2016-11-21 17:43:00

Erdő Péter bíboros a konzisztóriumról és az irgalmasság szentévéről


Bíboros úr, Ön részt vett a szombati konzisztóriumon. Ferenc pápa három és fél éves szolgálata során 55 bíborost nevezett ki. Hogyan alakul és formálódik az egyház arculata az új bíborosok személyiségén keresztül?

Erdő Péter bíboros: Mindenekelőtt Ferenc pápa megválasztása óta több alkalommal került sor konzisztóriumra, ezek néha előadásokkal is össze voltak kötve, ahogyan ez a korábbi időben is megtörtént. A legutóbbi alkalommal az ünnepélyes bíborosi beiktatás és a közös szentmise volt a két programpont. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy a nem Európából érkező bíborosoknak az aránya mintha növekedett volna, különösen most a legutóbbi kinevezések alkalmával. Ez lehet, hogy a bíborosi testület alakulását is jelzi.

Ezzel mintegy arányosabb jelenlét valósul meg?

Erdő Péter bíboros: Azt nem tudom, mert az arányosságnak több féle kritériuma lehet. Lehet olyan, hogy a térképen elhelyezkedve arányos-e, de olyan is lehet, hogy a katolikusok számának megfelelően súlyozottan arányos-e. Ezeket nem feltétlenül kell megtartani, hiszen a bíborosi testület, mint tudjuk, nem az egyháznak választott parlamentje, akkor a választókerületek arányosságáról lehetne beszélni, hanem a római egyházat jeleníti meg, hiszen azáltal válik valaki bíborossá, hogy kap egy címtemplomot vagy egy diakóniát vagy egy szuburbikárius egyházmegyét, tehát gyakorlatilag a Szentatya maga választja ki azokat a papokat és püspököket, akiket bíborosként munkatársául meghív. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy a távolabbi világrészeknek – Pápua Új-Guineától Malajzián keresztül – a tapasztalatai gazdagítják a képet. Az pedig már régen is, már a középkorban is egyike volt a szempontoknak, hogy a különböző országok és régiók életét, tapasztalatát, helyzetét értő emberek bekerüljenek a testületbe. Ma a világ ilyen nagy, úgyhogy erre szükség van.

Egy másik jelenség, ami szintén korábban elkezdődött, II. János Pál már több alkalommal nevezett ki 80 év fölötti papokat is bíborossá. Ez elsősorban az életművüknek az elismerése volt. Főleg nagy teológusokat választott be a bíborosok közé. Azonban előfordult olyan is, aki inkább a lelkipásztori tevékenysége vagy a személyes tanúságtétele alapján kapta meg ezt a címet. Most például megrendítő volt annak az albán papnak az esete, aki nagyon sok évet töltött súlyos börtön körülmények között és a tanúságtételével, azt hiszem, hogy példakép lehet mindenki számára. Tehát ilyen értelemben a bíborosi kinevezésnek egy üzenete is volt.

Jut-e számukra bármilyen szerep a címen túl az egyház irányításában?

Erdő Péter bíboros: Attól függ. A 80 éven felülieknek jogilag meghatározott szerepe természetesen nincsen, viszont néha a jelképeknek az ereje is nagyon nagy. Fontos dolog az is, hogy a konzisztóriumokon, amikor hozzászólások és eszmecsere is lehetséges, akkor minden bíboros felszólalhat függetlenül attól, hogy hány éves. Ez is egy értékes hozzájárulást jelent.

A bíborosi testületnek a hangulatára is tudnék mondani egy pozitívumot, hiszen minden ilyen kinevezés, öröm. Ez az öröm leginkább az ún. udvariassági látogatások során mutatkozik meg. Szombat délelőtt volt a bíborosi beiktatásoknak a sora, délután pedig az udvariassági látogatás a VI. Pál csarnokban illetve annak az előterében volt mindenki. Ez újdonság, hiszen korábban a Vatikán területén több helyen fogadták a gratulálókat ilyenkor az új bíborosok. Találkozik az ember nemcsak magával az új bíborossal, akit régebb óta ismert vagy nem. Jómagam azért ismertem a 80 év aluliak közül több mint a felét, részben a szinódusról, részben azért, mert európaiak voltak, őket az európai püspöki testületekből ismerte az ember. De hát azt hiszem, hogy az a környezet, ami kíséri őket, a barátaik, a rokonaik, a falubeliek, akik eljönnek és gratulálnak, az ő örömük átragad mindenkire és látjuk azt, hogy honnan érkezik. Ez is egy fontos megjelenítése a világegyháznak. Ebben az összefüggésben pedig az ember felfedez ismerősöket az új bíborosok ismerősei, rokonai között. Szóval, néha olyan kapcsolatokat ismerünk föl, amelyekre addig nem is gondoltunk. Tehát ez is egy gazdagodás. Minden ilyen udvariassági látogatás (visita di cortesia) után az ember emelkedett hangulatban tér haza azzal, hogy gazdagodott az egyház.

Kiknek örült különösképpen?

Erdő Péter bíboros: Örültem mindenkinek. Ismétlem, az albán bíboros úrnak tanúságtétele miatt, de az európaiaknak is, pl. a madridi érseknek. Neki személyesen is köszönettel tartozunk, mert most október 23-án az Almudena katedrálisban olyan gyönyörű emlékmisét rendezett az 56-os forradalom és szabadságharc hőseinek és áldozatainak a lelki üdvéért és a tiszteletére, Cserháti püspök urat is meghívták és együtt miséztek, tehát azt hiszem, hogy a magyar közösséget igen nagy szeretettel veszi körül. Vele is nagyon jó a kapcsolat, de mondhatnám természetesen a brüsszel-mecheleni érsek urat is, akivel európai testületekben találkoztunk vagy az új amerikai bíborosokat, akikkel szintén a szinódus kapcsán a család témájában ismerkedtem meg. Vagy beszélhetnénk a mexikói Aguiar Retes bíborosról is, akit szintén a szinódusi munkában, több szinóduson is megismertem. Mondhatnám azt is, hogy az új dikasztériumnak, amelyik a családdal és az élettel és sok más rokon területtel foglalkozik, az új amerikai prefektusa Farrell bíboros úr, ő is már kedves gesztust tett Magyarország felé, hiszen nem régen volt Budapesten Andrea Bocelli koncertje a Szent István bazilikában, amit ők rendeztek. Egyrészt megköszöntem neki, másrészt elmondtam, hogy ez egy nagy esemény volt és rengetegen jelen voltak és öröm az egész társadalom számára.

Ferenc pápa bezárta a szentkaput a Szent Péter bazilikában és lezárta a szentévet, ami a helyi egyházakban egy héttel korábban történt meg. Milyen tapasztalatokkal zárta Bíboros úr egyházmegyéjében a szentévet?

Erdő Péter bíboros: Jómagam az esztergomi bazilikában zártam be a szentévi kaput. A tapasztalatok között szerepel egy sor program, amit ebben az évben külön ezért szerveztünk. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről van szó, amelyekről nemcsak konferenciákat tartottunk, cikkeket írtunk, hanem pl. Máriaremetén a kegytemplomban Pünkösd hétfőn ennek szenteltük a közös ünneplésünket és minden egyes cselekedetről közös elmélkedéssel és imádsággal és azt hiszem közös cselekvésekkel is megemlékeztünk. Ilyenkor Pünkösd hétfőn egyébként is a katolikus szervezeteknek, intézményeknek, mozgalmaknak a seregszemléje van és egy kicsit ebből a szempontból néztük át, hogy az irgalmasságnak melyik cselekedete hol valósul meg. Rengeteg ötletet kaptunk, nagyon sok mindenki meríthetett ösztönzést belőle, hogy itt és itt már ezt ilyen szépen végzik. Nagyon fontos kérdés volt az élőkért és holtakért imádkozni, a tanácstalanoknak jó tanácsot adni, azután a szomorúakat vigasztalni stb. Számos olyan jócselekedet, irgalmassági forma van, amire ma ismét aktuális, hogy gondoljunk. Ezekből néhányat új módon tudtuk megvalósítani az idei évben. A kaput az ember kívülről nyitotta ki, azonban a szertartás úgy van, hogy bezárni viszont belülről zártuk be. Ez is egy jelképes értékű helyzet. Kívülről kopogunk az isteni irgalmasság kapuján, és egyszerre csak azt vesszük észre, hogy beeresztett minket, bebocsátott a saját szeretetébe és az úgy marad. Tehát nem kizárunk, hanem becsukjuk a kaput azzal, hogy másokat is szeretettel vár.

Bíboros úr, Ön két cikluson át elnöke volt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának. Hogyan tudja ma az egyház megszentelni Európa népeit és milyen segítséget tud nyújtani annak nem csekély identitásválságában?

Erdő Péter bíboros: Az első az, hogy az egyház küldetésének nagyon sok területe és megnyilvánulása van. Majdnem mindegyikre van az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának egy külön szakbizottsága, ami összegyűjti a püspöki konferenciáknak arra a területre illetékes felelőseit. Tehát a hitoktatás, az oktatás-nevelés kérdése egyáltalán, a hivatásgondozás, a családok, a szociális kérdések, amit most úgy hívunk, hogy Caritas in veritate bizottságok, amibe a Iustitia et Pax-tól kezdve sok minden beletartozik. Azután vannak olyan bizottságok, amelyek regionálisak. Pl. dél-kelet európai összejövetel, a keleti katolikus egyházaknak az éves találkozója, ahol a szentségeket vették sorra pl. Nagyon fontosak továbbá az ökumenikus párbeszédnek a formái. Az ortodoxokkal jövő januárban Párizsban is lesz még egy kontinentális találkozónk. Fontos dolog az is, hogy az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa összehozza a kontinensnek a különböző távoli részeiben működő egyházakat. Tehát szintézist alkot a tapasztalatokból, mert valljuk meg őszintén, honnan tudná egy portugál, hogy mik az egyházi élet napi problémái Észtországban vagy Törökországban, ami szintén hozzátartozik a szervezetünkhöz vagy Oroszországnak az ázsiai részén. Tehát mindezek olyan tapasztalatok, amelyekből a többiek is meríthetnek. Sokszor ez azzal végződik, hogy meghívják egymást vendégségbe, előadást tartani vagy liturgikus illetve egyéb programra, ahol a helyi híveknek is bemutathatja azt a szolgálatot, amit otthon teljesít. Tehát a kölcsönös segítségnek és az ajándékok cseréjének egyfajta megnyilatkozása ez. Ma már azt talán sematikus lenne mondani, hogy a két tüdő ott válik el, ahol valamikor a kommunista rendszer határa volt. Nem egészen, nem mindenben. Erről is árnyaltabb képünk van, de az biztos, hogy eltérő történelmi utak és ma is eltérő helyzetek vannak.

És más örökségek…

Erdő Péter bíboros: Más örökségek is. Emiatt nekünk fontos az, hogy alapvető kérdésekben, a hit és a szeretet alapvető kérdéseiben megnyilatkozzunk közösen is. Ezt a tematikus kongresszusok végén vagy az afrikai püspökökkel találkozva vagy amikor a Szentatyánál tesszük tiszteletünket, meg is fogalmazzuk. Néha a nagyközönség felé is, azonban az is fontos, hogy tiszteletbe tartsuk egymás sajátos helyzetét. Tehát ne kívánjuk azt, hogy a mi tapasztalatunk alapján és nyelvén fogalmazza meg a szomszéd is a maga részlet-problémákra szóló válaszát, hiszen a helyzete egész más. Tehát a türelemnek és egymás tiszteletének is egy nagy iskolája ez a közös munka. Mindez azonban az Evangélium iránti közös elkötelezettségben. Tehát igen is van erőteljes közös hang, ami Jézus Krisztust, az Evangélium tanítását illeti és van egy tisztelet a sokféle helyzet és tapasztalat iránt. Azt hiszem, hogy ez a kettő így együtt, ha az európai kereszténységet, egyházat jellemzi, akkor azzal már nagyot nyertünk. 

(vl)








All the contents on this site are copyrighted ©.