2016-10-28 16:40:00

Ferenc pápa a püspöki helynökökhöz és a megszentelt élet képviselőihez: az egyházi struktúra részét alkotják


Ferenc pápa pénteken délben az Apostoli Palota Kelemen termében fogadta a püspöki helynökök és a megszentelt élet képviselőinek azon csoportját, akik ezekben a napokban tartják Rómában összejövetelüket a megszentelt élet és az egyházmegyék vezetőinek a feladatáról. Ferenc pápa hozzájuk intézett beszédében három pontban foglalta össze üzenetét.

A megszentelt élet a helyi egyház életében

„A megszentelt élet ajándék az egész egyház számára, az egyházban születik, benne növekszik és az egyházra irányul” – idézett a pápa a Hittani Kongregáció tanításából és ez évi május 15-i Iuvenescit Ecclesia kezdetű saját leveléből. Ezt az alapelvet sem a püspökök, sem pedig a megszentelt élet képviselői nem felejthetik el, mert az emblematikusan és nagy erővel fejezi ki a karizmatikus adomány hozzájárulását a keresztségi és szolgálati papsághoz. Éppen ezért örömmel és hálával kell fogadniuk azt a püspököknek. A Lumen Gentium zsinati dokumentum is leszögezi, hogy a megszentelt élet egy lelki tőke, mely az egész Krisztus-Test javát szolgálja. „Éppen ezért kértem a püspököktől és kérem ma is tőletek – fogalmazott a pápa – hogy fogadjátok szívélyesen és örömmel, mint egy olyan „adományt mely küldetésének lényeges része”. A vikáriusokhoz fordulva a pápa azt kérte tőlük, hogy törődjenek velük, és mozdítsák elő az egyházmegyéikben a régi és az új karizmákat egyaránt. A megszentelt élet képviselőit pedig arra emlékeztette, hogy a jogos függetlenséget és mentességet nem keverhetik össze az elszigetelődéssel és a függetlenséggel. Szükség van tehát a beilleszkedésre, azért hogy a karizmatikus szabadság és a megszentelt élet katolikus mivolta teljes egészében fejeződjék ki a helyi egyházban, hiszen a megszentelt élet az egyházi struktúra részét alkotja. A pásztorok feladata, hogy tartsák tiszteletben , anélkül hogy manipulálnák az egyház sokoldalúságát.

A megszentelt élet új intézményeinek a felállítása

A zsinat előtt és után is folyamatosan születtek és születnek a megszentelt élet intézményei, hiszen a Lélek ott fúj, ahol akar. Minthogy a püspökök feladata megkülönböztetni és elismerni a karizmatikus adományok hitelességét és felállítani az új intézményeket az egyházmegyében, mindez nem nélkülözheti azt a nyugodt és alapos megkülönböztetést, melynek alapelveit a  Iuvenescit Ecclesia kezdetű apostoli levélen túl még a következő szempontok jelentik: a karizma eredetisége, prófétai jellege, a helyi egyházba való betagozódása, a helyi és az egyetemes egyházzal való közössége, elköteleződés az evangelizálásban, a szociális jelleg, az alapítók megfelelő egyházi érettsége egy olyan élettel, mely nem mond ellen a Szentlélek műveinek. Ezt megelőzően pedig kérjenek tanácsot a Megszentelt Élet Intézményei Kongregációtól. A püspökök egy új intézmény felállításakor nemcsak a helyi egyház iránti felelősséget hordozzák, hanem legyenek tekintettel az egyetemes egyházra is.

Kölcsönös kapcsolatok a püspökök és a megszentelt személyek között  

Beszéde harmadik pontjában Ferenc pápa a püspökök és a megszentelt személyek közötti kölcsönös kapcsolatokat érintette. A parancsuralom jegyében nincs kölcsönös kapcsolat – szögezte le – de ahol a párbeszédet művelik, ahol egymást tisztelettel meghallgatják, ahol él a vendégszeretet, a találkozás és az ismerkedés, ahol az igazságot együtt keresik, ahol él a testvéri együttműködés vágya az egyház javára, ott valóban léteznek kölcsönös kapcsolatok. Végül Ferenc pápa arra buzdította a püspököket, hogy ne féljenek attól a különbözőségtől, mely a Szentlélektől ered.

(vl)

   








All the contents on this site are copyrighted ©.