Máriával mindnyájan váljunk Isten irgalmassága jelévé – Ferenc pápa fatimai imavirrasztása

Ferenc pápa „Mária zarándokaihoz és a Máriával zarándoklókhoz” fordulva megköszönte, hogy befogadták maguk közé és csatlakoztak hozzá zarándoklatában, amely a remény és a béke jegyében történik. „Már most szeretnék biztosítani mindenkit, akik velem itt együtt vagytok, és akik máshol csatalkoztak hozzám, hogy mindnyájatokat szívemben hordozlak. Érzem, hogy Jézus rám bízott titeket (vö. Jn 21,15-17) – mondta a Szentatya, utalással János evangéliumának szavaira, amikor Jézus így szól Péterhez: „Legeltesd juhaimat!”.

Isten áldja meg a társadalom minden kirekesztettjét

Ferenc pápa mindnyájukat Jézusra bízta azokkal a szavakkal, amelyet a Szűzanya tanított 1917 júliusában: „különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra”. Minden szükséget szenvedő édes és gondos Anyja eszközölje ki számukra az Úr áldását! A pápa a Jézus Krisztusban megtestesült Isten áldását kérte a kisemmizettek és boldogtalanok számára, akiket megfosztottak a jelentől, a kirekesztettek és magukra hagyatottak számára, akiktől megtagadták a jövőt, az árvák és az igazságtalanság áldozatai számára, akiknek nem engedték meg, hogy múltjuk legyen: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!”  - hangzott a Számok könyvéből vett áldás (Szám 6,24-26).

Krisztussal és Máriával Istenben maradunk

Ez az áldás maradéktalanul megvalósult Szűz Máriában, mivel egyetlen más teremtmény sem látta felragyogni magán Isten arcát, mint Ő, aki emberi arcot adott az örök Atya Fiának. Mi most szemlélhetjük ezt az Arcot életének örvendetes, világossággal teli, fájdalmas és dicsőséges pillanataiban a rózsafüzér elimádkozásakor. Krisztussal és Máriával Istenben maradunk. Mint ahogy Boldog VI. Pál mondta 1970. április 24-én, a szardíniai Bonaria Szűzanya kegyhelyén tett látogatásakor: „ha keresztények akarunk lenni, máriás lelkülettel kell rendelkeznünk, vagyis el kell ismernünk azt az alapvető, életbevágó és az isteni gondviselésből eredő kapcsolatot, amely a Szűzanyát Jézussal egyesíti, és amely megnyitja számukra az utat, amely Jézushoz vezet”. Így minden alkalommal, amikor a szentolvasót imádkozzuk ezen az áldott helyen, vagy bárhol másutt, az evangélium ismét előre halad minden személy, a családok, a népek és a világ életében – folytatta beszédét a pápa, maje feltette a kérdést:

Mária mindig hitt Isten Szavának

„Zarándokok Máriával… Melyik Máriával?” Mária spirituális életünk tanítómestere, az első, aki követte Krisztust a kereszt “szűk útján”, példát adva nekünk, vagy egy “elérhetetlen”, tehát utánozhatatlan Hölgy? Az “áldott, aki hitt” mindig és minden körülmény között az isteni szavaknak (vö. Lk 1,42.45), vagy egy “szentecske”, akihez folyamodunk, hogy olcsó kedvezményekhez jussunk? Az evangélium Szűz Máriája, amelyet az imádkozó egyház tisztel, vagy egy olyan Mária, akinek alakját egyéni érzékelések vázoltak fel, amelyek úgy látják őt, mint aki lefogja Isten igazságot osztó, büntetésre készen álló karját: egy Mária, aki jobb, mint Krisztus, akire kegyetlen Bíraként tekintenek; olyan Mária, aki irgalmasabb az értünk magát feláldozó Báránynál? – hangzottak a pápa kérdései.

A büntetéssel szemben mindig Isten irgalmassága áll az első helyen

Nagy igazságtalanságot követ el Istennel és kegyelmével szemben az, aki azt állítja, hogy a bűnöket Isten ítélete megbünteti, anélkül, hogy elébe helyezné az evangélium tanítása szerint, hogy a bűnöket Isten irgalmassága megbocsátja! Az irgalmasságot az ítélet elé kell helyeznünk és figyelembe kell vennünk, hogy Isten mindig irgalmassága fényében hozza meg ítéletét.  Természetesen Isten irgalmassága nem tagadja az igazságosságot, mert Jézus magára vette bűneink és vele együtt a velük járó büntetés következményeit. Jézus nem tagadta a bűnt, hanem törlesztett értünk a kereszten.

Mária az egyház példaképe az evangelizáció számára

Így a hitben, amely Krisztus keresztjével egyesít bennünket, megszabadultunk bűneinktől. Tegyük félre a félelem és aggodalom minden formáját, mert nem illik ahhoz, akit szeretnek (vö. 1Jn 4,18) A pápa idézett „Az evangélium öröme” k. apostoli buzdításából: „Valahányszor Máriára tekintünk, újra felébred bennünk a gyengédség és a szeretet erejébe vetett hit. Benne látjuk, hogy az alázat és a gyöngédség nem a gyengék, hanem az erősek erénye, akiknek ahhoz, hogy fontosnak érezzék magukat, nincs szükségük arra, hogy rosszul bánjanak másokkal. […] Az igazságosságnak és gyöngédségnek, a szemlélődésnek és a mások felé való úton levésnek ez a fajta dinamikája teszi őt az Egyház mintaképévé az evangelizáció számára” (Evangelii gaudium, 288. pont).

Kérjük Máriát, hogy helyezzen bennünket Jézus Szíve mellé

Máriával váljunk mindnyájan Isten irgalmasságának jelévé és szentségévé, amely mindig mindent megbocsát. Szűz Mária kézen fog bennünket és letekint ránk, így örömmel énekelhetjük az Úr irgalmasságát. Elmondhatjuk: Lelkem magasztalja az Urat! Az irgalmasság, amelyet minden szentje és az egész hívő nép irányában mutatott, hozzám is elérkezett. Szívem büszkesége miatt, becsvágyaimra és saját érdekeimre figyelve éltem, anélkül azonban, hogy el tudtam volna foglalni bármilyen trónust, Uram! Az egyetlen lehetőségem a magasztalásra a következő: a Te Anyád vegyen engem karjaiba, borítson be palástjával és helyezzen engem Szíved mellé. Így legyen – fejezte be a fatimai imavirrasztáson mondott beszédét Ferenc pápa.

(vm)