Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűzanya szentmiséjén: Mária harcol, hogy testet adjon az evangéliumnak

Egész Latin-Amerika patrónája ünnepén

Immár hároméves hagyománynak megfelelően Ferenc pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában december 12-én hétfőn este a Guadalupei Szűz emléknapján, aki egész Latin-Amerika patrónája. Mint ismeretes, 1531-ben a Szűzanya megjelent Juan Diego azték bennszülöttnek, akit II. János Pál pápa 2002-ben szentté avatott. A Szűzanya az egyszerű és írástudatlan látnoknak ajándékozta saját képét azon a kaktusz-tilmán, melyen Mária úgy jelenik, mint aki a bennszülött azték és a hódító spanyol nép közös vére. Sötét arcbőre miatt Virgen morenita, azaz mesztic Szűz névvel tisztelték. A Guadalupe név spanyol átirata a Coat-laxo-peuh azték szónak, melynek jelentése egybecseng az ősbűn leírásának bibliai képével: „Ő széttiporja fejedet” (Ter 3,14-15). 

A Vizitáció valójában Isten-látogatás Mária és Erzsébet méhében

Ferenc pápa spanyol nyelvű homíliájában a Vizitáció, Mária Erzsébetnél tett látogatása evangéliumi képéről elmélkedett. „Boldog vagy, mert hittél” – köszönti Erzsébet Máriát a házában. Valójában az Isten tesz látogatást először Mária méhében, majd a látogatás révén a másik asszony megindultan örömujjongásban, az áldás és a dicséret énekében tör ki: „Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,44-45). Az evangéliumi történet magán viseli az Isten-látogatás dinamizmusát: amikor az Isten elénk járul, akkor megmozdítja a bensőnket, egészen addig menően, hogy átalakítja az életünket istendicséretté. Látogatása szent nyugtalansággal tölti el azokat, akik hívást kaptak arra, hogy Őt, mint a „népe között Élőt” hirdessék. Így látjuk Máriát is, aki az első tanítvány és hithirdető, a szövetség új frigyládája és aki távol áll attól, hogy a templomainkban egy fenntartott helyen maradjon. Ő kimegy, látogatást tesz és elkíséri Keresztelő János készülődését. Így történt 1531-ben is, amikor Tepeyac mezejére sietett, hogy szolgálja és kísérje azt a népet, mely fájdalommal volt terhes, miközben az ő anyja és minden népünk anyja lesz.

Mária a tanítvány, a hívő és imádkozó asszony ikonja

Erzsébettel együtt mi is szeretnénk őt felkenni és köszönteni, mondván: „Boldog vagy, mert hittél és továbbra is hiszel annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neked”. Mária a tanítvány, a hívő és imádkozó asszony ikonja, aki kíséri és bátorítja a hitünket és reményünket. Máriában nem a hit költőien megédesített visszfényét találjuk meg, hanem az erős hit tükröződését, főként egy olyan korban, amikor a dolgok varázslatos édessége szertefoszlik és az ellentmondások mindenütt összeütközésekbe torkollnak. Minden bizonnyal meg kell tanulnunk a Szűzanyánktól ezt a szolgálatkész, erős hitet, mely be tud lépni a történelembe, hogy életünk és a társadalom sója és világossága legyen.

Tanuljuk meg Máriától az erős és szolgálatra kész hitet

A társadalom, amit a gyerekeinknek építünk, egyre inkább megosztott és széttöredezett, játszmán kívül hagyva azokat, akiknek még a legelemibb dolgok elérése is nehézséget jelent. Ez a társadalom szívesen büszkélkedik tudományos és technikai előrehaladásával, de közben vakká és értelmetlenné vált ezrek arca előtt, akik lemaradtak és ki vannak zárva kevesek megvakító gőgje miatt. Ez a társadalom végül a csalódás és a kiábrándulás, a félelem és a nehézségek kultúráját építi. 

Anélkül, hogy észrevennénk, úgy tűnik, hogy egy bizalom nélküli társadalomban élünk, mely lassanként részvétlenséget teremt. Nehezen lehet ma büszkélkedni a jóléti állammal, amikor a szeretett amerikai földrészen utcagyerekek és fiatalok ezreinek a látványához szoktunk hozzá, akik a vasútállomásokon kéregetnek és ott élnek, a nagyvárosok földalatti világában. Feketemunka által kizsákmányolt vagy koldulásra kényszerített gyerekek érzik, hogy az „élet vonatán” nincs számukra hely. Hány és hány család nézi továbbra is fájdalommal, hogyan válnak a saját gyermekeik a halál kereskedőinek az áldozataivá. És milyen durva dolog a magányba kényszerített öregjeink látványa, mert ők már nem produktívak. E látvány előtt Erzsébettel együtt kell mondanunk: „Boldog vagy, mert hittél!” és meg kell tanulni tőle azt az erős és szolgálatra kész hitet, mely a Szűzanyát jellemezte.

Mária küzdő asszony, aki azért harcol, hogy megerősítse az evangélium örömét

Máriát ünnepelni első helyen azt jelenti, hogy az anyára emlékezünk, hogy soha nem vagyunk árván maradt nép. Van anyánk! És ahol van anya, ott mindig van remény és van íze az otthonnak! Ahol van anya, ott a gyerekek akár veszekedhetnek is, mert mindig győzedelmeskedik az egység.  Ahol van anya, ott mindig folyik a harc a testvériség javára. Ferenc pápa megvallotta, hogy Latin-Amerikában mindig megérintették őt a küzdő anyák, akik gyakran egyedül vitték előre gyermekeiket. Így van Mária is velünk, mi az ő gyerekei vagyunk. Ő küzdő asszony a bizalmatlanság és vakság terjedése ellen, aki azért harcol, hogy megerősítse az evangélium örömét. Azért harcol, hogy testet adjon az evangéliumnak. Őrá tekinteni arra emlékeztet, hogy az Úr látogatása mindig azokon keresztül történik, akik „testet” tudnak adni az ő Szavának, továbbá hogy minden előrejelzés ellenére népeink életében ott él a reménység – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a Guadalupei Szűz emléknapján.

(vl)