Jézus békéje az igazi, nem a világ andalító békéje – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Az igazi békét nem tudjuk mi magunk előállítani, az a Szentlélek ajándéka – állapította meg Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Egy olyan béke, amely nélkülözi a keresztet, nem Jézus békéje. Csak az Úr adhatja meg nekünk a békét a viszontagságok közepette.

„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” (vö. Jn 14,27-31a) Jézus ezekkel a szavakkal fordul tanítványaihoz az utolsó vacsorán. A pápa az Úrtól kapott béke értelmét elemezte az evangéliumi szakasz illetve a szentlecke (ApCsel 14,19-28) alapján, ami Pál és Barnabás első missziós útjának viszontagságairól szól. Ez az a béke, amelyet Jézus ad? – tette föl a kérdést a pápa, majd megállapította: Jézus békéje nem azonos azzal, amit a világ nyújt nekünk.

A világ andalító békét kínál nekünk, hogy ne lássuk a keresztet

A világ egy viszontagságok nélküli békét kínál nekünk, egy mesterséges békét, ami a nyugalomra egyszerűsíthető le. Olyan béke ez, amelyik csak saját dolgait nézi, saját biztonságát, nem hiányzik neki semmi, olyan egy kicsit, mint a dúsgazdag békéje. Olyan nyugalom, amely bezár, nem látunk túl rajta. A világ érzéstelenítővel tanítja meg nekünk a béke útját. Elandalít, hogy ne lássuk az élet másik valóságát, a keresztet. Ezért mondja Pál, hogy aki be akar lépni a mennyek országába, annak sok viszontagságon kell átmennie. De vajon békére lelhetünk-e a viszontagságok közepette? Ami rajtunk múlik, nem: nem vagyunk képesek olyan békét szerezni magunknak, ami nyugalmat ad, pszichés békét, saját kezűleg gyártott békét, mert ott vannak a viszontagságok: legyen az egy fájdalom, egy betegség, egy halál. Az a béke, amit Jézus ad, egy ajándék: a Szentlélek ajándéka. És ez a béke a viszontagságok közepette is halad előre. Nem egyfajta sztoicizmus vagy fakírkodás, nem. Ez valami más – jelentette ki a pápa.

Isten békéjét nem lehet megvásárolni. Kereszt nélkül nincs igazi béke

Isten békéje olyan ajándék, ami segít nekünk előrejutni. Jézus, miután odaajándékozta békéjét a tanítványoknak, az olajfák kertjében szenvedett és ott mindent az Atya akaratába ajánlott. Szenvedett, de ott volt neki Isten vigasztalása. Az evangélium elbeszéli, hogy megjelent neki egy angyal, hogy vigasztalja őt. Isten békéje az igazi béke, ami az élet valóságát érinti, nem tagadja meg az életet: ilyen az élet. Ott van a szenvedés, ott vannak a betegek, van sok rossz dolog, háborúk… de a belülről jövő béke, mely egy ajándék, nem vész el, hanem fölvéve a keresztet és a szenvedést, megyünk előre. Egy kereszt nélküli béke nem Jézus békéje: az egy megvásárolható béke. Mi is elő tudjuk állítani. Viszont nem tartós: véget ér.

Kérjük a Szentlélek ajándékát, a belső béke kegyelmét

Amikor valaki feldühödik, elveszíti a békéjét. Amikor nyugtalankodik a szívem – mondta a pápa -, akkor az azért van, mert nem vagyok nyitott Jézus békéjére, mert nem vagyok képes élni az életet, ahogy jön, a keresztekkel és a fájdalmakkal együtt. Képesnek kell lennünk azonban arra, hogy kérjük az Úrtól az Ő békéjét. Sok viszontagságon át kell belépnünk Isten Országába. Kérjük a béke kegyelmét, hogy ne veszítsük el a belső békét. Szent Ágoston mondta ezzel kapcsolatban, hogy a keresztény ember élete a világ üldözései és Isten vigasztalásai közötti úton vezet. Az Úr nyissa fel a szemünket, hogy valóban megértsük, milyen ez a béke, amelyet a Szentlélekkel ajándékoz nekünk – fohászkodott végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.

(gá)