Ferenc pápa beszéde a lundi székesegyházban: Van lehetőségünk, hogy kijavítsuk történelmünk sorsdöntő mozzanatait

Ferenc pápa a svéd királyi párnál tett udvariassági látogatása után délután fél háromkor a közeli székesegyházban ökumenikus imádságon vett részt. A katedrálisban Antje Jackelén, a svéd lutheránus egyház prímás-érsek asszonya és Stockholm katolikus főpásztora, Anders Arborelius püspök fogadta. Munib Yunan püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke, és Martín Junge tiszteletes főtitkár között foglalt helyet az oltártérben Ferenc pápa, majd a palesztin származású Munib Yunan püspök elnök beszéde után tartotta meg a homíliáját.      

Közös vágy, hogy mindinkább egyek legyünk

„Maradjatok bennem és én bennetek” – kezdte beszédét a pápa, a búcsúzó Jézus szavait idézve, akinek a tanítványok az utolsó vacsora légkörében megérzik szeretetének és egységet akaró vágyának a  szívdobbanásait. Azt mondja, hogy ő az igazi szőlőtő és mi a szőlővesszők; amint ő egy az Atyjával, nekünk is egyesülnünk kell vele, ha gyümölcsöt akarunk teremni. Ezen a lundi imatalálkozón szeretnénk kinyilvánítani közös vágyunkat, hogy egyek maradunk vele, ezért kérjük: Segíts bennünket Urunk, hogy mindinkább egyek legyünk, hogy együtt tegyünk hatékonyabb tanúságot a hitről, reményről és szeretetről! – kérte imádságában a pápa.

Van lehetőségünk, hogy kijavítsuk történelmünk sorsdöntő mozzanatait

Katolikusok és lutheránusok együtt kezdtünk járni a kiengesztelődés útján és most az 1517-es Reformációra emlékezés összefüggésében egy új lehetőségünk van arra, hogy befogadjuk azt a közös útszakaszt, ami az utóbbi ötven évben öltött testet a Lutheránus Világszövetség és a katolikus egyház között. Nem nyugodhatunk bele a megosztottságba és a különválás okozta köztünk levő távolságba. Van lehetőségünk, hogy kijavítsuk történelmünk sorsdöntő mozzanatait, felülemelkedve a szembenálláson és a félreértésen, mely sokszor megakadályozta egymás megértését – emelte ki a pápa.

A megosztottságot evilág hatalmasai hagytak ránk, semmint Isten hű népének az akarata

Jézus atyja a szőlőskert gazdájaként állandóan törődik a mi Jézussal való kapcsolatunkkal, hogy valóban egyek vagyunk-e vele. Szeretetteli pillantása arra bátorít minket, hogy tisztítsuk meg a múltunkat és most a jelenben dolgozzunk az egység annyira óhajtott jövőjén. Nekünk is szeretettel és becsületesen kell a múltunkra tekinteni, elismerve a hibáinkat és bocsánatát kérve. Ugyanazzal a szeretettel és becsületességgel kell elismernünk, hogy a megosztottságunk eltávolított minket Isten népe eredeti megsejtésétől, amit történelmileg inkább evilág hatalmasai hagytak ránk, semmint Isten hű népének az akarata. Mindazonáltal  mindkét fél részéről volt őszinte akarat az igaz hit megvallására és megvédésére. Őszintén meg kell vallanunk, hogy félelemből és a mások hite iránti előítéletből önmagunkba zárkózunk – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd  utalt II. János Pálra, aki szerint nem szabad megengedni, hogy a történelem bírájaként másokat megítéljünk, csak azt, hogy mindjobban megértsük az eseményeket és legyünk az igazság hordozói. Ne követeljük a múlt megvalósíthatatlan kijavítását, hanem meséljük el ezt a történetet másféle módon – ajánlotta a Szentatya.

A Reformáció hozzájárult a Szentírás központibb szerepéhez az egyház életében

Jézus, aki nélkül semmit sem tehetünk, arra bátorít bennünket, hogy az egységet mind nyilvánvalóbb valósággá tegyük. Az elkülönülés végtelen sok szenvedést és meg nem értést okozott, de azt is tudatosította, hogy nélküle semmit sem tehetünk, ugyanakkor megadta, hogy hitünk némely szempontját mélyebben megértsük. Hálával elismerjük, hogy a Reformáció hozzájárult a Szentírás központibb szerepéhez az egyház életében. A Szentírás közös hallgatásával a párbeszéd jelentős lépéseket tett –mondta a pápa a lundi székesegyházban.

Luther öröksége: Isten mindig kezdeményező és megelőz bármiféle emberi választ

Luther Márton lelki tapasztalata arra emlékeztet, hogy Isten nélkül semmit nem tehetünk. „Hogyan lehet nekem egy irgalmas Istenem? – tette fel a gyötrő kérdést állandóan. Az Istennel való igazi kapcsolat kérdése az élet igazi kérdése, amit Luther az emberré lett, meghalt és feltámadt Krisztus örömhírében talált meg. Az „egyedül Isten kegyelme által” gondolatával arra emlékeztet, hogy mindig Isten a kezdeményező és megelőz bármiféle emberi választ - mondta a pápa.

Add meg nekünk az egység adományát, hogy a világ higgyen irgalmasságod erejében!

Jézus közbenjár értünk, mint közvetítő az Atya felé, imádkozik tanítványai egységéért, hogy a világ higgyen. Ez vigasztal és erősít minket, hogy kérjük: Add meg nekünk az egység adományát, hogy a világ higgyen irgalmasságod erejében! Ezt a tanúságot várja tőlünk a világ. Olyan mértékben leszünk hitelesek a világ számára, amilyen mértékben a megbocsátás, a megújulás és a kiengesztelődés mindennapos tapasztalat lesz számunkra. Együtt hirdethetjük, konkrétan és örömmel megvallhatjuk, megvédve és szolgálva minden ember méltóságét. A világnak tett ilyen szolgálatunk  nélkül a keresztény hit csonka marad. Lutheránusok és katolikusok imádkozzunk együtt ebben a székesegyházban és kérjük a segítségét, hogy vele egyesülve élő tagok legyünk, akiknek szükségük van az ő kegyelmére - zárta beszédét Ferenc pápa a lundi székesegyházban.

(vl)