Interjú Pénzes János szabadkai püspökkel az „ad limina” látogatás tapasztalatairól

Ez a negyedik ad limina látogatása az immár 28 éve szolgáló szabadkai püspöknek. Intenzív napokat élt meg, délelőtt és délután két – két látogatással, a vatikáni minisztériumokban, ezenkívül meglátogatták a négy vatikáni főbazilikát. Az ad limina látogatása formája megváltozott. Régen, mint 1993-ben Szent II. János Pál pápa alatt reggel közös szentmisével kezdtek, majd együtt reggeliztek a püspökök és pápa. Utána negyedóránként személyesen fogadott minden főpásztort, majd közösen ebédeltek. Benedek pápánál csak a negyedórás személyes találkozó maradt meg, míg most Ferenc pápa már csak testületileg fogadja a püspököket.

„Most olyan különleges élményem volt, ami egyetlenegy korábbi pápánál sem mutatkozott meg. Bejött a pápa, nem tartott beszédet, csak azt mondta hogy nagyon örül nekünk, és azt kérte, hogy beszélgessünk, legyen őszinte dialógus, mindenki nyugodtan mondja azt, amit gondol. „Sőt, engem is lehet kritizálni!”. Ezt én még egyetlen pápától sem hallottam, hogy neki is lehet kritikát mondani. Csak néztünk, hogy lesz-e olyan kérdés, ami őt bírálja volt? Volt! Megemlítettük neki, hogy az apostoli látogatása során, mint Szarajevóban, mi nem egyezünk a protokollal, hogy ott vagyunk vagy negyvenen püspökök Keletről és nem tudunk vele még kezet sem fogni. Azt válaszolta, hogy ezen elgondolkodik és ez nem megoldhatatlan kérdés. Előítélettel érkeztem, hogy ez most már annyira gyenge találkozó a pápával, hogy csak egy alkalommal csoportosan, de most végül azt mondom, hogy szinte talán a legjobb volt, amit eddig én érzek és ahogy érzem…

(vl)