Reménységgel járva az utat, üdvözülünk – Ferenc pápa szerdai katekézise

Karácsony előtti utolsó katekézisét Ferenc pápa a VI. Pál teremben tartotta meg mintegy négyezer zarándok jelenlétében és a kihallgatáson tovább folytatta a múlt héten megkezdett sorozatát a keresztény reménységről.  

A reménység belép a világba, emberré lesz, megtestesül…

Ezúttal a reménység megtestesülésről szólt, ahogy „a reménység belépett a világba és emberré lett, megtestesült”. A próféták jóslataiban, „a gyermeket foganó Szűz és a kisarjadó vessző képében áttetszik Karácsony értelme – mondta a pápa. Isten azáltal tölti be az ígéretét, hogy emberré lesz, nem hagyja el a népét, de kivetkőzik istenségéből, így jelzi a hűségét és állítja fel az új Országát, mely új reménységet ad az emberiségnek”. Ez az „új reménység pedig az örök élet” – emelte ki a pápa.   

A reménység mindig úton van velünk és mindig útra indít bennünket  

A reményt sokszor úgy értjük, mint ami nem áll az ember hatalmában és nem látható. Valóban, amit remélünk, az túllép az erőinken és a tekintetünkön. Ám Krisztus Karácsonya másféle reményről szól, ami megbízható, látható és érthető, mert az Istenre épül. A világba lép és erőt ad, hogy vele együtt járjunk. Isten velünk együtt jár Jézusban az élet teljessége felé és erőt ad ahhoz, hogy új módon maradjunk a jelenben. A keresztény ember számára így a reménység azt a bizonyosságot jelenti, hogy a reménység mindig úton van velünk és mindig útra indít bennünket. Ezt a reménységet adja nekünk a gyermek, egy jó célt a jelenben, üdvösséget az embereknek, a boldogságokat. Pál apostol ezt foglalja össze: „Reménységben lettünk megváltva” (Róm 8,24). Vagyis reménységgel járva az utat ebben a világban, nyerjük el a megváltást, éppen ezért nem zárkózhatunk el előle.

A Jászolba rejtett reménység

Katekézise második felében Ferenc pápa „a betlehemi jászolba rejtett reménységet vette szemügyre. A jászol a maga egyszerűségében és minden szereplőjén keresztül a reménységet tükrözi”. Mindenekelőtt a helyről szólt, „Betlehemről, Júdea kicsi falucskájáról, ahol vagy ezer éve a pásztorfiú Dávid született, aki aztán király lett. Betlehem nem főváros, ezért is kedveli az isteni gondviselés, amely előszeretettel cselekszik a kicsinyeken és az alázatosokon keresztül. Ott születik Dávid fia, akiben az Isten és az ember reménye találkozik”.

Mária a reménység Anyja: a Fiát szemléli és benne Isten szeretetét látja     

„Mária a reménység Anyja. Az ő igenje nyitotta meg a világ ajtaját az Istennek. Lányszíve tele volt hitbéli reménységgel, aki kilenc hónapon át volt az új és örök szövetség frigyládája. Mária a betlehemi barlang sötétjében a Fiát szemléli és benne Isten szeretetét látja”.   

József adott nevet a Gyermeknek, aki minden ember reménysége

„Mária mellett József áll, Jessze és Dávid örököse, aki a jászolban fekvő Kisdedet szemlélve arra gondol, hogy a Szentlélektől ered és ő adott neki nevet. Ebben a névben van minden ember reménysége, mert az Isten annak az asszonynak a gyermekén keresztül szerzi a világ üdvösségét. Ezért olyan fontos a betlehemi jászlat szemlélni! – hangsúlyozta Ferenc pápa.  

A mi biztonságaink nem üdvözítenek bennünket!

Végül a pásztorokat vette sorra Ferenc pápa, akik a szegényeket és az alázatosakat képviselik. A Gyermekben az ígéretek beteljesülését látják. Aki a saját biztonságába, főként anyagi biztonságába  helyezi a reménységét, az nem várja az üdvösséget az Istentől. Jól véssük az eszünkbe – nyomatékosította Ferenc pápa –, a mi biztonságaink nem üdvözítenek bennünket! Az egyetlen üdvözítő biztonság az Istenbe vetett remény. Az angyalok kórusa pedig a magasságból énekli a Gyermek által megvalósított nagy tervet. A keresztény remény Isten dicséretében és hálaadásban fejeződik ki”. A Szentatya befejezésül arra kérte a zarándokokat, hogy „bízzanak a reménység sarjában ebben a formában: Igen, Jézus, te tudsz engem üdvözíteni!”

Felhívás Kongóért

A katekézis végén Ferenc pápa felhívással fordult a kongói vezetőkhöz, hogy vegyék észre a kongói nép szenvedését, utalva a Kongói Demokratikus Köztársaság püspöki konferenciájával való találkozásra és a közjó békéjét kívánta az erőszak sújtotta afrikai ország számára.

(vl)