P. Michelini 7. elmélkedése: Jézus halála igaz, mert botrányos

A Keresztről Krisztus felajánlja oldalát, amelyből víz és vér folyik ki a bűnök bocsánatáért. Csütörtökön délelőtti elmélkedésében a ferences szerzetes, Ferenc pápa és a Római Kúria lelkigyakorlatának vezetője erről a témáról szólt a Róma közeli Ariccia paulinus lelkigyakorlatos házában.

 „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Nagy szeretettel tekintsünk a keresztre feszített Krisztusra. P. Michelini elmélkedésében a Messiás halálát elemezte Máté evangéliuma alapján. „Valódi”, nemcsak „látszat” halál ez. Nemcsak a tanítványok kétkednek abban, hogy visszatér az életbe, ami igaz, hanem ez éppen azért lehetséges, mert Jézus valóban meghalt. A Jézus halálát leíró részletek annyira „kényelmetlenek”, annyira nyersek, mint pl. a kiáltás a keresztről, hogy beillenek azok közé, amiket a „kellemetlenség kritériumai” közé sorolhatunk. Ezek elvezetnek ahhoz, hogy kimondjuk, ezeket nem lehet kitalálni: valóban azért írták le, mert tényleg visszaadnak valamit abból, ami történt. Mindenekelőtt elemezni kell azt az elhagyatottság érzést, amit Jézus érzett a kereszten, amikor azt mondja: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”. Megerősíti ezt azoknak az értetlensége, akik Krisztus szenvedéstörténete kegyetlen jelenetének résztvevői. Van, aki úgy gondolja, hogy Jézus Illést hívja – utalt a ferences atya a szinoptikus Evangéliumokra.

Ki lehetett az az Illés, akit Jézus hív? 

Ki lehetett az az Illés, akit Jézus hív? Természetesen a próféta, aki visszatér, de mit tehetett volna? Lesegíti a Keresztről? Vagy ahogy azt tartották annak idején, hogy Illés már eljött Keresztelő Szent János alakjában? Lehívta volna barátját, Jézust a Keresztről? Természetesen nagy félreértésről van szó. Jézus nem segítséget kér Illéstől vagy Keresztelő Szent Jánostól, hanem az Atyát hívja kiáltásával, de az Atya hallgat.

Jézus számára az utolsó kínzás az, hogy a Keresztről sem értik meg

Éppen ez a tény, hogy az Atya nem avatkozik közbe, a másik kínos eleme Jézus halála történetének – mutatott rá P. Giulio Michelini. A Jézus által megélt érzés, az Atya általi elhagyatottság egy valós dolog és ezért „botrányos”, mert ilyet nehéz kitalálni. Jézus panaszkodik, de nem azért, mert elhagyatva érzi magát Isten által vagy a fájdalom miatt, hanem azért, mert fizikai ereje megfogyatkozik. Mégis két Evangélium, Jánosé és Lukácsé nem szól Krisztus kiáltásáról, mert az túlságosan botrányos. Jézus számára az utolsó kínzás az, hogy a Keresztről sem értik meg. Ez felkavaró. Félreértik. Miért értik félre? – tette fel a kérdést a ferences szerzetes. Egy személyes élményére utalt: egy házaspárral beszélgetett, ahol a feleség felfedezte, hogy férje megcsalta a mobiltelefonos üzenetein keresztül. A két emberben nagy seb tátongott, a hűtlenség. Alapvetően ez a probléma akadályozta meg egymás kölcsönös megértését. Jézus amikor tud, magyarázatot ad és újra elmagyaráz dolgokat, de a keresztről már nem képes semmilyen magyarázatot adni.

A Kereszt mindent megmagyaráz

Természetesen tudjuk, hogy a Kereszt mindent megmagyaráz. Jézus sem tudja már megmondani, miért az Atyát és nem Illést hívja. Egy dolgot tud tenni: rábízza magát a Lélekre, aki megmagyarázza azt, amit Jézus nem tudott megértetni másokkal. Illetve várnia kell a feltámadásig és hogy újra tanítványaival legyen, együtt üljön velük az asztal körül 40 napig, hogy kézen fogva kísérje tanítványait, akik nem értik.

Az utolsó kínzáson túl még a százados lándzsája vár rá

P. Michelini emlékeztet, hogy az utolsó kínzáson túl még a százados lándzsája vár rá. A ferences felidézte a kafarnaumi történetet, amelyben egy másik, valószínűleg felfegyverzett százados fordul Jézushoz, mert megtörte fia vagy szolgája betegsége. Jézus nem tagadja meg tőle szeretetgesztusát. Most pedig Máté egyes fontos szemtanúi szerint egy katona lándzsája öli meg. Jézus odatartja arca másik felét, ahogy a Hegyi-beszédben tanította: a kafarnaumi százados nyitott volt erre. Most a Kereszten csak az oldalát nyújthatja oda, amelyből víz és vér folyik ki a bűnök bocsánatára.

P. Michelini megvizsgálta Máté evangéliumát, amely elmagyarázza, hogy a lándzsadöfés Jézus halála előtt történt, nem pedig utána, ahogy János evangéliuma írja, még ha az egyházban végül a negyedik Evangélium értelmezése érvényesült is, vagyis az, hogy az Úr halála után került rá sor.

Mária, Jézus Anyja

A ferences elmélkedésének végén a keresztre feszítésnél jelen levő nőkről szólt. Máté szerint sokan, közöttük Mária, Jakab és János anyja – vannak akik szerint ő az Úr édesanyja – van jelen a kereszt alatt, mint János evangéliumában. Talán Máté evangélista ilyen furcsa módon akarja jelezni, hogy Ő itt van. Retorikus stratégiával nem az „Úr Anyjának” nevezi, hanem „Máriának, Jakab és János anyjának” hívja. Vajon miért? Egyes feltételezések szerint Mária, Jézus Anyja már nem egyszerűen az és Jézus sem egyszerűen Mária Fia többé. Mária János evangéliumában már nem lesz egyszerűen Jézus Anyja, hanem a szeretett tanítvány Anyja, tehát az Egyház Anyja. Ugyanakkor Mária Máté szenvedéstörténetében jelen van, Jakab és János anyjaként. Tehát számunkra is az Egyház Anyja.

Próbáljuk megérteni, hogy vajon van-e valami „hiba” a másokkal való kommunikációnkban?

A ferences végül arra a kérdésre ösztönzött: vajon a bezárkózottság vagy a büszkeség miatt nem értünk meg másokat, nem is annyira azért, mert amit mondanak „nem világos”, hanem egyszerűen azért, mert nem akarjuk megérteni? Próbáljuk megérteni, hogy vajon van-e valami „hiba” a másokkal való kommunikációnkban? Javítsunk rajta, növekedve az alázatosságban és ha sikerül, fogadjuk be Isten jelenlétét a hétköznapok szürkeségében vagy a másik ember tekintetében is – zárta 7. elmélkedését P. Giulio Michelini ferences a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.

(sv)