A konfliktustól a szeretetközösségig: Ferenc pápa beszéde a vatikáni Luther-konferencia résztvevőihez

„Luther 500 év elteltével” – ezzel a témával foglalkozik a Pápai Tudományos Bizottság konferenciája, amelynek résztvevőit pénteken fogadta Ferenc pápa. Ez a dicséretes kezdeményezés hálával tölti el szívemet Isten iránt és egyben bizonyos meglepetést is kelt bennem, mivel nem is olyan rég egy ilyen összejövetel még elképzelhetetlen lett volna – mondta a Szentatya. Katolikusok és protestánsok együtt beszélnek Lutherról egy szentszéki szervezet jóvoltából: itt valóban kézzel tapinthatjuk a Szentlélek működésének gyümölcseit, aki átlép minden korláton, és a konfliktusokból a szeretetközösséghez vezet minket. „A konfliktustól a szeretetközösségig”: éppen ez a címe a lutheránus-katolikus bizottság dokumentumának, amely a lutheri reform 500. évfordulójának közös megemlékezéseire készült.

Feloldani a bizalmatlanság és rivalizálás légkörét

A pápa örömmel értesült arról, hogy ez a megemlékezés lehetőséget adott a különböző intézményekből érkező tudósoknak arra, hogy közösen vizsgálják meg az akkori eseményeket. Elmélyítik Luther Márton alakját, illetve a kora egyházával és pápaságával szemben megfogalmazott kritikáit. Ez bizonyára hozzájárul a kölcsönös bizalmatlanság és rivalizálás légkörének feloldásához, mely a múltban túl sokáig jellemezte a katolikus-protestáns kapcsolatokat.

Túllépni a sebeket, kérni Istentől a kiengesztelődés kegyelmét

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni – jelentette ki Ferenc pápa. Ugyanakkor az 50 éve tartó katolikus-protestáns párbeszéd után megtisztíthatjuk az emlékezetünket. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk korrigálni az 500 évvel ezelőtti történéseket, hanem hogy máshogy közelítjük meg a történelmet; túllépve a kapott sebeken, amik eltorzítják az egymásról alkotott képünket. Ma nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy megszabaduljunk az előítéletektől azokkal szemben, akik hozzánk képest máshogy, más hangsúlyokkal és nyelvezettel vallják meg hitüket, és kölcsönösen bocsánatot kérjük egymástól apáink bűnei miatt, valamint együtt fohászkodjunk Istenhez a kiengesztelődés és az egység kegyelméért. A Szentatya beszéde végén imáiról biztosította a Pápai Tudományos Bizottság Luther-konferenciájának résztvevőit és értékes történelmi munkájukat, a mindenható és irgalmas Isten áldását kérte rájuk. Szokásához híven hozzáfűzte: „És kérlek benneteket, imádkozzatok értem. Köszönöm!”.

(gá)