Ferenc pápa homíliája Medellinben: A keresztény élet tanítványi iskola

A medellini repülőtéren tartott homíliájában Ferenc pápa a tizenkét apostol evangéliumi meghívástörténetéből indult ki. Krisztus követése az apostoloktól a benső megtisztulás nagy erőfeszítését igényelte.

Nem elég az előírások betöltése, Jézust személyesen kell követni

Néhány előírás, tiltás és parancs révén biztonságban érezték magukat, hiszen a meghatározott rítusok betöltése felmentette őket a nyugtalanító kérdéstől: Uram, mit kívánsz tőlem? Jézus jelzi nekik, az engedelmesség abban áll, hogy követik őt, ám ez őket a leprások, bénák, bűnösök élére állította. Mindez így sokkal többet igényelt tőlük, mint egy recept, egy előírás. Megtanulják, hogy Jézus követése más prioritásokkal jár – hangsúlyozta a pápa. Az Úr és az első keresztény közösség számára is elsőrendű fontosságú volt, hogy a tanítványok ne ragaszkodjanak bizonyos stílushoz és gyakorlathoz, ami bennünket a Jézus korabeli farizeusokhoz tesz hasonlóvá. Jézus szabadsága szemben áll a kortárs törvénytudók hiányzó szabadságával, mert ő nem áll meg a „felszíni javítgatásoknál”. Ő a teljességére viszi a törvényt és bennünket is ebbe az irányba akar vinni, mely feltételezi, hogy a lényeges felé haladjunk, hogy megújuljunk és hogy tevékenyen rész vegyünk benne. Ezt a három magatartást kell kialakítanunk a tanítványi életünkben – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd sorra vette mind a három formát.

A lényeges: Istennel és szeretetével való élő kapcsolat                                

Haladjunk a lényeges felé! Ez az első magatartásforma, mely ugyan „nem szakít mindennel”, hiszen Jézus sem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem, hogy beteljesítse (vö Mt 5,17), a mélységig hatoljon, azt keresve, ami értékes az élet számmára. Jézus-kapcsolatunk nem maradhat merev ragaszkodás normákhoz és törvényekhez, a szokásrend sem motiválhatja tanítványságunkat, hanem az Istennel és a szeretetével való élő kapcsolatból kell kiindulnia. A tanítványság nem statikus állapot, hanem folyamatos mozgás Jézus felé, nem a tanítás magyarázatához való ragaszkodás, hanem az Úr élő és baráti jelenlétének a tapasztalata, aki Szaván keresztül testvéreink konkrét szükségleteire utal – szögezte le a pápa.

Megújulás, áldozattal és bátorsággal, a Lélek hívására      

A második magatartásforma a megújulás. Ahogy Jézus egykor „megrázta” a törvénytudókat, mert gyilkoltak a merevségükkel, most a Szentlélek „rázza meg” az egyházat, hogy hagyjon fel kényelmével és ragaszkodásaival. Ne féljünk a megújulástól! – buzdított a Szentatya. Az egyház örökös megújulásra szorul, nem szeszélyből, hanem a hitre alapozva. A megújulás áldozatot és bátorságot igényel, azért, hogy jobban tudjunk válaszolni Jézus hívására. Ha az Úr követéséről van szó, akkor bizony meg kell fontolni a parancsokat és előírásokat, amikor nyitott sebe, éhe és szomja kiáltása felszólítanak bennünket. Itt Kolumbiában pedig sokféle körülmény kéri Jézus életstílusát a tanítványoktól, főként az erőszakmentesség, a kiengesztelődés és a béke világában lefordított szeretetet.

Elkötelezetten segítsük Istenre éhes embertársainkat 

A harmadik téma a belevonódás, a tevékeny részvétel, még akkor is, ha valakinek úgy tűnhet, hogy ezáltal bepiszkolja magát – folytatta a pápa. Ahogy az éhes Dávid társaival belép a templomba, ahogy Jézus tanítványai esznek az útszélre hajló kalászokból, úgy ma is merészen és evangéliumi bátorsággal kell eljárni. Ez a bátorság annak a tudatából fakad, hogy sokan éhesek az Istenre. Sokan éhesek emberméltóságra, amiből kivetkőztették őket, talán a mi magatartásunkon keresztül is! Nekünk keresztényeknek kell őket segíteni Isten-éhségük csillapításában, ne akadályozzuk és ne tiltsuk le őket ebben! – kérte a pápa. Az egyház nem vámhivatal! Nyitott ajtókat akar, mert Isten szíve nemcsak nyitott, hanem fájdalmas szeretettől átszúrt szív. Nem emelhetjük fel örökké a „Tilos az „árjárás” táblánkat! Az egyház nem a miénk, hanem Istené! Ő az idő és az aratás Ura, itt mindenki számára van hely! Hiszen meghív mindenkit, egészségeseket és betegeket, jókat és rosszakat. Ne akadályozzuk meg őket, hogy találkozzanak Vele, sőt, nekünk kell eledelt adni számukra, ahogy Claver Szent Péter tette a „négerek rabszolgája lettem mindörökre” jelszaván keresztül.

Minden erőtökkel öleljétek át Krisztus tanítványságát

Homíliája záró részében Ferenc pápa a 2007-es aparecidai és az 1968-as medellíni dokumentumokra utalt: Kolumbia egyházának tanítványai tudjanak látni, dönteni és cselekedni, rövidlátás nélkül, úgy látva a valóságot, ahogy Jézus szeme és szíve látja.     

Azért jöttem, hogy megerősítselek benneteket az evangélium hitében és reményében: maradjatok szilárdak és erősek Krisztusban. Minden erőtökkel öleljétek át Krisztus tanítványságát, ismerjétek meg és keressétek őt az imádságban – fejezte homíliáját Ferenc pápa szombat délelőtt a Medellín repülőtere közelében bemutatott szentmise során.

(vl)