Ferenc pápa küszöbönálló kolumbiai látogatása elé

Szeptember 6-án harmadszor látogat Kolumbiába római pápa, de most először saját kontinensének a fiát is köszönti az argentin pápában az Amerikát felfedező genovai Kolumbusz Kristóf hajóskapitány nevét viselő Kolumbia. Az a megtiszteltetés érte, hogy elsőként éppen Kolumbia láthatta vendégül VI. Pált 1968-ban, amikor az egész Latin-Amerika Püspöki Tanácsa, a CELAM tartotta második nagy közgyűlését Medellínben. 1986 júliusában tért vissza ide II. János Pál pápa, amikor hétnapos útja során alaposan végigjárta az országot és fáradságot nem kímélve 35 beszédben buzdította Kolumbia 94 százalékban katolikus lakosságát. Most immár hetek-hónapok óta a készület lázában ég ismét az ország, ezt jelzik azok az emléktárgyak – Ferenc pápa képben-szoborban-hangszalagon –, melyeket színes tarkaságban kínálnak Kolumbia-szerte mindenfelé. Zsúfolt program várja a Szentatyát a négy teljes munkanapján, s hozzá tizenkét esemény adja a keretet. Találkozás a politikai vezetőkkel, a helyi püspökökkel, a medellíni székhelyű CELAM igazgatótanácsával. Négy szentmise négy homíliával, benne két kolumbiai Isten Szolgája boldoggá-avatásával. Egy nagy imatalálkozó várja a hívekkel, majd a papokkal, szerzetesekkel, szeminaristákkal lesz együtt, végül pedig elzarándokol Hogar San José és San Pedro Claver kegyhelyeire. Ez lesz Ferenc pápa huszadik nemzetközi útja, melyet ez év március 20-án jelentett be, kilenc hónappal az ő közvetítésével Havannában aláírt béke-egyezményt követően, melyet a Kolumbiában évtizedek óta egymással szemben álló és fegyverrel küzdő felek kötöttek. Ebből az alappontból kiindulva szeretne a pápa továbblépni és jelképesen egy újabb lépést tenni, ahogy azt apostoli látogatása programjává is tette a „Demos el primer paso” mottóval: „Tegyük meg az első lépést”. Az utazás logója híven tükrözi a pápa elgondolását. Az említett spanyol nyelvű felirat alatt kép ki a Vatikán színeivel jelzett külső körből és valóban megteszi az első lépést Kolumbia egésze felé, ami nemcsak a középpontban áll, hanem valójában is a centrum Ferenc pápa számára. Szinte azt is lehet mondani, hogy a pápa számára az egyházi élet és valóság lényegében az a „terep”, ahol egy-egy konkrét részegyház él, nem pedig a vatikáni centrum, mely inkább arra hívatott, hogy azt a valós terepet, az élettel teli konkrét egyházat szolgálja. Gyönyörű a kolumbiai ősi népművészeti kultúrára utaló szőttes-motívum, egy az egyben őrzi a prekolumbiánus kultúrát, melyet az első térítők próbáltak megmeríteni a krisztusi keresztvízben. És óriási politikai, gazdasági és társadalmi problémái ellenére Kolumbia, miként szinte ez összes dél-amerikai ország, a szívében hatalmas erővel megőrizte és máig őrzi kincseit, keresztény mivoltát és azt a géniuszt, amit a teremtő Isten a majáknak, aztékoknak, inkáknak, kecsuáknak, guaraniknak… adott.

És még egy lényegi vonás! Ferenc pápa nemcsak lendülettel lép, bár nyugodtan, hanem arcán bíztató mosollyal közeledik a célja felé. Ez a mosoly a remény jelképe, amit immár egy éve kóstolgat a szerdai kihallgatások katekéziseiben. Tudja, hogy merre megy? Meglehet, nem mindig, de azt viszont tudja, hogy az Úr tudja. És ez neki elég! Ahogy Szent Ignác mondja a Suscipe, „Végy fel, fogadj el engem!” imájában: Csak a te szereteted maradjon meg nekem…!  

(vl)