Kockáztatni Jézusért: kell és érdemes! - Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Aki követni akarja Jézust, az nem maradhat egyhelyben, „ülő lélekkel” – mondta pénteken reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápa. A napi evangéliumi szakaszban (Mk 2,1-12) a bénáról olvashatunk, akit a kibontott tetőn keresztül engedtek le Jézushoz. Ezzel kapcsolatban a pápa megjegyezte: a valódi hit mindig kockázatvállalásra sarkall, de megadja az igazi reményt.

Érdekből, vagy vigaszért: csak kövessük Jézust!

Az emberek követik Jézust, van, aki érdekből, van, aki egy vigasztaló szóért. Még ha nem is teljesen tiszta a szándék, a lényeg, hogy kövessük Jézust, a nyomában járjunk. Az embereket vonzotta Jézus tekintélye, az, amit mondott, és ahogyan beszélt, magyarázott. Gyógyított is, és sokan azért követték, hogy gyógyulást nyerjenek általa. Persze néha Jézus megrótta az őt követő embereket, mert inkább az előnyök érdekelték őket, semmint Isten Szava.

Ne legyünk „balkonkeresztények”: ne ítélkezzünk az erkélyről a többiek fölött

Máskor pedig királlyá akarták tenni az emberek, mert azt hitték, hogy megtalálták a „tökéletes politikust”, de tévedtek és Jézus elment, elrejtőzött. Azt azonban hagyta, hogy mindenki kövesse őt, mert tudta, hogy mind bűnösök vagyunk. A nagyobb gond nem azokkal volt, akik követték Jézust, hanem akik egyhelyben maradtak – magyarázta a pápa. A mozdulatlanokkal! Akik az út széléről nézték. Ott ültek, ücsörögtek. Ült ott néhány írástudó: nem követték, csak nézték. Az erkélyről figyelték. Nem haladtak előre az életükben, csak az erkélyről éltek. Ott maradtak, soha nem kockáztattak! Csak ítélkeztek. Tiszták voltak és nem keveredtek bele soha. Az ítéleteik is kemények voltak ám! A szívükben ez volt: „Micsoda tudatlan emberek! Milyen babonás népség!” Hányszor van így velünk is, amikor látjuk az egyszerű emberek ájtatosságát és eszünkbe jut az a klerikalizmus, ami annyit árt az egyháznak! – mondta a pápa. Ők a mozdulatlanok csoportjához tartoztak, akik az erkélyről néztek és ítélkeztek. De mások is egyhelyben toporognak az életben. A pápa itt utalt a 38 éve beteg emberre, aki a víz szélén várt megkeseredve, reménytelenül emésztve magát a keserűségben. Ő is a mozdulatlanokhoz tartozott, aki nem követte Jézust és reménytelen volt.

Aki mer, az nyer: Jézussal úgy találkozhatunk, ha vállaljuk a kockázatot

Azok az emberek viszont, akik követték Jézust, kockázatot vállaltak a találkozásért, hogy megtalálják, amit keresnek. A mai evangéliumban szereplő emberek kockáztattak, amikor kibontották a tetőt: megkockáztatták, hogy a háztulajdonos följelenti őket, bíró elé citálja és kifizetteti velük a kárt. Kockáztattak, de el akartak jutni Jézushoz. Az a 12 éve beteg asszony is kockáztatott, aki titokban akarta megérinteni Jézus ruhájának a szegélyét. Ő a szégyent kockáztatta. Vállalta a kockázatot: egészséges akart lenni, el akart jutni Jézushoz. Gondoljunk csak a kánaáni asszonyra: a nők mindig többet kockáztatnak ám, mint a férfiak! Ez igaz, ügyesebbek, ezt el kell ismernünk – mondta homíliájában a pápa.

Jézust követni nem könnyű, de szép! Kockáztatni kell

A kánaáni asszony, a Simon házában lévő bűnös és a szamaritánus asszony esetét is idézte a pápa. Valamennyien vállalták a kockázatot és elnyerték az üdvösséget. Jézust követni nem könnyű, de szép! És mindig kockázattal jár. Sokszor akár nevetségessé is válunk. De megtaláljuk azt, ami igazán számít: megbocsáttatnak a bűneink. Mert a kegyelem mögött, amit kérünk – legyen az egészség, vagy egy probléma megoldása, vagy bármi más – ott van a vágy, hogy lélekben gyógyuljunk, hogy megbocsássanak nekünk. Mindegyikünk tudja, hogy bűnös. És ezért követjük Jézust, hogy találkozzunk vele. És kockáztatunk.

Én merek-e kockáztatni Jézusért?

Tegyük föl magunknak a kérdést: Én kockáztatok vagy mindig a biztosítótársaságok szabályai szerint követem Jézust, félve, hogy megtegyek, vagy ne tegyek valamit? Így nem lehet követni Jézust. Így ülve maradunk, mint azok, akik ítélkeztek.

Követni Jézust, mert szükségünk van valamire, vagy követni Jézust és kockáztatni, vagyis hinni: ez a hit. Jézusra bízni magunkat, bízni benne, mint azok, akik a személyébe vetett hittel kibontották a tetőt, hogy a hordágyon Jézus elé vigyék meggyógyítani a bénát. Én bízom-e Jézusban, rábízom-e életemet Jézusra? Haladok-e Jézus nyomában és vállalom-e, hogy olykor kinevetnek érte? Vagy ücsörögve nézem, hogy csinálják a többiek, onnan nézem az életet? Vagy mondjuk „ülő lélekkel” ücsörgök, tehát a lelkem bezárkózott a keserűség, a reménytelenség miatt? Mindegyikünk fölteheti ma magának ezeket a kérdéseket – mondta még péntek reggeli homíliájában a pápa.

(gá)