2017-07-27 16:57:00

Walter Kasper: A katolikus Egyház - könyvismertetés - 3. rész: Egyháztani viták a Zsinat után


- P. Szabó Ferenc SJ könyvismertetése

Walter Kasper mint teológiaprofesszor átélte a zsinat utáni heves teológiai vitákat előbb Münsterben (1964-1970), majd Tübingenben (1970-1989). (K 37-43) Münsterben megismerte Joseph Ratzinger professzort, akinek döntő része volt a zsinati egyháztan kidolgozásában, a zsinat után pedig ma is érvényes kommentárokat tett közzé. Münsterben megismerte Johann Baptist Metz professzort is, Karl Rahner tanítványát, aki eredeti antropológiát dolgozott ki. Amikor Ratzinger professzort Münsterből áthelyezték Tübingenbe, helyébe Karl Rahner érkezett asszisztensével, Karl Lehmann teológussal. Karl Rahner, mint ismeretes, a zsinat előtt, alatt és utána jelentős teológus volt, de – jegyzi meg Kasper – a zsinat után egyre elégedetlenebb lett, mivel lassan haladt előre a zsinati reform, megújulás.

A zsinat után különböző álláspontok ütköztek a dokumentumok értelmezésében. A haladók az írásértelmezésben a történeti-kritikára, az új filozófiára és a modern világ kihívásaira hivatkoztak (pl a vallásszabadság kérdésében), sokszor eltávolodva a nagy Hagyománytól; keresték a dogmafejlődés kritériumait.  (Erről könyve II. részében bőven ír.) Az új irányzat tanbeli és lelkipásztori kérdésekben is túlzásokba esett. Kasper megemlíti a holland lelkipásztori zsinatot (1966-1970) és az új szemléletű Holland katekizmus körüli vitákat.  Mintegy válaszként ő maga 1972-ben tette közzé Bevezetés a hitbe c. könyvét, amelyben összefoglalta az egyetemistáknak Münsterben és Tübingen tartott előadásait. E művét számos nyelvre lefordították.

Ismeretes, hogy VI. Pál 1968-ban közzétett Humanae vitae k. enciklikája is heves vitákat váltott ki a születésszabályozásról. A Würzburgban megtartott német szinódus (1971-1975) , majd  1985-86-ban a Rottenburgi egyházmegyei szinódus igyekezett helyes utat mutatni Isten vándorló népének, az egyházi kommúnió-nak. (A kommúnió egyháztanára a következő alkalommal visszatérünk.) Megfogalmaztak egy dokumentumot, amelyet Johann Baptist Metz sugallt: Reménységünk.  Hitvallás korunknak. A két szinódus becsületes erőfeszítést tett, hogy irányt mutasson a lelkipásztoroknak a zavaros/viharos években. Nekik köszönhető, hogy a nagy feszültségek ellenére a németországi Egyház nem szakadt szét, hanem egységben  maradt.

Az erkölcstani reflexiók  nyilván a Humanae vitae értelmezéséhez is újra megvitatták az epikia elvét, amely a keleti egyházakban gyakorlatban volt: vagyis miként lehet alkalmazni az általános törvényt , a konkrét helyzetben levő személy esetére.*

*A Magyar katolikus Lexikon így értelmezi: epikia (a gör. epieíkeia, 'méltányosság' szóból): az  egyházi törvény kötelező erejének megszűnése egyedi esetben. - Valójában a törv. méltányos okokon alapuló, megszorító értelmezése, mely föltételezi, hogy az adott különleges körülmények között az egyébként hatályos törvény nem kötelez. Alapja az, hogy a törv-hozó nem láthat előre minden körülményt, s méltán föltehető, hogy olyan esetekben, amikor a törv. teljesítése szinte lehetetlen v. értelmetlen, fölmentene alóla.

 Szent Tamás szerint ez nem törli el az igazságosságot, hanem inkább magasabb szintre emeli. Nem kezeli önkényesen az erkölcsi elveket, de komolyan veszi a konkrét személy egyedülálló konkrét helyzetét, a szabadságát befolyásoló körülményeket, a különböző értékek hívását,  és tiszteletben tartja a jól informált személy  lelkiismereti döntését, amely a törvényhozó szelleméhez hű marad.

 A lelkipásztoroknak az okosság erényére van szükségük az egyedi esetek megítélésében.  Kasper hangsúlyozza, hogy ez nem az egzisztencialisták által kidolgozott szituációs etika, ahol a korlátlan szabadság maga szabja meg törvényeit.

Kasper kitér még az 1968-as európai kulturális és szexuális forradalomra, a szabadság különböző értelmezéseire, a latin-amerikai felszabadítás-teológiára, amely krisztológiai problémákat is érintett. Ugyanígy elemzi Hans Küng forradalmi írásait is. (K 40-42) Kasper Tübingenben professzortársa volt Küngnek, ezért is óvatosan szól a Küng-ügyről, amely nemzetközi visszhangot keltett, és a Hittani Kongregáció figyelmét is magára vonta. Küng korábban jelentős egyháztani monográfiát tett közzé, de 1970-ben megjelentette a pápai tévedhetetlenséget megkérdőjelező könyvét: Unfehlbar? Eine Anfrag. Hosszas megbeszélések következtek Küng és a Hittani Kongregáció között, mígnem 1979 karácsonyára megszületett a Hivatal döntése: megvonta a tanítási engedélyt (missio canonica) Küng professzortól. Kasper számár nagy fájdalmat okozott kollégájának esete, magatartása. Mivel ő az Egyházzal való együttérzés (sentire cum elcclesia) elvét igyekezett követni, útjaik szétváltak. De az „ügy” arra serkentette, hogy bizonyos egyháztani kérdéseket jobban elmélyítsen, különösen is Newman nyomán a dogmafejlődés igazi mivoltát.

A Róma-ellenes komplexus terjedése idején Hans Urs von Balthasar svájci teológus igyekezett a helyes irányt megjelölni az egyházi tanításban és életben, miközben kidolgozta teológiai esztétikáját, hatalmas trilógiáját: Herrlichkeit – Théodramatik - Theologik címmel. Ugyanígy a korábban haladó teológusok, a zsinati teológia főszereplői, Henri de Lubac és Yves Congar bíborosok fékezték a „pótzsinat” híveit és a féktelen kontesztálókat: az Egyház egységének megőrzésére biztattak a zsinati dokumentumok helyes értelmezésével.

Walter Kasper maga kidolgozta kér nagy monográfiáját: Jézus a Krisztus (1974) és Jézus Krisztus Istene (1982), amelyek, hála Istennek, magyar fordításban is megjelentek. Ugyanakkor fő felelőse volt Német Püspöki Kar felnőtteknek szánt katekizmusa: Katholischer Erwachsenenkatechismus szerkesztésének és kiadásának is (1985).

(szf)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.