Boldog Tito Brandsma atyát 75 éve ölték meg Dachauban

„A koncentrációs táborban, amely a múlt század szégyenfoltja, Isten magához méltónak találta Tito Brandsmat.” Szent II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal avatta boldoggá 1985 novemberében Tito Brandsma holland karmelita szerzetest a Szent Péter bazilikában. A pap 75 évvel ezelőtt, 1942. július 26-án halt meg Dachauban, Németországban. Az évforduló alkalmából július 27-én délután Antonius Lambertus Maria Hurkmans nyugalmazott püspök mutat be szentmisét Tito atya lelki üdvéért a római Santa Maria in Traspontina templomban.

A náci ideológiával szemben védte az evangéliumi keresztény alapelveket

„Tito Brandsma a hit vértanúja az egész egyház számára” – hangsúlyozza Bruno Secondin karmelita atya, a Pápai Gergely Egyetem spiritualitás történeti nyugalmazott professzora. „A náci ideológiával szemben védte az evangéliumi keresztény alapelveket és irgalmat gyakorolt, megbocsátott és megértette a vétkeit azoknak, akik üldözték őt. Mindezt anélkül tette, hogy magában hordott volna gyűlöletet vagy a bosszú érzését.”

Több alkalommal konfliktusba került a náci rezsimmel

Tito Brandsma 1881-ben született és 17 évesen lépett be a karmelita rendbe. A Nijmegeni Katolikus Egyetem tanára és rektora, a filozófia és a misztika történetének nagy tudósa és egyben újságíró, az ökumenikus párbeszéd és a teremtett világ védelme iránt érdeklődő pap volt. Több alkalommal konfliktusba került a náci rezsimmel: a katolikus újságírók egyesületének egyházi képviselőjeként letartóztatták a püspöki kar nevében végzett missziója miatt. Nem fogadta el a rasszista és antiszemita utasítások rákényszerítését a katolikus sajtóra, amely nagyon jelentős volt annak ellenére, hogy a lakosság nagy része protestáns volt.

A főpásztorok elrendelték, hogy ne nyomtassanak ki hivatalos náci dokumentumokat

1942 januárjában felvállalta, hogy személyesen adja át a katolikus újságok főszerkesztőinek a holland püspöki konferencia levelét, amelyben a főpásztorok elrendelték, hogy ne nyomtassanak ki hivatalos náci dokumentumokat, ahogy pedig azt előírta a német megszállók új törvénye. 14 főszerkesztőt sikerült felkeresnie, miután január 19-én letartóztatták a boxmeeri kolostorban. Ezt követően a dachaui lágerbe szállították.

Befogadta és vigasztalta azokat, akikkel még nála is rosszabbul bántak

Élete utolsó pillanatában egy egyszerű rózsafüzért ajándékozott az ápolónőnek, aki beadta neki a halálos injekciót az elítélteken végzett kísérletek részeként. Évekkel később az ápolónő tanúságtétele meghatározó volt Tito atya boldoggá avatási eljárásában. Kiemelte ugyanis, hogy az irgalmasság mit jelentett a karmelita szerzetesnek még a bebörtönzés tragédiájában is: a többiek mellett maradt, osztozott szenvedésükben, a megbocsátás és béke gondolataira ösztönözte őket. Befogadta és vigasztalta azokat, akikkel még nála is rosszabbul bántak, mint pl. a cigányok, az oroszok és ukránok – mutat rá Secondin atya.

(sv)