Ferenc pápa látogatása egy római anglikán templomban: együtt tanúskodjunk a szeretet evangéliumáról

Történelmi látogatást tett Ferenc pápa vasárnap délután a Mindenszentekről nevezett anglikán templomban, Róma belvárosában. Eddig soha egyetlen pápa nem kereste föl ezt a közösséget, amelyik idén ünnepli római jelenlétének 200. évfordulóját. Ez az esemény újabb fontos lépés az ökumenizmus útján, amely immár 50 éve tart katolikusok és anglikánok között. Ferenc pápa megáldott egy Üdvözítő Krisztust ábrázoló új ikont. Felhasználták az alkalmat arra, hogy hivatalossá tegyék a szintén Mindenszentek nevet viselő katolikus plébániával létrejött cserekapcsolatot. A pápa azt is bejelentette, hogy tanulmányozzák egy apostoli út lehetőségét a sokat szenvedett Dél-Szudánba.

„Testvéreim Krisztusban, közös keresztségünk által”

Jonathan Boardman tiszteletes és Robert Innes anglikán püspök fogadták a pápát az anglikán plébánián. A Szentatya rögtön rátért látogatása céljára: együtt haladni előre, túl a múltbeli gyanakváson, bizalmatlanságon és ellenségeskedésen. A pápa az általa megáldott Üdvözítő Krisztus képéhez fűzte gondolatait: „Olyan, mintha Jézus ránk nézne és kérne tőlünk valamit: „Kész vagy otthagyni valamit a múltadból értem? Akarsz az én szeretetem és irgalmasságom hírnöke lenni?”

Alázattal kell kérnünk Isten irgalmasságát

Éppen az isteni irgalmasság iránti szükségünk, illetve ezzel együtt a Szent Pál példáját követő alázat révén sikerült a korinthusi közösségnek felülemelkedni a meg nem értéseken, mint ahogy ez a mostani ökumenikus út kulcsa is. Alázatossá kell válnunk és ráébredni arra, hogy szükségünk van Istenre, koldulnunk kell irgalmát. Ez a kiindulópont ahhoz, hogy Isten működhessen – magyarázta a pápa. Ha beismerjük gyöngeségünket és bocsánatot kérünk, akkor Isten gyógyító irgalmassága fölragyog bennünk és kívülről is láthatóvá lesz. A többiek megérzik rajtunk keresztül Krisztus arcának szelíd szépségét.

A szeretet és a szolgálat tanúságtétele köt össze

Katolikusok és anglikánok arra kaptak meghívást, hogy ezen az alapon haladjanak együtt, a szeretet közös tanúságtétele révén, amellyel láthatóvá teszik Jézus irgalmas arcát. Adjunk hálát az Úrnak, amiért a keresztények között megnőtt a közeledés vágya, ami megmutatkozik a közös imádságban, és az evangéliumról tett közös tanúságtételben, főként a szolgálat különböző formáiban. Ahol Jézus nevében összegyűlnek az emberek, ott jelen van Jézus, és irgalmas tekintetével azt kéri, hogy az egységért és a szeretetért munkálkodjunk.

A történelmet az adott kontextusban kell értelmezni

Ezután Ferenc pápa kötetlen formában válaszolt az anglikán közösség három kérdésére. Az első a katolikus-anglikán kapcsolatok jelenlegi állására vonatkozott. A pápa kifejtette, hogy ma jók, testvériek a kapcsolatok katolikusok és anglikánok között. Ez fontos, ugyanakkor nem ragadhatunk ki egy darabot a történelemből, hogy azt hordozzuk, mint valami ikont. Ez helytelen. A történelmi tényeket az adott pillanat hermeneutikájában kell olvasni, nem egy másik értelmezésben. Az is igaz, hogy a történelemben vannak csúnya dolgok. Most jobb a helyzet, de nem csinálunk mindent ugyanúgy… mégis együtt haladunk, együtt megyünk előre. És ezt kell folytatnunk.

Egy második kérdés az ökumenikus párbeszéd követendő állomásait érinti, a teológia és a társadalmi cselekvés közt

Mindkét dolog fontos. Nem lehet ökumenikus dialógust folytatni állóhelyből, mozdulatlanul. Az ökumenikus párbeszéd útközben jön létre, mert maga a párbeszéd úton-járás és a dialógust menet közben folytatják. Közben pedig segítjük egymást, egyik a másikkal a konkrét szükségleteinkben, az életünkben és lelkileg is segítjük egymást. Teológiai párbeszédre kell törekedni, hogy megtaláljuk a gyökereket a szentségekről, és sok más dologról, melyekben még nem vagyunk egységben. Ám ezt nem lehet laboratóriumban művelni, együtt kell járni az utat.      

A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogyan lehet megjavítani a kapcsolatokat annak a fényénél, ami jó dolgot csinálnak a világ déli egyházai?

A fiatal egyházaknak más az életereje, hiszen fiatalok. Például, én éppen tanulmányozom a munkatársaimmal együtt annak a lehetőségét, hogy miként lehetne Dél Szudánba utazni, mert három püspök, egy anglikán, egy presbiteriánus és egy katolikus jött hozzám és egyöntetűen kérték: kérjük, szépen, jöjjön el hozzánk Dél-Szudánba, akár csak egy napra is. De ne jöjjön egyedül, hanem Justin Welby, Canterbury anglikán érsekével együtt. Náluk az egyház fiatal, ott született ez a kreativitás. Most azon töprengünk, hogyan csináljuk, még akkor is, ha a helyzet ott most nagyon nagyon nehéz! De meg kell csinálni, mert ők, mindhárman együtt, békét akarnak és együtt akarnak dolgozni a békéért.

Megmarad tehát a múlt októberben aláírt közös nyilatkozat élő szándéka a pápa és az anglikán közösség prímás között, hogy együtt lépnek túl az akadályokon a teljes egység felé és ezt nem annyira teológia párbeszéddel, hanem konkrét közös témákkal szeretnék megvalósítani, mint például a teremtésvédelem, a karitász és a béke.

(gá-vl)