Ferenc pápa elmélkedése a karizmatikus nagytalálkozón: Kiengesztelődött különbségeken keresztül az egység felé

Pünkösd vigíliáján kora este a római Circus Maximust a világ 120 országából érkezett zarándokok töltötték meg, akik a katolikus megújulási mozgalmak képviseletében együtt ünnepelték szerdától vasárnapig a Lélekben való megújulás 50. évfordulóját. Ének, dicsőítés, tanúságtételek sora váltotta egymást, majd Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónokának a beszédét hallgatták meg a résztvevők.

Az egységkeresésben inkább szeretettel kell tartani az igazság felé

Cantalamessa atya, aki maga is az olasz karizmatikus mozgalom tagja, beszédében a szentlelkes megújulás szerepét hangsúlyozta. A keresztények közötti egységre vezető út elsősorban nem az egység kérdésének teológiai és doktrinális megoldásában rejlik, hanem sokkal inkább az evangelizálás közös elkötelezettségében. Az ökumenikus útkeresés a kezdetek során főként ezen az úton indult el, de belátta, hogy tévedett. Ismét felütötte a fejét a megosztottság. Éppen ezért nem szabad az igazságot a karitásszal helyettesíteni, hanem sokkal inkább szeretettel kell tartani az igazság felé, kezdve attól, hogy  megpróbáljuk szeretni egymást, azért hogy aztán meg is értsük egymást – hangsúlyozta a kapucinus atya.

A szeretetben gyorsabban lépdelhetünk

A szeretetre alapozott ökumenikus út azért különleges dolog, mert azonnal lehetséges számunkra és az út nyitva áll előttünk. Nem haladhatunk rohamléptekkel a doktrinális kérdések terén, mert a különbözőségek adottak, és azokat csak türelemmel lehet feloldani. Ellenben a szeretetben gyorsabban lépdelhetünk. Ami még ezenfelül különös módon egyesít bennünket, az a közös szenvedés és az együtt vállalt vértanúság Jézusért – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa kapucinus atya a katolikus karizmatikus megújulás ötven éves aranyjubileumán.   

Ferenc pápa: A testvéri barátság kötelékeit teremtsük meg egymás között 

Ferenc pápa késő délután fél hatkor érkezett a Circus Maximusban összegyűlt több tízezres színes közösséghez és hosszú elmélkedést tartott, melynek során a Szentlélekben való megújulás lehetőségeit kereste. Szabad ég alatt, mint az utolsó vacsorai Coenaculumban vagyunk együtt – kezdte beszédét a pápa –, mert nem félünk, hiszen nyitott az égbolt és a szívünk is nyitott. Azért jöttünk egybe, hogy közösen valljuk meg: Jézus Krisztus az Úr!

Kiengesztelődött különbségek felé

Sokan, a világ sokféle részéből érkeztünk ide, hogy a testvéri barátság kötelékeit teremtsük meg egymás között, az egység felé vezető úton. Hogy hirdessük az Atya szeretetét minden gyermeke iránt! Hogy minden népnek hirdessük az örömhírt! Hogy megmutassuk: a béke lehetséges! Ez egyáltalán nem könnyű, de Jézus nevében legalább a tanúságtételünkkel jelezhetjük, hogy a béke lehetséges! Persze csak akkor, ha előbb béke van köztünk. A különbözőségek adottak, nagyon szeretnénk, hogy azok kiengesztelődött különbségek legyenek – utalt a szófordulattal a pápa egy lutheránus keresztény testvér megfogalmazására. 

50 éve a Lélek a katolikus karizmatikus megújulás kegyelmének az áradását indította el  

Az első Pünkösd résztvevőinek sokfélesége – folytatta a pápa az elmélkedését – jelzi az eltéréseket, de a Szentlélek mindenkivel megérteti Jézus feltámadásának az üzenetét. A világ 120 országából érkeztetek ide, hogy megemlékezzetek a Szentlélek fölséges művéről, aminek 50 évvel ezelőtt adott kezdetet. Hogy mit is csinált akkor Lélek? – kérdezte a pápa. Nem intézményt, nem szervezetet, hanem a katolikus karizmatikus megújulás kegyelmének az áradását. És ez a megújulás  katolikusnak született? Nem – adott választ rögtön a pápa. Ökumenikusnak született a kezdeményezése, mert a Szentlélek teremt egységet és ugyanő ad erre ösztönzést. Erről írt akkor Suenens bíboros.

A Szentlélek indít minden hívőt arra, hogy hirdesse az Urat                   

Pünkösdkor a Lélek félelemtől bezárt embereket tett bátor tanúságtevőkké. A Jézust háromszor megtagadó Péter Lélekkel eltelve így kiált: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!” (ApCsel 2,36). Ez minden keresztény közös hitvallása. Ennek a jegyében voltak egyek és osztoztak közösen a vagyonukban is, még ha páran ezzel vissza is éltek. Az ősegyház első tapasztalatán túl Ferenc pápa Fülöp diakónus missziós szolgálatára utalt, aki megtérítette az etióp királyné gazdasági miniszterét. A Szentlélek indíttatására ment oda hozzá Fülöp és azóta is a Lélek indít minden hívőt arra, hogy hirdesse az Urat.

A vér-ökumenizmus egyesíti napjaik vértanúinak a tanúságtételét

Napjaink keresztényüldözése kapcsán Ferenc pápa utalt a hely, a Circus Maximus szellemére. A kezdeti keresztényüldözések során itt szenvedtek vértanúságot nagyon sokan. De ma több a vértanú, mint akkor volt! – szögezte le a pápa. Ám a gyilkosok a tetteik előtt nem kérdeznek a felekezet után: Te katolikus vagy? Vagy református? Vagy evangélikus? Nem! Csak azt kérdik, hogy te keresztény vagy és elvágják a torkodat! Ez a vér-ökumenizmus, mely egyesíti napjaik vértanúinak a tanúságtételét. A világ különféle helyein folyik a keresztények vére. Ma, sokkal inkább, mint valaha, sürgetőbb a keresztények egysége az imádságban és a leggyengébbek felkarolásában. Haladjunk együtt és dolgozzunk közösen – kérte a Szentatya.       

A Lélekáradás útjába nem állhatnak gátak és a Szentlelket semmiféle ketrecbe nem lehet bezárni    

50 évvel ezelőtt kiáradt a Szentlélek a katolikus karizmatikus megújulásra. Azért áradás ez – magyarázta a pápa –, mert a mozgalomnak nincs alapítója, nincs alapszabálya, nincsenek szervei vagy kormányzata. A sokféle karizma mind az egyház egységét szolgálja. Ennek az áradásnak az útjába nem állhatnak gátak és a Szentlelket semmiféle ketrecbe nem lehet bezárni. De álljunk meg ennél az ötven évnél! – kérte a pápa. Ötven év az fele az életnek. De mi azért csak menjünk tovább, akár már ráncos arccal is, és hagyjuk magunk mögött az idők porát és adjunk hálát az Úrnak!

A kegyelmi áradás az egész egyházé, senki nem lehet annak a gazdája

Pünkösd szüli az egyházat. A Szentlélek, az Atya ígérete nyomán teremti az egyházat, a Jelenések könyve Jegyesét. A legbecsesebb ajándék, amit kaptunk: a keresztségünk. A Lélek vezet bennünket a keresztény élet útjain és ebben a katolikus karizmatikus megújulásnak kiváltságos szerepe van. Mert ez a kegyelmi áradás az egész egyházé, senki nem lehet annak a gazdája.

A ujjongás, örvendezés és öröm a Szentlélek művének a gyümölcsei

A megújulás által használt dicsérő imádság kapcsán a pápa annak az erejére emlékeztetett. A dicsőítés Isten ingyenes szeretetének és kegyelmének a hálás elismerése. Talán nem mindenkinek tetszik, jóllehet teljesen része a szentírási hagyománynak. A frigyláda előtt táncoló Dávid király példájára utalt a pápa, amit a zsoltárok énekelnek meg. Ujjongás, örvendezés és öröm a Szentlélek művének a gyümölcse. A keresztény ember pedig vagy megtapasztalja ezt az örömet vagy ha ez nincs, akkor valami nem működik benne, mégpedig az evangélium öröme hiányzik neki. Jézus is erről szólt Názáret zsinagógájában, amikor beszédre jelentkezett: „Az Úr kent föl engem, hogy örömhírt vigyek”. A keresztény üzenet mindig örömhír - húzta alá a pápa.

A Szentlélekben való keresztség, a dicsőítés és az ember szolgálata. Ez a három dolog elválaszthatatlanul összetartozik!

Elmélkedése végén a Szentatya Suenens bíboros és Dom Helder Camara írására utalt: „karizmatikus megújulás és az ember szolgálata”. A Szentlélekben való keresztség, a dicsőítés és az ember szolgálata. Ez a három dolog elválaszthatatlanul összetartozik! Végül köszönetet mondott az elvégzett szolgálatért, majd a Szentlélek legelső munkájára emlékeztetett: Íme, én újjáalkotok mindent! (Jel 21,5).

(vl)