A pápa a római plébánosokkal találkozott a Lateráni bazilikában

Ferenc pápa március 2-án, csütörtökön a Lateráni Szent János bazilikában találkozott egyházmegyéje plébánosaival. A hit fejlődése a pap életében témáról elmélkedett. Három pontban összegezte gondolatait: emlékezet, remény, a pillanat megkülönböztetése. Ahogy a Katekizmus tanítja, az emlékezet az egyház hitében gyökerezik, atyáink hitében. A remény az, ami a hitünket támogatja. A pillanat megkülönböztetése az, amit figyelembe veszek a cselekvés pillanatában, amikor gyakorlatba ültetem a hitet, ami a szereteten keresztül valósul meg.

Növekedés a hitben

A hitben való növekedés magában foglalja a képzés és a hitben való érés útját – hangsúlyozta Ferenc pápa. Idézett az Evangelii Gaudium k. enciklikájából: „Nem volna helyes, ha ezt a növekedésre szóló felhívást kizárólag vagy elsődlegesen elméleti képzésnek tartanánk.” (EG, 161) A hitbeli növekedés az Úrral való találkozás során történik meg az életünk folyamán. Ezek a találkozások az emlékezet kincseként szolgálnak, az élő hitünket jelentik a személyes üdvözülés történetében. Annak érdekében, hogy ezt érzékeltesse, a pápa egy kosárlabda játékos példáját említette, aki egyik stabil lábán forog körbe, míg a teste többi része flexibilis, hogy védje a labdát az ellenféltől. Számunkra ez a földhöz tapadt láb, ami körül forgunk, Krisztus keresztje.

Az emlékezet azt jelenti, hogy emlékezünk az Úr ígéretére

Ferenc pápa hangsúlyozta, a korábbi kegyelmek emlékéből táplálkozó hit a Megtestesülés szilárdságát adja hitünknek. A hitet az emlékezet táplálja, a Szövetség emléke, amelyet az Úr velünk kötött. Ő atyáink és nagyatyáink Istene, nem az utolsó pillanat Istene, egy családtörténet nélküli Isten, akinek minden irányadó példát ki kell dobnia, mintha azok régiek és nevetségesek lennének. A hit növekedhet „visszafelé irányba” is, a gyökerekhez való forradalmi visszatérés által. Minél világosabb a múlt emléke, annál tisztábban nyílik meg előttünk a jövő, mert lehetővé válik, hogy meglássuk az igazán új utat és el tudjuk különíteni azt a korábban választott úttól, amely sehova sem vezetett.

A remény a vezércsillag, amely kijelöli a távlatot

A Szentatya ezt követően a reményről szólt, amely megnyitja a hitet Isten meglepetéseire. A hit a reménynek köszönhetően nyer támogatást és fejlődik. A remény a Mennyekben, a transcendens jövőben lehorgonyzott horgony. Az időleges jövő csak ennek egy megnyilvánulása. A remény az, amely dinamizmust ad a hit hátratekintő pillantásának, amely elvezeti az embert oda, hogy a múltban új dolgokra leljen – az emlékezet kincseiből merítve – annak érdekében, hogy találkozhasson ugyanazzal az Istennel, aki belelát a jövőbe.

Minden útelágazásnál végezzünk megkülönböztetést, hogy megtaláljuk a következő lépést a szeretetben

A pápa ezt követően a megkülönböztetésről szólt, amely konkréttá teszi a hitet és lehetőséget nyújt számunkra, hogy hitelesen tegyünk tanúságot. A megfelelő pillanat (Kairos) megkülönböztetése alapvetően gazdag az emlékezetben és a reményben: szeretettel emlékezve tekintetemet tisztán arra vetem, ami a legjobb útmutató az Ígéret felé. A megkülönböztetés két pillanatával kapcsolatban Ferenc pápa elmondta: az első a hátra lépés, hogy jobban lássuk a panorámát; a második az előre lépés, amikor a jelen pillanatban megkülönböztetjük, hogy miként konkretizálódjon a szeretet a másik ember java érdekében.

(sv)