – fohászkodott végül a csütörtöki szentmisén Ferenc pápa.

(gá)