Humanizmus, párbeszéd, remény: a pápa fogadta a Katolikus Nevelésügyi Kongregációt

Csütörtökön délelőtt találkozott a Szentatya a dikasztérium prefektusával, Giuseppe Versaldi bíborossal (aki 2015-ben váltotta Zenon Grocholewski bíborost), az újonnan kinevezett tagokkal, illetve a Gravissimum educationis Alapítvány tagjaival. A találkozón jelen volt Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek is. Mint ismeretes, az alapítványt a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció hívta létre két évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy az azonos nevű zsinati deklaráció szellemében tudományos és kulturális célkitűzésekkel segítse elő a világon a katolikus nevelést.

A nevelés humanizálása

A pápa három pontban foglalta össze elvárásait a kongregációval kapcsolatban. Az első a nevelés humanizálása. Az iskola és az egyetem az emberi személy teljes kibontakoztatását kell, hogy szolgálja. A fiatalokat hozzá kell segíteni ahhoz, hogy egy szolidárisabb és békésebb világot építhessenek. A katolikus nevelési intézmények küldetése az, hogy megnyissák a távlatokat a transzcendens előtt.

Keresztény párbeszéd a mai világgal

A másik szempont, amire a pápa rámutatott a párbeszéd kultúrájának az erősítése. Világunk mára egy globális faluvá vált, ahol mindenki az emberiség családjához tartozik, jobb jövőre vágyik. Ugyanakkor sajnos jelen vannak az erőszak, a szegénység, a kizsákmányolás, a diszkrimináció, a kirekesztés és a szabadság korlátozásának különböző formái, melyek a selejt kultúrájához vezetnek. A katolikus nevelési intézmények mutassanak példát a párbeszédre, a találkozásra, illetve a kulturális és vallási különbözőségek értékelésére. A párbeszéd ugyanis megkívánja a tiszteletet, a megbecsülést és az odafigyelést, anélkül, hogy eltagadná az evangéliumból fakadó identitást. A jövő nemzedékeket keresztényi módon a párbeszédre neveli, segít hidakat építeni és válaszolni korunk kihívásaira.

A fiataloknak szükségük van a reményre

Végezetül Ferenc pápa arra kérte a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció plenáris ülésének tagjait, hogy segítsenek elhinteni a remény magvait az iskolákban, az egyetemeken. Az ember nem élhet remény nélkül. Keressék a szépet, a jót, az igazat és a másokkal való szeretetközösséget, hogy együtt növekedhessünk. A fiataloknak ma erre a reményre van a legnagyobb szükségük. A következő püspöki szinódus is a fiatalok felé fordul, meghallgatja őket. A remény – mondta végül a pápa – nem felületes optimizmus, hanem helyes kockázatvállalás, mint ahogy maga a nevelés is.

(gá)