A papok és az Istennek szentelt személyek vigyék el Jézust népe körébe – Ferenc pápa és a milánói egyházmegye találkozója

A külvárosi lakónegyed és egy börtön meglátogatás után Ferenc pápa tíz óra körül érkezett a város szívébe, a milánói dóm elé, ahol a helybéliek kitörő tapssal fogadták. A nagyhírű püspökök, köztük sok későbbi pápának a székesegyházában az ambroziánus egyház papjai és a megszentelt élet képviselői fogadták a pápát és kíváncsian várták, hogy a nemrég elhunyt Martini jezsuita milánói bíboros érsek és a nagy pápaelődök, II. János Pál és XV. Benedek után, most a nagyon távolról jött Péter-utódot meghallgassák.        

Ferenc pápa, bár milánói látogatása rövid idejére és zsúfolt programjára való tekintettel előre megírta a választ a hozzá eljuttatott kérdésekre, mégis szinte teljes egészében rögtönzött szavakkal válaszolt kérdezőinek.

Elsőnek Gabriele Gioia atya fordult a Szentatyához. Biztosította őt a hívek szeretetéről és imáiról és arra a kérdésre keresett választ, hogy mi a papok teendője a szekularizáció kihívásaival szemben? A multietnikumú, sokvallású, multikulturális milánói társadalomban úgy érzik magukat, mint Péter és a többi apostol, akik hosszú fáradozás után sem fogtak halat. Milyen választásokat helyezzenek előnybe ahhoz, hogy ne veszítsék el az evangelizálás örömét?

Az egyház gazdasága a sokféleség

Ferenc pápa válaszában rámutatott: az evangelizálás nem mindig azonos a halfogással, de örömet jelent. VI. Pál „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdítása a legnagyobb zsinat utáni dokumentum, amely ma is időszerű, erről szólt: az egyház öröme az evangelizálás. Kérnünk kell a kegyelmet, hogy ne veszítsük el ezt az örömet. A pápa arra buzdította a milánói papságot, hogy ne féljenek a kihívásoktól, mert azok az élő hit jelei, egy élő közösségé, amely keresi Urát. Inkább kell félnünk egy kihívások nélküli hittől, amely teljesnek képzeli magát. Ez egy felhígított hit, amelyre nincs szükség. A kihívások hozzásegítenek ahhoz, hogy hitünk ne váljon ideológiaivá. Az ideológiák mindig veszélyesek: akkor kezdenek el kicsírázni, növekedni, amikor valaki azt gondolja, hogy teljes a hite.

Az egyház gazdagságát jelenti a sokféleség. Egyetlen evangélium van négy formában – a különbözőség gazdagságot jelent. Az egyházi hagyománynak nagy gyakorlata van abban, hogy hogyan kezelje a sokféleséget, az egység Mestere ugyanis a Szentlélek.

Az egységet azonban ne tévesszük össze az egyformasággal. Az egyöntetűség és a pluralizmus nem a Szentlélektől származik, a többszörösség, a pluralitás és az egység jön a Szentlélektől.

A papok neveljék a híveket a jó és a rossz közötti megkülönböztetésre

A válasz harmadik témája a megkülönböztetés volt, amelyet meg kell tanítani a fiataloknak, akik egyfolytában navigálnak virtuális alkalmazásfelületeken. Kérnünk kell a megkülönböztetés kegyelmét, hogy lássuk, mi az, ami a Feltámadáshoz, az Élethez vezet, nem pedig a halál kultúrájához – mondta Ferenc pápa, utalva Evangelii gaudium k. apostoli buzdítására.

A „kisebbség” a keresztények spirituális magatartása

Paola Paganoni orsolyita nővér a milánói helyi egyház Istennek szentelt közössége nevében tette fel a kérdést. Szent Marcellina, Szent Ambrus nővérétől kezdve a mai napig az Istennek szentelt élet élő jelenség az egyházmegyében. Hogyan tegyenek a szerzetesnők tanúságot életükkel a mai emberek számára? Bár számuk jelentős, életkoruk előrehaladott – kisebbséget jelentenek mind a társadalomban, mind az egyházban.

Ferenc pápa így válaszolt: „Tetszik nekem ez a szó, hogy „kisebbség”. Mindnyájunknak „kisebbeknek” kell lennünk: a kisebbség a keresztény egyfajta bélyege, spirituális magatartása”. Arra intette a szerzetesnőket, hogy ne engedjenek a beletörődés rossz érzésének. Olvassák el a sivatagi atyák írásait a restségről, amely ma is időszerű. Igen, kevesen vagyunk, kisebbségben vagyunk, idősek vagyunk, de elutasítjuk a beletörődést. A belenyugvás jó ellenszere az irgalmasság, amely felüdít és békét nyújt. Jót tesz továbbá, ha lelki zarándoklatot tesznek a rend eredetéhez. Az emlékezet ugyanis megment bennünket egy dicsőséges, de irreális múlt képétől.

Amikor az egyes kongregációk tagjai érzik, hogy struktúráik rájuk nehezednek, kiürülnek, akkor eladják az épületeket, hogy biztosítsák a pénzt öregségükre. De a bankban őrzött pénz is kezd nehézséget jelenteni, mert hová lesz a szegénység? Mindig kísértést jelent, ha emberi bizonyosságokat keresünk – fejtette ki Ferenc pápa, majd idézett Evangelii gaudium k. apostoli buzdításából: „A hívő látás képes felismerni a fényt, melyet a Szentlélek mindig áraszt a sötétségben, anélkül hogy elfelejtenénk: „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20).

Folyamatokat kell elindítanunk, nem pedig térségeket kell elfoglalnunk

Az alapító atyák és anyák soha nem gondoltak arra, hogy sokaságot képeznek, hanem érezték a Szentlélek indíttatását, hogy a történelem egy konkrét pillanatában örömteli tanúságot tegyenek az evangéliumról. A pápa megvallotta, hogy fél a statisztikáktól, amelyek tévútra vezetnek. „Soha nem láttam még egy pizzakészítőt, aki fél kiló kovászt tenne 100 gramm liszthez. Épp az ellenkezőjére van szükség, egy kis kovászra, hogy kelessze a tésztát”.

A pápa elmondta, hogy pénteken este olvasott egy cikket az Osservatore Romano számában, amely leírta, hogy a Jézus Nővérei kongregáció két tagja elbúcsúzott Afganisztántól idős korukra való tekintettel. Megtanultak afgánul és mindenki szerette őket, katolikusok, más keresztények, muzulmánok. Azért, mert tanúságot tettek, azért, mert Istennek, mindenki Atyjának szentelt személyek. A szerzetesnők ne a túlélésre összpontosítsanak, hanem éljenek. Csak ez teszi termékennyé életünket és tartja életben szívünket. Vigyék el Jézust oda, ahová tartozik: népe körébe. Ez a feladatuk – mondta a pápa, majd közös imára szólította fel a papokat és az Istennek szentelt személyeket, kérve, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.

A beszélgetés harmadik résztvevője Roberto Crespi állandó diakónus volt, aki az egyházmegyében szolgáló 142 társa nevében szólt a pápához. A Szentatya óva intette a klerikalizmus veszélyétől, emlékeztetve rá, hogy a diakónusok feladata a szolgálat.

(vm)