Életünk alapja Jézus, aki imádkozik értünk: Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Az imádság a megkülönböztető jegye Jézus minden egyes döntésének, gesztusának, még földi élete végén kereszthalálának is. A keresztények tehát bizakodjanak az Úr imádságában. Ferenc pápa erről beszélt pénteken reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Az egyház sarokköve Jézus, aki az Atya előtt imádkozik értünk

A mai evangéliumi szakaszban (Lk 6,12-19) Szent Lukács elbeszéli, hogyan választja ki Jézus hosszas imádkozás után tizenkét tanítványát, akiket apostoloknak nevez el. Ebből kiindulva Ferenc pápa homíliájában arra mutatott rá, hogy a keresztény élet alapja, sarokköve maga Jézus. Jézus nélkül nincsen egyház. Ugyanakkor figyeljünk oda az evangéliumi szakasz e részletére: „Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte”. Minden más ezután következik: az emberek, a tanítványok kiválasztása, a gyógyítások, az ördögűzés… A sarokkő Jézus – utalt Szent Pál szavaira a pápa: méghozzá az imádkozó Jézus. A múltban és a jelenben egyaránt imádkozik az egyházért. Az egyház sarokköve az Úr, aki az Atya előtt közbenjár értünk, aki imádkozik értünk. Mi Őhozzá imádkozunk, de az alap Jézus, aki imádkozik értünk.

A biztonságot számunkra Jézus adja, aki egyesével mindenkiért imádkozik

A Szentatya ezután így folytatta: Jézus mindig imádkozott az övéiért, az utolsó vacsorán is. Jézus mielőtt csodát tenne, mindig imádkozik. Gondoljunk csak Lázár feltámasztására: imádkozik az Atyához. Az olajfák hegyén Jézus imádkozik; a kereszten imával fejezi be életét. És ez adja a mi bizonyosságunkat, ez a mi alapunk, ez a mi sarokkövünk: Jézus, aki imádkozik értünk! Jézus imádkozik értem! És ezt mindegyünk elmondhatja: biztos vagyok benne, hogy Jézus imádkozik értem; ott van az Atya előtt és megnevez engem. Ez az egyház sarokköve: az imádkozó Jézus.

Elmélkedjünk el az egyház misztériumáról, amely az imádkozó Jézusra épül

Gondoljunk erre a szakaszra, a kínszenvedés előtt, amikor Jézus így fordul Péterhez: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,31-32). És amit Péternek mond, ugyanazt mondja neked, nekem, mindenkinek: Imádkoztam érted, imádkozom érted, most is imádkozom érted. Amikor pedig eljön az oltárra, azért jön, hogy közbenjárjon, imádkozzon értünk. Mint a kereszten. És ez nagy biztonságot ad nekünk. Én ehhez a közösséghez tartozom szilárdan, mert a sarokköve Jézus, aki imádkozik értem, értünk. Jó tesz nekünk ma, ha elgondolkodunk az egyházról, az egyház e misztériumáról. Mind olyanok vagyunk, mint egy épület, de az alap Jézus, aki imádkozik értünk. Jézus, aki imádkozik értem.

(gá)