A jó pap nem hiszi azt, hogy körülötte forog a világ: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Az igazi lelkipásztor el tud búcsúzni az egyházától, mert tudja, hogy nem ő áll a történelem középpontjában, hanem szabad ember, aki kompromisszumok nélkül szolgált és nem sajátította ki a nyáját. Ferenc pápa erről beszélt kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Egy lelkipásztor álljon mindig készen, hogy máshová szólítják

A mai szentlecke (ApCsel 20,17-27) az Apostolok Cselekedeteiből Szent Pál búcsújáról szól, aki elköszön híveitől, amit úgy is nevezhetünk, hogy egy „püspök búcsúja” – fogalmazott a pápa. Pál búcsút vesz az efezusi egyháztól, amelyet ő alapított. Most el kell mennie. Minden papnak búcsút kell vennie egyszer. Eljön a pillanat, amikor az Úr azt mondja nekünk: menj máshová, menj oda, menj ide, gyere hozzám – mondta a pápa. Amelyik lelkipásztor nem tanul meg elbúcsúzni, azt nem jó kötelék fűzi a nyájhoz, olyan kapocs, amelyet nem tisztított meg Jézus keresztje.

Szolgálni kompromisszumok nélkül

Pál tehát egybehívja az efezusi egyház presbitereit és ebben a „presbiteri tanácsban” köszön el. Ferenc pápa ezután az apostol három viselkedési jegyére mutatott rá. Először is arra, hogy soha nem hátrált meg. Nem dicsekszik, mert azt mondja, hogy ő a legnagyobb bűnös mind közül – ezzel tisztában van és ki is mondja -, hanem egyszerűen csak elmondja a történteket. Az egyik dolog, ami nagy megnyugvást ad a lelkipásztornak a búcsú pillanatában, hogy visszatekintve pásztori szolgálatára soha nem kötött kompromisszumot. Tudja, hogy nem kompromisszumokkal vezette az egyházat, nem hátrált meg. Ehhez pedig bátorság kell – állapította meg a Szentatya.

A lelkipásztor ne sajátítsa ki a nyájat

A másik jellemvonás, amit a pápa kiemelt Szent Pál viselkedésében, az az engedelmesség a Szentléleknek. Pál azt mondja, hogy Jeruzsálembe megy a Szentlélek indíttatására anélkül, hogy tudná, mi fog vele történni. Engedelmeskedik a Léleknek. A lelkipásztor tudja, hogy úton van. Amíg az egyházat vezette, viselkedését a kompromisszumok elkerülése jellemezte; most pedig a Lélek azt kéri tőle, hogy induljon útnak anélkül, hogy tudná, mi vár rá. És ő megy tovább, mert nincs saját tulajdona, nem sajátította ki illetéktelenül a nyáját. Szolgált. „És most Isten azt akarja, hogy álljak odébb? Anélkül megyek el innen, hogy tudnám, mi vár rám. Csak annyit tudok – a Lélek ennyit hozott tudomásomra -, hogy városról városra bilincs és megpróbáltatás vár rám”. Csupán ennyi tudott – magyarázta tovább a pápa. Nem megyek nyugdíjba. Elmegyek máshová, hogy ott más egyházakat szolgáljak. Mindig nyitva a szívem Isten hangja előtt: itt hagyom ezt, aztán majd meglátom, mit kér tőlem az Úr. És a korábban kompromisszumok nélkül szolgáló pásztor, most egy úton lévő pásztor.

Papok, akik nem hiszik azt, hogy körülöttük forog a világ

Harmadik pontként Ferenc pápa kifejtette, hogy miért nem sajátította ki Pál a nyáját. „Nem becsülöm sokra életemet”. Nem körülötte forog a világ, nem ő áll sem a nagy, sem a kis történelem középpontjában. Nem ő a központ, ő egy szolga. A pápa itt idézett egy népi mondást, miszerint „Ki hogy él, úgy is hal meg”, ami nagyjából annyit tesz: Ki mint vet, úgy arat. Szent Pál pedig egy kompromisszumok nélküli szabadsággal búcsúzik el és útnak indul. Így vesz búcsút egy lelkipásztor – tette hozzá a pápa, majd egy fohásszal zárta kedd reggeli homíliáját. Ezzel a szép példával imádkozzunk a lelkipásztorokért, a mi pásztorainkért, a plébánosokért, a püspökökért, a pápáért, hogy életük kompromisszumok nélküli legyen, mindig úton. Olyan életük legyen, ahol nem érzik magukat a történelem középpontjában, és így megtanulnak búcsút venni. Imádkozzunk pásztorainkért – ismételte végül Ferenc pápa.

(gá)