2016-11-23 17:14:00

Ferenc pápa katekézise: tanáccsal ellátni a kételkedőt és tanítani a tudatlant


Véget ért – folytassuk tovább!

Az irgalmasság jubileum lezárása utáni első katekézisét Ferenc pápa huszárvágással nyitotta meg: „Véget ért a jubileum, visszatérünk a rendes kerékvágásba, de maradt még néhány megfontolás az irgalmasság műveiről, és így folytassuk tovább ezt” . Két, egymással szoros kapcsolatban álló témát vett elő, mint az irgalmasság lelki cselekedetei: tanácsot adni a kételkedőnek és tanítani a tudatlant.

Igazságtalanság, hogy a gyerekek nem jutnak oktatáshoz 

A VI. Pál aulában összegyűlt zarándokoknak a pápa rögtön pontosította a tudatlan kifejezést, hogy az ne legyen sértő: „a tudatlan szó nagyon erős, csak azt mondja, hogy a tudatlanok nem tudnak valamit, amit pedig meg kell tanítani nekik. Olyan művek ezek, melyeket akár egyszerűen, családi formában is lehet élni, de főként a másodikat, a tanítást, azt inkább intézményes szervezett formában. Gondoljunk csak arra, hány gyermek szenved még ma is az analfabetizmustól? – kérdezte. Ezt nem lehet megérteni! Egy olyan világban, ahol a technikai-tudományos fejlődés ilyen magas szintre jutott, még vannak írástudatlan gyerekek! Ez igazságtalanság! Hány gyermek szenved az oktatás hiánya miatt! Oktatás híján pedig könnyen lesznek a kizsákmányolás és sokféle társadalmi probléma prédái – hangsúlyozta a Szentatya. 

Az oktatással lehet a legeredményesebben legyőzni a nyomorúságot és a megkülönböztetést

Az egyház az idők folyamán szükségét érezte, hogy elköteleződjön az oktatás terén, mert evangelizáló küldetésével együtt jár a szegények méltóságának helyreállítása. A második századtól kezdve, amikor itt Rómában Szent Jusztin azért alapított iskolát, hogy a keresztények jobban megismerjék a Szentírást, egészen Kalazanci Szent Józsefig, aki Európa első ingyenes iskoláját nyitotta meg – hangsúlyozta a pápa –, szentek egész sora vitte el az oktatást a különféle korokban a leghátrányosabb helyzetűekhez, tudva azt, hogy ezen az úton haladva lehet a legeredményesebben legyőzni a nyomorúságot és a megkülönböztetést. Hány keresztény, világi hívő, szerzetes testvér és nővér adta oda az életét a gyerekek és fiatalok oktatásában és nevelésében! – szólt elismerőleg a Szentatya, majd arra kérte a zarándokokat, hogy tapsolják meg érte őket, mire felzúgott a hívek tapsa.

Az oktatás egy nagyon sajátos módja az evangelizációnak        

Az oktatás ezen úttörői a mélységig menően megértették az irgalmasságnak ezt a művét és azt olyan életstílussal végezték, mely átalakította magát a társadalmat. Egyszerű munkával és szegényes struktúrával helyre tudták állítani sok-sok ember méltóságát. És az oktatás nagyon sokszor a munkára irányult – emelte ki a pápa. Gondoljunk csak Bosco Szent Jánosra – tette hozzá szabadon –, aki az utcagyerekeket megtanította dolgozni az oratóriummal, az iskolával és az intézményekkel. Így születtek meg aztán a különféle szakmunkás iskolák, melyek képesítést adtak a munkára, miközben az emberi és keresztény értékekre neveltek. Éppen ezért az oktatás egy nagyon sajátos módja az evangelizációnak.

A kételkedők iránti irgalmasság enyhíti a fájdalmat, mely szenvedésből és szorongásból fakad

A jó oktatás megtanítja nekünk azt a kritikus módszert, mely magába foglal egy bizonyos kétséget, hasznos a kérdés felvetésében és az elért eredmények igazolásában, egy nagyobb bizonyosság reményében. De a kételkedők tanáccsal megsegítésének irgalmasság-műve nem ilyen bizonytalanságra vonatkozik – pontosított a pápa. Irgalmasnak lenni a kételkedők felé ellenben azt jelenti, hogy enyhítjük a fájdalmukat, mely a szenvedésből és szorongásból ered, melyek éppen a kétségek következményei.      

Ha nekem kétségeim vannak, akkor keresek, kutatok, tanulok és tanácsot kérek, hogyan is tegyem

Ferenc pápa nyíltan megvallotta, hogy neki is vannak kételyei, méghozzá számos – mondta őszintén. És ezzel mindenki így van! Bárkinek lehetnek kételyei. A hitet érintő kételyek pozitív értelemben  azt jelzik, hogy mélyebben és alaposabban szeretnénk megismerni az Istent, Jézust és szeretetének felénk irányuló titkait. Ha nekem kétségeim vannak, akkor keresek, kutatok, tanulok és tanácsot kérek, hogyan is tegyem azt. Jó dolog feltenni  a kérdéseket a hitünkről, mert így ösztönzést nyerünk az elmélyülésre. A kétségeket pedig le kell győzni, ehhez pedig Isten Szavát meg kell hallgatni. Ehhez fontos út a katekézis,  melyben a hit hirdetése konkrétan találkozik a személyes és közösségi életünkkel. A másik út emellett pedig az, hogy a lehető legjobban éljük a hitünket, testvéreink szolgálatában is. Ekkor aztán eltűnnek a kétségek, mert megérezzük Isten jelenlétét és az evangélium igazságát.     

Isten soha nem csinál hátraarcot a szeretetében

Végül Ferenc pápa az irgalmasság e két műve kapcsán arra emlékeztetett, hogy Isten nem az okosaknak és bölcseknek tárta fel magát, hanem a kicsiknek. Éppen ezért a legfontosabb, hogy kijöjjünk a bizonytalanságainkból az, hogy átadjuk és közvetítsük az Isten szeretetét, mert Isten soha nem csinál abban hátraarcot. Mindig előrehalad és vár, mindig adja a szeretetét.

(vl)

 

      

 

 








All the contents on this site are copyrighted ©.