Pázmány Péter mint császári titkos tanácsos: interjú Tusor Péter történésszel

Tusor Péter a Római Német Történeti Intézet felkérésére előadást a 2016. december 5–6-án megrendezett nemzetközi konferencián (Il papa e la guerra Diplomazia curiale alla corte imperiale 1628–1635. Le pubblicazioni recenti della 4° sezione delle "Nuntiaturberichte aus Deutschland": Un bilancio). Ennek alkalmából adott interjút a Vatikáni Rádiónak.

Elmondta, hogy a konferencia a bécsi apostoli nunciatúra és a római Kúria 1630–1635 közötti diplomáciai és egyházkormányzati levelezésanyagát dolgozta fel. A dokumentumokat Rotraud Becker publikálta négy hatalmas kötetben 2004 és 2016 között. A német, osztrák, olasz, francia, spanyol, cseh és magyar résztvevők geopolitikai egyházpolitikai és egyházkormányzati szempontok alapján elemezték, mutatták be a kora újkori európai történelem elsőrendű forrásait.

Előadásában („I regni della corona ungherese e Roma nel periodo 1628-1635 (in base alle „Nuntiaturberichte”) Tusor Péter kifejtette, hogy ebben a korszakban Magyarország elsősorban már mint a formálódó Habsburg dunai monarchia része érdekes és fontos a pápai diplomácia számára. Pázmány Péter is meghatározóan mint császári titkos tanácsos és miniszter tűnik fel a nunciusi jelentésekben. A legnagyobb teret 1632. évi római követjárása és következményei kapják. Pázmány 1629-ben azért nyerte el a bíbort VIII. Orbántól, hogy a bécsi udvarban a pápai politikát támogassa, és fellépjen a hatalmuk csúcspontján álló Habsburgok itáliai (mantovai) beavatkozás ellen. 1632-ben viszont már a svéd támadással végveszélybe kerülő dinasztia érdekében utazott az Örök Városba. (A harmincéves háború éveiben járunk.) Sikerült rávennie a Barberini-pápát, hogy franciabarát politikai megfontolásai ellenére jelentősebb segélyt adjon Bécsnek. Ez a küldetés lett az európai diplomáciai körökben is ismertté vált konfliktus, a magyar bíboros pápai kegyvesztettségének oka. Fontos mozzanat, hogy míg a római politika ellenében szintén fellépő spanyol Gaspare Borgia kardinális 1632. március 8-án hivatalosan, konzisztóriumban protestált a pápa irányvonala ellen, Pázmány óvakodott az ilyen lépéstől.

A Barberini–Pázmány ellentét számos részletes és izgalmas dokumentuma mellett Erdélyről (Bethlen Gábor utódlásáról, I. Rákóczy György hatalomra kerüléséréől), a Felső-Magyarországra érkező minorita misszionáriusokról, olykor a magyar országgyűlésekről is olvashatunk eredetileg sokszor titkosírásban megküldött nuncius jelentéseket, államtitkársági utasításokat a Nuntiaturberichte legújabb köteteiben – hallhatjuk még az interjúban.

További részletek az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport honlapján.

(gá)