Rimini Meeting: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!”

– Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának helyszíni tudósítása

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit a Meetingről!

Egy 30 éves barátság története Shōdō Habukawa buddhista szerzetes és Don Guissani, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítója között. Az idei találkozó egy kiállítást is szentel ennek a témának, amelynek dimenziója messze meghaladja kettejük személyes barátságának kereteit.

Nem egyszerűen egy három évtizeddel ezelőtti eseményre emlékeznek, hanem annak továbbélésére, ma is érezhető hatására. Nagyon illik ez az idei Meeting témájához: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!”

„Milyen szívből ered ezer kéz? 30 év barátság titokzatos forrása” - a program kezdetén a 87 éves buddhista szerzetes felidézte a meghatározó találkozást: „Nem felejtem el, azt a csodás napot, amikor Don Guissanit megláttam. A ragyogás Don Guissani szemében– mint a tavasz kezdetének fényei. Megöleltük egymást és néhány pillanatig úgy maradtunk, csendben, nem kellettek szavak. Az első találkozás élménye felejthetetlen marad.” Hozzátette: „Guissani azt tanította nekem, hogy a misztikus tapasztalathoz szükséges a nyitottság a valóságra, mert minden, ami a világban létezik, a Misztériumtól származik.”

Majd a buddhista szerzetesek énekes imádságát hallgathatta meg a közönség, amelyhez egy olasz kórus gregorián énekekkel csatlakozott.

Ezt követően tartotta meg elmélkedését Mauro-Giuseppe Lepori a Ciszterci Rend generális apátja, aki 1999 óta ismeri Shōdō Habukawa-t.

Egy a singon buddhizmus alapítójától származó idézettel kezdte: „mindazok akik egy nagy mestert, vagy egy erényekben gazdag személyt keresnek üres a szívük, de a vele való találkozás által megszabadulnak és szívük tele van elégedettséggel”.

Padre Mauro-Giuseppe elmondta: Habukawa professzor Hauterive-ben tett látogatása mély békét és örömöt hagyott hátra a közösségben. Titok, hogy egy buddhista szerzetesen keresztül történt meg, hogy a Krisztussal való kapcsolatuk megújult. „Ezért nem csodálkozom, hogy milyen hatással volt mindkettőjükre találkozásuk. Már csak azért sem, mert ugyanazt az intenzív élményt éltem meg, azt, hogy betölt a Misztérium, amikor magával Don Giussanival találkoztam” –emlékezett a ciszterci rend legfőbb elöljárója. Ez az igazán érdekes, felidézni a múlt minden olyan eseményét, amelyben a Misztérium megmutatkozott. Érdekes azért, hogy visszaszerezzük azt, hogy megmentsük. Mitől? Egy szétszórtságtól, a feledékenységtől, ami által a Végtelennel való találkozás jelenben megélt tapasztalata visszacsúszik a múltba. Ez olyan lenne, mintha az örökséget elherdálnánk ahelyett, hogy gyümölcsözővé tennénk. Egy elherdált örökség nem vész el, hanem idegen kézre kerül. Nem hoz gyümölcsöt annak, aki a törvényes örökös.

Egy találkozás öröksége a szív tapasztalata. És ami a szívünktől eltávolodik, még ha mások használják is olyan, mintha eltávolítana önmagunktól.

Micsoda vigasztalás hallani, hogy az egyetlen feltétel egy nagy mesterrel, egy atyával való találkozásra, aki fel tudja élénkíteni az életünket az, hogy üres legyen a szívünk. Az üres szív nem zárt, mert tele van a boldogság utáni vágyakozással. Az ürességet megélő szív igazsága, hogy elindul afelé, aki meg tudja adni a teljesség ajándékát.

A mai ember sokszor elherdálja az atyai örökséget. Nem csupán saját vágyaitól vezetve, hanem mert az átadandó örökség, kulturális, vallási értelemben is olyan, amiből hiányzik az atyaság. Egyetlen örökség sem érdekes, ha nem adódik vele és általa egy élet iránti szeretet, amely csak szívtől szívig kommunikálható. Az atya szívétől a fiú szívéig, a mester szívétől a tanítvány szívéig. Egy örökség, amely nem közvetíti annak szívét, aki tovább adja, nem tarthat számot érdeklődésre és sorsa az, hogy elherdálják. Egy örökség, amely közvetíti egy személy, egy család, egy közösség egy nép szívét, mindig értékes és romolhatatlan, „mennybe gyűjtött kincs”, ahogy Jézus mondta (Mt 6). Mindig visszaszerezhető, visszahozható az emlékezetbe.

A Misztérium szíve kikutathatatlan, a Misztérium misztériuma – mondta Padre Mauro-Guiseppe. De ha az kikutathatatlan is, a mi szívünkben megmutatkozó Misztériumról tapasztaltunk van. És ez a tapasztalat, bármennyire titokzatos is olyan, mint egy lámpás, amely lehetővé teszi, hogy találkozzunk avval, aki ugyanúgy hordozza, mint mi. „Ugye lángolt a szívünk?” Ez a lángolás nem csak azt tette lehetővé, hogy az emmauszi tanítványok felismerjék Krisztust, hanem hogy egymást is egészen mélyen megismerjék. És ez a barátság szerkezete, amelynek lényege, hogy a Misztérium által, amely nagyobb nálunk, nagyobb a különbözőségeinknél, kétségeinknél, és megszokásainknál lehetővé teszi a szívek közötti közösséget. És ez megmutatja a Misztérium egységét azon túl is, amit képesek vagyunk megérteni. Az ökumenizmus egy út, amely a tapasztalatnak azon a szintjén marad, ahol az egyetlen és örök Misztérium megmutatja magát, még mielőtt definiálni tudnánk.

A barátság az üres, de lángoló szívek sajátja, mert szomjazzák a Végtelent.

A legnagyobb barátság, amit mi keresztények szeretetnek nevezünk, vagy közösségnek, amikor a másik szíve az én szívem része. Amikor a másik végtelen iránti vágya értékes számomra, mint a sajátom.

Ilyen Habukawa professzor és Don Giussani barátsága és ezért nem aludhat ki soha. Ezért és így örökség számunkra. Az ő szívükből, a mi szívünkbe, hogy a miénk legyen és továbbadjuk új szívekbe. Egy vég nélküli örökség.

A Misztériumnak – ahogyan a buddhisták ábrázolják - lehet 1000 karja, amivel együttérzően átölel minket, de amivel szeret és megérint bennünket az a szíve… - fejezte be elmélkedését Padre Mauro-Giuseppe.

60 évvel később – Európa, amely már létezik, Európa, amelyet vissza kell szerezni, Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke, Enrico Letta, Olaszország korábbi miniszterelnöke, jelenleg a Jacques Delors Intézet elnöke beszéltek a sokakat érdeklő témában.

A bevezetőben elhangzott, hogy a Meeting mindig is Európa párti volt, a népek Európájában gondolkodott. Európa nem lehet egyszerűn csak egy forma, amit a fiatalok egyre távolabb éreznek maguktól.

Enrico Letta hangsúlyozta a Meeting témájának időszerűségét, hiszen a felelősségünkről van szó. „Európát nem mi fedeztük fel, hanem örökségként kaptuk.” Érteni kell, ami történik körülöttünk, hogy bevessük, amit örököltünk és megtaláljuk szerepünket, felelősségünket az események alakításában - mondta.

Nagy tapsot kapott kijelentése, hogy Európát – ahogy fogalmazott – „de-brüsszelizálni” kell, láthatólag nem működik az egy központú rendszer.

Antonio Tajani elöljáróban Európa fő értékeit hangsúlyozta: a szabadság, a személyközpontúság és a szubszidiaritás elvét. Ha ezek nem működnek, nehéz az előrejutás. Olyan vezetőkre van szükség, akik hisznek, mint az Európai Unió atyái a II. világháború után.

Az Európai Parlament elnöke kiemelte, hogy ez az Unió egyetlen demokratikusan választott intézménye, ennek megfelelő hangsúlyt kellene kapjon a köztudatban is. Megnevezte a három nagy kihívást Európa számára: a terrorizmus, a migráció és a munkahelyek kérdése. Ha olyan Európát akarunk, amilyet elődeink elképzeltek, akkor nem mondhatunk le értékeinkről – mondta végezetül Tajani.

A második nap további témái voltak:

Egy évvel a földrengés után – megelőzés és biztonság.

Táplálkozás és egészség: a bio, a vegán és a gyorsétterem

Amikor a szemét üzlet – környezetvédelem, és a hulladékok újrafelhasználása

Mediterraneum: hidakat építeni, falakat lerombolni

Az élet bajnokai – a sport nevelő szerepéről

Nem hagyjuk hátra a betegeket és az öregeket - az egészségügyi rendszer perspektíváiról

Az este folyamán könnyűzenei koncertekre került sor és igazi fesztiválhangulat uralkodott a pavilonokban. Ugyanakkor sok helyen kisebb csoportokban beszélgettek, énekeltek megvárva az éjféli zárásra szóló felhívást.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!