„Mindig velünk volt a Jóisten, főként a nehéz időkben” - Interjú Punk Gemma nővérrel, a 70 éve szolgáló ciszterci apátnővel

Punk Gemma nővért 70 évvel ezelőtt, 1946. december 17-én választották meg rendtársai apátnőnek, majd az örökfogadalmuk után életre szólóan megerősítették. Így született újjá a ciszterci rend XVII. században elhalt női ága. Alapító oklevelüket Mindszenty József veszprémi püspök írta alá a háború után 1945. június 11-én. A tizenegy tagból álló fiatal közösség a zirci ciszterci apátság közelében telepedett le és békében kezdte meg a szentbenedek-rendi hagyományt követő monasztikus életüket.

A riportban Gemma nővér elmondja, hogy középiskolás korában Zircen tanította őt Naszályi Emil ciszterci atya és benne is fellobbant a láng a monasztikus élet iránt. Meghatottan emlékezik vissza az alapítás éveinek „első szeretetére”. Békés és nyugodt szívvel szól a feloszlatás megalázó körülményeiről, amikor egyik napról a másikra kellett megválni az anyaháztól. „Elmehet tőlünk, aki akar” - mondtam nekik – de végül mindenki maradt. Szétszóródtunk kisebb közösségekben, de a zsolozsmát minden nap elimádkoztunk.

Megdöbbentő a vallomása az ávósok működéséről, akik féltek a nővérektől. Gemma nővér így emlékezik: „Amikor házkutatást tartottak nálunk az érdi lakásunkban, bejöttek az ávósok és felkutattak minden szobát és megtalálták az összes kazettát a kanapé mögött, amiket nagy naivan oda rejtettünk, rajtuk Emil atya elmélkedéseivel. Később az ávósok azt mondták, hogy nagyon unalmas volt nekik, hogy (Emil atya) annyira buzdított minket a becsületes munkára… Egy hónapon át minden reggel kilenc órától délután négyig kihallgattak bennünket (Gemma nővért és Emil atyát): Annyi, de annyi ostobaságot kérdeztek! Az volt a cél, hogy idegileg teljesen kimerítsenek. Egyszer volt, amikor egyik nap elsírtam magam, de különben nem merítettek ki…"

"Az egyik kihallgatás során én egyszer nagyon fölemeltem a hangomat, mert nagyon nagy ostobaságokat kérdezett és ilyenkor mindig azt mondta, hogy „Na, mondja! Akkor mondtam valamit, amire azt felelte, hogy „Na, ne mondja!”. Úgyhogy akkor egy kicsit elfogott a méreg és azt mondtam neki, hogy „Most mondjam, vagy ne mondjam?”."

Gemma nővér elmeséli, hogy miként tudtak 1968-ben Rómában VI. Pál pápával találkozni, majd húsz évvel később II. János Pál pápával Castelgandolfo-ban... és végül az újrakezdést mondja el 1989-től.

„Mindig, mindig velünk volt a Jóisten és a Szűzanya, főként a nehéz időkben!”

(vl)